Szemjon Szemjonovics felveszi a szemüvegét, kinéz a fenyőfára, és azt látja, hogy ül egy muzsik a fenyőfán, és az öklét mutatja neki. Szemjon Szemjonovics leveszi a szemüvegét, kinéz a fenyőfára, és azt látja, hogy senki nem ül a fenyőfán. - A hét prózáját Nagy Gabriella választotta.

Danyiil Harmsz: Esetek

Egyszer Orlov túl sok borsófőzeléket evett, és meghalt. Krilov pedig, amikor ezt meghallotta, szintén meghalt. Szpiridonov viszont magától halt meg. Szpiridonov felesége pedig leesett a kredencről, és ugyancsak meghalt. Szpiridonov gyerekei meg belefulladtak a halastóba. Szpiridonov nagyanyja pedig elitta az eszét, és világgá ment. Mihajlov pedig fogta magát és nem fésülködött többé, és megrühösödött. Kruglov meg lerajzolt egy korbácsot tartó hölgyet, és megbolondult. Perehrjosztov meg kapott postán négyszáz rubelt, amitől olyan nagyképű lett, hogy kirúgták a munkahelyéről.
Rendes emberek, és képtelenek a maguk lábára állni.

1936. augusztus 22.

Danyiil Harmsz: Optikai csalódás

Szemjon Szemjonovics felveszi a szemüvegét, kinéz a fenyőfára, és azt látja, hogy ül egy muzsik a fenyőfán, és az öklét mutatja neki.
Szemjon Szemjonovics leveszi a szemüvegét, kinéz a fenyőfára, és azt látja, hogy senki nem ül a fenyőfán.
Szemjon Szemjonovics felveszi a szemüvegét, kinéz a fenyőfára, és megint azt látja, hogy ül egy muzsik a fenyőfán, és az öklét mutatja neki.
Szemjon Szemjonovics leveszi a szemüvegét, és megint azt látja, hogy senki nem ül a fenyőfán.
Szemjon Szemjonovics megint felveszi a szemüvegét, kinéz a fenyőfára, és megint azt látja, hogy ül egy muzsik a fenyőfán, és az öklét mutatja neki.
Szemjon Szemjonovics nem óhajt hinni ebben a jelenségben, és e jelenséget optikai csalódásnak tartja.

1934

Mindkét szöveg Hetényi Zsuzsa fordítása

A hét prózája ezúttal nem egy, hanem kettő. Danyiil Ivanovics Harmsz Esetek címen ismert prózai műveiből való mindkét szöveg. 1934 és '40 közt írta ezeket Harmsz, nem sokkal azután, hogy hazatért majd' egyéves kurszki száműzetéséből, melyet szovjetellenes tevékenységért (többek közt Jelizaveta Bam című darabjáért) mért rá a hatóság. De rövidprózáinak megírása sem járt enyhébb következményekkel, 1941-ben árulás vádjával letartóztatták, feltehetőleg főbelövés várt volna rá, ha nem színleli, hogy megőrült. Nem élte túl mégsem, az orosz abszurd zsenije egy évvel később, a leningrádi blokád idején a börtönkórház pszichiátriájának zárt osztályán éhen halt. A totális elmebaj közepén üdítően tragikus (tragikusan üdítő, súlyosan felszabadító, velőtrázóan vicces, őrjítően realista), amit csinál. "Bolond beszéd", de ő tűnik az egyetlennek, aki észnél van. Hamleti helyzet, örkényi hangvétel, ilyen diktatúrák idején a szabadság, a totális elmebajban az egyetlen lehetséges értelmes beszéd. Nyaralóknak különösképp az Egy szép nyári nap kezdete - Szimfónia című írást javaslom. (További Harmsz-szövegek olvashatóak itt és itt.)