A regény alapja valóban nem fikció, annak megírása azonban Orbitowski írói intenciója szerint történt:
Író vagyok. Hazudok, fikciót hozok létre. A történetem egy fiúról szól, aki megölte egy társát. Kitaláltam a családját, a barátját, a barátjának a családját.
És természetesen a barátok, családok, rokonok, szomszédok közti konfliktusokat, melyek, bár Orbitowski szerint az Egy másik lélek fikciós terének alkotóelemei, nagyon is valóságosnak tűnnek. Az író bevallotta, élete során sok jellegzetesen külvárosi tapasztalatot gyűjtött, amiből regényéhez meríteni tudott.
Ott van például Krzysiek, a gyilkos Jędrek barátjának, egyben a regény elbeszélőjének alkoholista apja. Orbitowski plasztikus képet fest róla, és ellentmondásosságától – a csapongástól a szeretet mint a családtól való függőség érzete és a fizikai agresszió között –, gyengeségétől visszataszítóvá válik.
Sokan kérdezték, hogy az ő karakterét személyes tapasztalataim alapján írtam-e meg. Igen, de nem az én apámat írtam meg benne – ő egy nagyszerű ember volt, okos és érzékeny. Szegénynegyedben nőttem fel, és nem egy barátom apját láttam rendszeresen a kapuban fetrengeni, anyjukat pedig szemük alatt monoklival.
Jędrek, a gyilkos figuráját pedig, bár soha nem találkozott olyan emberrel, aki gyilkolt, Orbitowskinak mégis sikerült hátborzongatóvá formálnia.
Jędrek úgy szemléli a gyilkosságot, mintha felette állna. Mintha fentről, a plafonról nézné azt, ami történik. Ez jellemző azokra, akik gyilkolnak: nem akarnak a gyilkossággal azonosulni.
Az a bydgoszczi fiú, akiről Orbitowski Jędrek figuráját formázta, egyszer azt nyilatkozta, a gyilkosságot nem ő követte el, megszállta egy másik lélek, az irányította tetteit.
Onnantól kezdve, hogy Jędrek öl, egy szörnyeteggé válik. Olyan titkot hordoz magában, ami lassan felzabálja. A fejébe nem látunk bele:
Jędrek szívében olyan sötétség él, ami számomra nem leírható. A viselkedése igen.
Az azonban többnyire normálisnak mondható. Miután megölte Dareket, az unokatestvérét, megpróbál az összetört családnak segíteni. Gyakran meglátogatja őket és félig-meddig átveszi halott fiuk szerepét. Azért teszi ezt, fogalmazta meg az író, mert arra vágyik, hogy szeressék és elfogadják. Ezt otthon nem kapja meg, csak Darek összetört családjában.
Olyan ez, mint amikor a vademberek megeszik annak az embernek a szívét, akit megöltek.
Sopsits Árpád Orbitowski regénynyelvét méltatta, mely ostorcsapásszerű, rövid mondatokban meséli el Jędrek történetét. Nem filozofikus, nem mélyen (ön)reflexív, mégis lehengerlő.
Sosem érzetem úgy, hogy kifinomult, filozofikus, értelmiségi regényt akarnék írni.
– mondta Orbitowski. Az utolsó kérdésre, hogy min dolgozik most, azt válaszolta:
Nemrég fejeztem be új regényemet, az Exodust. Jelenleg nem dolgozom semmin. És én vagyok a világ legboldogabb embere.
