Polona Glavan fiatal szlovén írónő novellaszerű epizódokból álló, máris világsikerű első regényét gyakran hasonlítják járművön játszódó filmekhez. Annak ellenére, hogy egy közelebbi párhuzam is kínálja magát, amelyet az angolos műfordító Glavan nyilván ismer. Ez pedig Laurence Sterne regénye, amelyet Kazinczy „Érzékeny útazások” címmel ültetett át magyarra. Igaz, ott egy postakocsi a helyszín, míg most egy éjszakai Párizs-Amszterdam interrail járat fiatal utasai közé keveredünk. Felbukkan itt egy szlovén lány, Nina, az írónő alteregója, egy norvég pár, Christian és Andrinne, egy ausztrál leányzó, Rebecca, meg egy ír fiú, Aidan és szerelmese, a holland Marijke, azután egy, a vonatút során magzatát elvetélő, francia kamaszlány… s még folytathatnám a vonatkupé-létbe sodródók felsorolását. És vannak itt korántsem „érzékeny útazók” is, az amerikai Mike, Dave és Ray, akik hol közönyösen, hol Európát szidva suhannak Amszterdam felé. A vonat utasait csak a közös kiindulási pont, Párizs köti össze. E huszonegyedik századian mozgékony, interrailes és nagyon spontán „világifjúsági találkozót” a szlovén irodalom hazai nagykövete, Gállos Orsolya műfordító hozza közel hozzánk.