Erik Wahlström könyvének humora emlékeztet kissé a Monty Python-filmekére; a téma miatt elsősorban a Brian életére. Ezt mondták már a szerzőnek, de nem szereti hallani, mert nem rajong különösebben a Brian életéért, túl gyerekesnek tartja.

„Betűről betűre olvastam a Bibliát, mint egy fundamentalista keresztény. Próbáltam mindent naiv módon magyarázni. Ez teszi a könyvet humorossá. Mózes második könyvében például Isten megpróbálja megölni Mózest. Ez úgy történhetett meg, hogy az eredeti történetben egy démon támadja meg Mózest, az Ószövetség azonban nem ismer démonokat, csak Istent. Ezért a támadó a Bibliában már nem lehetett más, mint Isten.”

A kérdés az értékekről is szól

„A vallásfilozófia és a vallástörténet segítségével megérthetjük, hogy pontosan mi van e mögött a történet mögött. De a regényemnek pont az a lényege, hogy én ezt a tudást figyelmen kívül hagytam, ami helyenként elég abszurd, kegyetlen történetet eredményezett, amelyben Isten számos etikátlan dolgot cselekszik, vagy olyanokat, amelyek logikátlanok: például, hogy körülmetéléssel jelöli meg a népét, pedig máshogy is megtehetné” – Erik Wahlström így magyarázza el röviden, hogyan született az Isten című regénye. A könyv magyarul a Typotex Kiadónál jelent meg, a szerző novemberben mutatta be a kötetet Budapesten.

A regény története napjainkban végződik, amikor a természettudomány kezdi átvenni a világban a vallás helyét. Ezzel egy fontos elméleti problémára szeretett volna rávilágítani a finn író. „Vallásos szempontból az életnek van értelme. Az evolúcióelmélet szerint viszont nincs. Az evolúció véletlenszerű események sorozata. A tudomány uralkodása valamilyen értelemben az értelmetlenség uralmát jelenti. A természettudomány nem tudja megválaszolni a nagy kérdéseket. Nem tartom túlzottan érdekesnek, mert nem beszél az ember számára igazán fontos dolgokról: az erkölcsről, az életről, a politikáról, a szeretetről, a gyűlöletről. Ez a kérdés az értékekről is szól, a tudomány ugyanis nem közvetít értékeket. De a tudomány uralma is véget ér egyszer. Nagy kérdés, hogy mi következik utána” – mondja.

Jézus a legszimpatikusabb szereplő Wahlström könyvében, ezzel ő maga is egyetért. „Jézus olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek nagy újdonságot jelentettek a maga korában, mint például a gyermekek tisztelete, amelyet ma egyre többen tartanak fontosnak. Jézus példaként állította őket az emberek elé. A könyvemben egyre inkább Jézus felé billen a mérleg Istennel szemben” – magyarázza Wahlström.

Az egyház nem nagy hatalmú intézmény

Az író szerint a jelenkor embere hajlamos arra, hogy a vallás intézményei helyett inkább a spiritualitás iránt érdeklődjön. „Úgy vettem észre, inkább szemezgetnek, mint egy svédasztalnál. Kialakítják a saját, személyes kultúrájukat. Lehet, hogy ez a hozzáállás összefügg az internettel, az információbőséggel. Az egyház kritikusai ugyanakkor nem a valóságot kritizálják, hanem az egyház általuk elképzelt, idejétmúlt képét. Pedig az egyház ma már nem az a nagy hatalmú intézmény, ami volt. A vallásos emberek sem úgy gondolnak rá, mint egy intézményre, ami megmondja, hogy mit kell hinniük. Inkább életmódot jelent nekik, cselekvést. Szerintem ez sokkal egészségesebb” – véli az író.