Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Mészáros Tünde
Borítótervező: Nagy Norbert
Megjelenés: 2016
Oldalszám: 421 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2798-72-1
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Typotex Világirodalom

Eredeti ár: 3200 Ft
Webshop ár: 2400 Ft

KOSÁRBA
Ujjatlan város
Fordította: Mészáros Tünde
Borítótervező: Nagy Norbert

Ex Libris

www.es.hu
2016-9-19

Ondrej Štefánik: Ujjatlan város című regénye az idei könyvhét szlovák hullámában jelent meg, fülszövege pedig azt ígéri, „kortárs városi regényt” olvasunk majd „krimivel felöntve”. A könyv egyik első recenzense, Haklik Norbert ugyanakkor joggal jegyzi meg, hogy a kötet „úgy városregény, hogy ha Pozsony nevét következetesen valamely másik Duna menti nagyvároséval helyettesítenénk be, (...) nemigen volna tetten érhető a turpisság”, és „úgy krimi, hogy nem derül ki a végén, ki a gyilkos”. Magam a szerkesztő, Sepsi László „nemzedéki közérzetregény” megnevezését vélem legtalálóbbnak: ha egy alapos történész száz év múlva azt szeretné megtudni, milyen hangulat lengte be 2008-as válság utáni évtized (Ká-)Európáját, nyugodt szívvel fordulhat majd Štefánik könyvéhez. De milyen is? Ha egy szóval kellene körülírnunk az ebben a közegben vergődő generációk életérzését, az legnagyobb eséllyel a tanácstalanság, az átmenetiség vagy az iránytalanság lenne – a regény „története” így leírható egyfajta jelentésképzés elleni harcként is. Ennek három élharcosa a minden konvenció­tól, kötöttségtől és erőkifejtéstől idegenkedő, bőre simaságára és teli pocakjára ellenben igen kényes főhős, Edo („A föld kerek, legmesszebbre akkor ér az ember, ha visszafelé indul; általában úgyis azt hajszolja, amije már rég megvan. A legjobb a rajtvonalon maradni, a büfé közelében”), a Pozsonyt anarchista cetlikkel teleszóró Cédulás („Nem egy új társadalmi modell eszméjét hozom, hanem koncepció nélküli forradalmat hirdetek”) és a várost rettegésben tartó Hasfelmetsző, aki hol májas hurkát, hol Rubik-kockát, hol pedig két kimetszett szemgolyót hagy áldozatai mellett. Hogy hármuk közül azonos-e valamelyik a másikkal (esetleg mind egyek-e), azt a regény végéig sem tudjuk meg biztosan, ez azonban nem zárja ki, hogy a történetet krimiként olvassuk – még akkor sem, ha első ránézésre nem sok minden szól emellett. A passzivitást ars poeticává emelő, botcsinálta nyomozó, Edo személye, a gyilkos kilétének homályban maradása és az igazságtétel hiánya egyaránt szembemegy a krimiolvasói elvárásokkal, mégis, mindez csak akkor lenne felróható Štefániknak, ha kitakarnánk a regény társadalmi, földrajzi és időbeli kontextusát. A kötet egyik alapélménye ugyanis épp az iránytalanság, üzenete pedig a konvencionális célok (karrier, házasság, gyerekek, minél jobb fogyasztási cikkek) tökéletes értelmetlensége, amiből egyenesen következik a jelentésadás lehetetlensége is. Az, hogy sem a mindent és mindenkit megtagadni vágyó Cédulást, sem az áldozatait random módon szedő, s mellettük félrevezető tárgyakat hagyó Hasfelmetszőt nem sikerül elkapni, ennek mintegy visszaigazolása – a jelentéstelenség győzelme Descartes Európája felett. Ebben a miliőben nyomozni (vagyis viktoriánus optimizmussal megpróbálni helyreállítani a világ kibillent rendjét) csak úgy lehet, ahogy Edo nyomoz: keserű humorral, sok kitérővel – és sikertelenül. A dolog jó oldala az, hogy a „meg-nem-oldás” felé élénk és szórakoztató jeleneteken, vaskos kocsmahumorral telített dialógusokon át vezet az út, ezt pedig a fordító Mészáros Tünde a pillanat nyelvét tökéletesen leképezve, roppant invencióval tárja elénk. A rossz viszont az, hogy a lendület nem tart ki a regény végéig: nagyjából a kötet háromnegyedénél nemcsak a szereplők és a nyomozás, de a regény is iránytalanná válik, ami a túlírtság érzetét kelti az olvasóban.

Zelei Dávid

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK