Megjelenés: 2015
Oldalszám: 232 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2798-49-3
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Typotex Világirodalom
Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft
KOSÁRBA
Ma éjjel a falnál alszom
Giedra Radvilavičiūtė kötete esetében nagyon jó olvasónak lenni. Annak, akinek már volt szerencséje hozzá, valószínűleg eszébe fog jutni a Kokoschka babája.
Giedra barát. Barát, abból a fajtából, aki néha kényelmetlen, mert szabadszájú, mert őszinte, mert furcsa, viszont olyan, akit majdnem mindenki szeretne magának. Én biztosan. Többek között azért, mert azt mondja, Albániában a reggeli rakija nem alkohol, hanem egy szokás.
Esszét írni fogyasztható és emészthető módon meglehetősen nehéz. Zömük valamiért olyan kifejezésektől hemzseg, amit talán azok sem igazán értenek, akik beleszövik a szövegükbe, a követhetetlen, felfoghatatlan és – legfőképp – feldogozhatatlan körmondatokról nem is beszélve. Kicsit a tankönyvi szabályokhoz hasonlítanak. Giedra más. Igaz, az esszéi sem feltétlenül esszék a szó klasszikus értelmében. Akár Tom Wolfe írásai. Sok ponton hasonlítanak is, például ott a humor, a csipkelődő, néhol gunyoros hangvétel, a különböző társadalmi totemoszlopok legalább döntögetése, de minimum oldalba rúgása. Van benne egy nagy adag kelet-közép-európai lazaság némi északi feelinggel, bármi is legyen az. Minden jólnevelt magyar olvasónak ismerős lesz legalább egy kicsit, hiszen az elnyomás-felszabadulás-függetlenedés hármasának fogalma számunkra sem idegen.
A kötet, ha akarom, esszéregény, ha akarom, nem. Egészként és különálló darabonként is ugyanolyan élvezetes. Ha regényként tekintünk rá, akkor ez egy lazán összefűzött, ismétlődő szereplőket tartalmazó írás, aminek a fülszöveg állításával szemben van cselekménye. Nem koherens ugyan, de van. Nem is követi mindig a kötelező-klasszikus nyomvonalat, de ettől még létezik. Giedra elképesztően jól tud mesélni. Mire az adott esszénovella harmadik oldalán már a huszadik témánál tartunk, fogalmunk sincs róla, hogy ennek mi köze lehet a nyitógondolathoz, történéshez, szépen becsomagolódunk az író meghökkentő, nagyon nevetős, frappáns és okos szöveghálójába. Semmi ijedelem, nincs itt zavar. A befejezés előtt, akárcsak egy kötést, szépen visszabont mindent, összevarrja ott, ahol a részeknek együtt kell lennie és voilà: minden a helyére kerül, minden mindennel összefügg és minden teljesen világos.
Mindig azt állítottam, hogy nincs női- és férfiirodalom, csak irodalom van. Most tényleg irodalomra gondolok, nem romantikus rózsaszínesedésekre, amiket amúgy mindkét nem, ha valószínűsíthetően nem is egyenlő arányban, de ugyanolyan jól művel. Kénytelen vagyok ezen a nézetemen változtatni, mert Giedra le sem tagadhatná, hogy az esszéit nő írta. Elég kényelmetlen dolog női irodalomról beszélni, mert az a közvélekedés szerint biztosan feminista, valószínűleg rózsaszín és csöpögős, a nagyközönség számára olvashatatlan, mert máris rétegirodalommá minősült. Noha részemről az első és harmadik ponttal semmi gond nincs, nagyon sok tévhit és bebetonozódott félinformáció fűződik ezekhez a kategóriákhoz, amik már eleve bizalmatlanná teszik a nem eléggé tájékozott olvasni vágyót. Nos, a Ma éjjel a falnál alszom különösebben nem feminista, rózsaszínnek még véletlenül sem mondható, noha szerepelnek benne macskák, gyerekek és emlékek, viszont egy nagyon jó, kivételesen érzékeny női regény. Kétségtelen, hogy a nők és a férfiak másként élik meg, kezelik és dolgozzák fel az olyan témákat, mint például a barátság, a halál, a gyerekek, a szerelmek, a magány, a szűkebb-tágabb család, az írás vagy akár az olvasás. Ettől a sajátos nézőponttól lesz letagadhatatlanul női írás. És milyen jó, hogy az! Vajon én is azon gondolkoznék, hogy otthagyom a gyerekem, ha írni akarok, mert írni csak az tud igazán, szabadon, aki kötetlen? Vajon tudnék én is úgy írni a halálomról és a félelmeimről, hogy közben nevetek és tényleg őszinte vagyok? Tudnék szakadt harisnyákról, magányról, öregedésről, ismét a magányról, elmúlt szerelmekről, akiknek már az emléke sem biztos, alkoholról, kicsit bolond barátnőkről, nagyon hülye pszichiáterekről és még több magányról ennyire őszintén, de sokszor abszurd módon, fikcióba lényegülve át és sírva-nevetve írni? Nem csak magamnak, mindenkinek. Nem hiszem. Itt és most nagyon jó olvasónak lenni. Annak, akinek már volt szerencséje hozzá, valószínűleg eszébe fog jutni a Kokoschka babája. Hasonlít egymáshoz a két könyv, noha az égvilágon semmi közös vonásuk nincs a keserédes humoron, az abszurdon és a magányon kívül.
A könyv 2012-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, igencsak megérdemelten.
Gyakran használ idézeteket. Nem túl sokat, éppen eleget. Jókor és jól. Ezek között segít eligazodni a könyv végén található névmutató. Sokszor alkalmazza az ismétlést. Az esszé (novella, tárca) eleje és vége is ugyanaz, legfeljebb néhány szó változik, hiszen a kezdet nem lehet mindig azonos a véggel, noha néha mégis. A kivitelezés igényes, néhány apróbb hiba van benne. Azon pedig még most is gondolkozom, hogy az Órák című filmről beszélve vajon szándékos az elírás (az íróé) vagy véletlen csupán?
Kapcsolódó recenziók
- ESZMEFUTTATÁSOK LITVÁNIÁBÓL (Papp Lídia, www.es.hu, 2016-7-12)
- Ma éjjel a falnál alszom (Hetényi Zsuzsa, www.es.hu, 2016-7-12)
- Ma éjjel a falnál alszom (Baranyi Katalin, www.ekultura.hu, 2016-5-5)
- Ma éjjel a falnál alszom (Flóra, olvasoterem.com, 2016-4-20)
- Örökbecsű limlomok – Litvániából (Petrőczi Éva, , 2016-3-16)
- Ma éjjel a falnál alszom (Baranyi Katalin, , 2016-1-4)
- Ma éjjel a falnál alszom (Bori, http://kultnaplo.blogspot.hu/, 2015-12-30)