Ahhoz képest, hogy itt van a szomszédban, meglehetősen keveset tudunk a szlovén irodalomról, s ha már így alakult, akkor az Éjszaka Európában című regény pont megfelelő alkalmat nyújt a be- és kitekintésre. Polona Glavan regénye – talán nevezhetnénk inkább novellafüzérnek – témaválasztásában nem tipikusan szlovén, viszont tipikusan európai és fiatalos.

A regény a Párizsból Amszterdamba tartó éjszakai vonaton játszódik, valamikor, egy nyáron, amikor a hátizsákos fiatalokkal vannak tele Európa (vas)útjai. A főszereplő – talán – maga az utazás, az úton levés. Persze az ilyen utazások soha nem csak a fizikai távolság áthidalásáról szólnak, az utazásnak mindig van valamiféle lelki/szellemi vonzata is. Polona Glavan kihasználja az éjszakai vonat nyújtotta lehetőségeket: a külvilág olyan távolságra kerül, ahonnan másfajta rálátást kapnak az utazók. Ráadásul a fülkékre osztott vagon arra is lehetőséget ad, hogy elszigetelt csoportok jöjjenek létre, ahol az utazók szükségszerűen egymásra figyelnek… ha éppen nem alszanak, vagy ha nem belső számvetéssel vannak elfoglalva.

A regény egyetlen éjszakáról szól, s akárhogy vesszük, túlzás lenne azt várni, hogy minden szereplő életében valami nagy változást hozzon – persze arra is van példa, Polona Glavan ügyel arra, hogy ne írja túl a történeteket, s elkerülje a giccset; a fiatalok veszekedése nem vezet végleges szakításhoz, ahogy a másik pár Párizsban fellobbant szerelméről sem tudjuk meg, hogy kitart-e az utazáson túl is. Mindenki ismeri a saját fogadkozásait, s mindenki maga döntheti el, hogy mennyit értek ezek:

– Én ezt örökre mondom! – kiáltotta. – Mindig így fogom gondolni, érted? Ó, Marijke. Fogalmad sincs, mit jelentesz nekem. Ténylegesen te vagy a legjobb, ami valaha történt velem. Teelőtted egyáltalán nem voltam szerelmes, úgy értem, komolyan senkibe. És szerintem az ilyet nem lehet elfelejteni.

Senki nem gondolhatja, hogy a fogadkozó, szerelmes fiatal hazudik, vagy nem azt mondja, amit érez, egyszerűen csak…

…az éjszaka időtlenséget hozott a világba, és a dolgokat áthelyezte az emlékezeten túlra.

…mert az utazás egyfajta kegyelmi helyzet, s mint ilyen ismerős lehet még annak is, aki soha nem hagyta el a saját faluját.

Polona Glavan könnyű kézzel gereblyéz össze fontos – biztos vagyok benne, hogy megtapasztalt – dolgokat. Olyan apró fontosságokat, melyekről hajlandók vagyunk megfeledkezni.