2008. 05. 21.
Olajválságot, pánikot és az emberiség jövőjét meghatározó
döntések időszakát jövendöli a következő évekre Jeremy Leggett, egykori
olajipari szakember, a világ egyik legismertebb zöld gondolkodója.
Küszöbön az olajválság
A környezetvédelmi bestsellerek szerzője Half Gone - A fele elfogyott című
könyve magyar kiadását ünnepelte Budapesten, miközben előadásokat tartott
olajról, iparról, megújuló erőforrásokról és a mai döntéshozók történelmi
felelősségéről. Leggett állítja, hogy a olajkitermelés lehetőségei és a
rohamosan növekvő fogyasztói igények már a következő évtized elején találkoznak
- és nem a század derekán, mint azt az olajtársaságok jósolják - ami napi
olajhiányhoz, és a világgazdaság minden szegmensébe begyűrűző pánikhoz vezet. -
A becsült olajkészletek nagyjából harmada nem is létezik - fogalmaz a szakember. Ennek Leggett szerint több oka van, főként az, hogy az
arab világ államait és a fejlődő országokat tömörítő OPEC (Olajexportáló
Országok Nemzetközi Szervezete) tagjai szándékosan túlértékelték saját
tartalékaikat, hogy a társaság vezető szerve nagyobb kitermelési kvótát adjon
nekik. Az olajéhség, pontosabban szomjúság pedig nem csillapodik. Kínaiak
milliói érték el azt az életszínvonalat, amikor végre megvásárolhatják első
autójukat. Hasonló igaz az elmaradottabb, de szintén milliárdos lakosságú
Indiára is. - Sokan azzal érvelnek, hogy a korszerű kitermelési
technikák és az újonnan feltárt olajmezők majd fedezik a szükségleteket, de ez
több ponton is ingatag állítás - mondta az egykori olajipari
tanácsadó. Álláspontja szerint a kitermelés tetőzése hamarabb eljön, mint az új
mezőkből érdemben olajat nyerhetnének - ez ugyanis legalább 6 év, tengeri
fúrások esetén pedig 10 évnél is több. Az új - ferde, változó irányú - fúrási
eljárásokra és az ún. olajhomokból kigőzölt nyersanyagra pedig szintén nem
hagyatkozhatunk, hiszen azok még legfőbb alkalmazási területükön - az Egyesült
Államokban - sem tudták megállítani a kitermelés hanyatlását - véli Leggett.
Válaszúton a világ
Az energetikai szakember szerint a korábbi kisebb fennakadások körül
pillanatok alatt kipattant feszültségek már megmutatták, milyen törékeny a
szinte teljesen kőolajra épülő nyugati gazdaság. A forrongás tehát nem
kerülhető el - véli - de az igazán fontos mozzanat csak ezután következik:
vajon mennyire bölcsen és előrelátón reagálnak a krízisre a világ politikai és
gazdasági vezetői? Leggett szerint ez olyan fordulat lesz, mely a jövő
történelemkönyveiben biztosan szerepel majd. A szakember két elméleti
forgatókönyvet készített a helyzetre.
A derűs változat szerint ekkor a hatalmon lévők és az emberiség
java felismeri, hogy zsákutcába jutott, és soha nem látott mozgósításba kezd az
alternatív energiák, meghajtások elterjesztésére. - Olyasmi lehetne
ez, mint a második világháború idején, mikor a brit és amerikai gazdaság
pillanatok alatt állt tank- és repülőgép-építésre - véli Leggett.
Így még kényelmes életünket sem kellene feladni, ugyanúgy utazhatnánk mint
addig, csak másképp. Ráadásul - ami a legfontosabb - a klímaváltozást okozó
széndioxid-kibocsátás is visszaesne, így elkerülhetnénk a globális környezeti
katasztrófát.
Leggett borús forgatókönyvében mindennek az ellenkezője történik:
az olajhiányban hirtelen cserbenhagyja a vezetőket a józanész, és minden
lehetséges módon a kitermelés fokozására törnek. Megkettőzik az erőfeszítéseket
az északi olajmezők feltárására, és csatasorba állítják az összes energiapazarló,
súlyosan környezetszennyező módszert - kiváltképp az olajhomokot - hogy legyen
elég nafta a kutakon. A klímaváltozást pedig, mint valami divatjamúlt témát
félresöprik, de erről természetesen elfelejtik értesíteni a széndioxidot, ami
zabolátlanul feldúsul a légkörben és néhány röpke évtized alatt a káosz
talányos világába taszítja a földi bioszféra folyamatait. Betegség, pusztulás,
éhínség, háború, hanyatlás képeivel zárul az eseménysor.
Olajra nincs ember, atomra meg idő
Jeremy Leggett szerint kertek alatt a válság, de reális esély van még rá,
hogy észbe kapjunk. Mindenekelőtt a karbonszegény - kevés vagy semmilyen
széndioxid-kibocsátással nem járó - energiaszektor építéséhez kellene
hozzáfogni és mindent fejleszteni, ami megújuló, tiszta és nincs köze az
olajhoz. - Az olajipar sorsát amúgy is megpecsételték a hetvenes,
nyolcvanas évek nyersanyaghiányait követő elbocsátások, a szakmában 49 év az
átlagéletkor, közel az 55 éves átlagos nyugdíjba vonuláshoz -
magyarázza Leggett - a már ma is égető szakemberhiányt pedig
képtelenség éveken belül megoldani. A nukleáris energiát szintén
nem sorolja az üdvözítő irányok közé, hiszen a kérdéses sorsú sugárzó
hulladékok mellett a világ atomerőmű-építő kapacitását lefoglalják a mostani
megrendelések, ráadásul az első kapavágástól tíz év is eltelik, mire beindulhat
a reaktor. Arról viszont, hogy milyen létező, vagy fejlesztés alatt álló
technológiák helyettesíthetnék a mindenható olajat, arról sajnos nem mondott
konkrétumokat a zöldenergia-guru. A szakmában mindenesetre forradalmian
hatékony napelemekről és karbonmentes elektromosságból táplálkozó közlekedésről
regélnek. Hogy Leggettnek igaza lesz-e, és csakugyan öt éven elhagyja az
olajkitermelést a fogyasztás, majd meglátjuk. A mára megújuló energiában utazó
Leggett mindenesetre elmondta: a könyve eredeti kiadása óta eltelt néhány évben
olyan események történtek, amik csak erősítették a tetőző olajjal kapcsolatos
meggyőződését.