Richard Harvell gondolatébresztő könyvéről először két dolog juthat az eszünkbe. Az első egy 1994-ben készült, s 1995-ben Golden Globe Díjat nyert, híres film, a „Farinelli – A kasztrált.” A másik egy Halléban megjelent, 17. századi írás, az „Eunuchi Conjugium, avagy kappanházasság”; hátterében egy Harvell főhőséhez hasonló sorsú kasztrált énekes életével. Az amerikai író regénye Svájcban kezdődik, a 18. század elején: a falu süketnéma harangozónőjének a paptól születik fia; s amikor kiderül, hogy a fiú tud beszélni, apja egy hegyi patakba próbálja ölni. Vándor szerzetesek mentik meg a gyermeket, s ők nevezik el Mózesnek, majd juttatják be egy kolostori kórusba. Itt a hiú egyházi karnagy, Ulrich közreműködésével a kisfiú kasztrálás áldozata lesz. Ez a véres angyalhang-fabrikálás évszázada, amely fiúszopránokkal töltötte meg Európa operaházait. És mi várt ezekre angyali hangú köztes lényekre? Jó esetben gazdagság és hírnév, a szép „musico”-kért epedő dámák, de teljes emberi élet – soha. Mózes a kivétel: Amalia, akit gyerekfővel szeretett meg, viszont szereti. Szerelmük Bécsben teljesedik ki; a fiatal énekes Gluck Orpheusza legszebb áriájának eléneklése után menti ki az ő mindenórás Eurüdiké-Amaliáját férje karmai közül, az asszony végzetes szülése előtt. Így Mózes az árva Nicolai apjává lesz. 
Ez a könyv a zene-, az egyház- és az orvostörténet kedvelőit épp úgy megszólítja, mint a lélektani regény és a költői próza barátait.