Ha egy tiszteletreméltó professzorasszony kimegy a színpadra egy vulkánfíber bőrönddel, s ott nyakkendőket rakosgat,majd az egyiket kiválasztva és mívesen nyakába kötve átlényegül, nos az már majdnem eléri az abszurd témához szükséges hőfokot. A múlt pénteki performance könyvbemutató Danyiil Harmsz, a rövid életű orosz–szovjet szerző abszurd életművéből így kezdődött. Hetényi Zsuzsa a Typotexnél megjelent kötet fordítója hol felolvasott az Esetek írásaiból, (nyakkendő fel!), hol pedig a szerzőről beszélt (nyakkendő le!). A performance része volt mai Zeitgeistnek megfelelően a PowerPoint-vetítés bevetése is. Performance Power-Point nélkül manapság elképzelhetetlen, mondhatni félkarú óriás! Így a közönség meggyőződhetett: a múlt századi orosz abszurd alkotója adott arra, hogy önmagát is összművészeti tárgyként jelenítse meg. Jeszenyin, de Majakovszkij is sokat dolgozott, hogy a társadalom (közízlés)megbotránkozzon a megjelenésükön. A performance aztán átcsapott valódi előadásba, mert a Cabaret Kutuzov társulatából ketten adtak elő részleteket Harmsztól. Tőlük tudtuk meg, hogy Pécsen az egyetemen már a kilencvenes években is nagy népszerűségnek örvendett a szerző.

Hetényi Harmszot Örkénnyel veti össze, s valóban joggal érezhetjük, hogy az orosz szerző és a magyar író nagyon hasonló módon látta, láttatta a világot. Örkény például így ad használati utasítást a groteszkhez: „Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után! (...)”

Harmsz írásai is ebben a szellemben születtek. Ám az orosz alkotó világa nem ironikusan, hanem könyörtelenül abszurd, tele reménytelenséggel és halállal. A halál Harmsznál a legnevetségesebb és legbanálisabb. Egyik legtöbbet idézett, fordított írása az ablakból kibukfencező kíváncsi öregasszonyok esete, amely természetesen elhangzott a kötet bemutatóestjén. Ide kell másolnom, hogy az olvasó ízelítőt kapjon Harmsz világából:

Az író rajza
 Ablakból kibukfencező öregasszonyok

Egy öregasszony túl kíváncsi volt, és kibukfencezett az ablakon, lezuhant, és szörnyethalt.

Kihajolt az ablakon egy másik öregasszony, és kezdte bámulni azt, aki szörnyethalt, de túl kíváncsi volt, és ő is kibukfencezett az ablakból, és szörnyethalt.

Danyiil Harmsz
 Ezután kihajolt az ablakon egy harmadik öregasszony, aztán a negyedik, majd az ötödik.

Amikor a hatodik is kibukfencezett, eluntam, hogy nézzem őket, és elindultam a Malcevszkij piacra, ahol, azt beszélik, kötött sálat ajándékoztak egy vak embernek.

A fordító úgy jellemzi a szerzőt, hogy „Ez nem abszurd humor – hanem abszurd látásmód, egzisztencialista abszurd, az értelem eltűnése –Ionescót megelőzve.”

A most a magyar olvasókhoz került válogatás bevezetés egyrészt az író életművébe, s a világba, amelyet így láttat. Harmsz álnév (negyvenkét álnevet használt az 1905-ben született Danyiil Juvacsov), s egyrészt a francia charme (kedvesség), illetve az angol harm (ártani) szavakból származtatják. Ezzel együtt a szerző életében összesen két művet publikálhatott, amelyet nem gyerekversként jelentettek meg. De az sem volt biztos menedék: 1932-ben szovjetellenesnek minősített gyerekverse miatt száműzték Kurszkba. Másodszor 1939-ben tartóztatták le.

Hetényi Zsuzsa azt mondja, hogy csak azért élte túl az 1937-es nagy tisztogatást, mert az illetékesek nem ismerték eléggé, hiszen az akkori szovjet társadalom legszélén létezett. Őrültnek tettette magát. A börtönkórház pszichiátriai részlegében halt éhen 1942-ben, Leningrád blokádjának második évében. 1960-ban rehabilitálták.

Az Esetek darabjai nagyrészt kézírásban maradtak meg, legépelni sem volt érdemes, annyira reménytelen volt, hogy valaha is kiadnák. Az utóbbi évtizedekben valóságos reneszánsza van, világszerte fordítják, kiadják, nyilván próbálják megfejteni belőle, milyen is volt a valóságban a kifordított világ, amelyben, amelyről ez az intellektus eseteit, erotikus költeményeit és tanulmányait írta. Ahol gyerekversikékből élt, miközben felesége visszaemlékezése szerint egyszerűen irtózott a gyerekektől.

Hetényi Zsuzsa a kötet fontos elemének tartja, hogy a mostani válogatás egységes hangon szólal meg, nincsenek benne az írónak tulajdonított hamisítványok, pszeudo-harmszok, s pontosan adja meg az egyes művek címét. Tükrözi Harmsz egyedi, szándékosan elváltoztatott helyesírását. Harmsz teljes életművébe betekintést ad, csak a Jelizaveta Bam című színműve marad ki. Hozzáteszem: vérfagyasztó olvasmány a kis kötet. A giccsbe stilizált sztálini terror világát érzékeltetik az Esetek, egy olyan világot, ahol a váratlan és kegyetlen halál a legbanálisabb lehetőség.

A performance sikeres volt, Harmsz esetei megnevettették a közönséget az egykori Metró Klubban. Pedig nem is vicces – csak humoros.

Mi abszurd?

„Harmsz szövegei olyan időben születtek, amikor a világ különösen értelmetlennek és ellenségesnek tűnt, amikor a realitás maga vált abszurddá.” „Az abszurd olyan életszemlélet és irodalom, ahol már nem találok értékeket.” „Harmsz életműve arra világít rá, hogy az abszurd egyenrangú hazája Kelet-Európa is. Társai a magyar Örkény, a cseh Hrabal és a lengyel Mrozek.” „Az abszurd bizonyosan nem mimetikus (nem ábrázolja a valóságot), nem esztétikai irányultságú (nem a szépségre és nem a szép szöveg megalkotására törekszik), és nem ideologikus (nem irányul a valóság értelmezésére vagy megváltoztatására). Ugyanakkor az abszurd az abszurd valóság egyetlen adekvát kifejezési formája.” (Részletek Hetényi Zsuzsa előszavából)