0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Kiadás: 2. kiadás
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 338 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-2790-63-3
Témakör: Művészetelmélet
Sorozat: Válogatott írások

Eredeti ár: 2800 Ft
Webshop ár: 2100 Ft

KOSÁRBA
Az antropologizált múzeum
Közgyűjtemények átalakulása az ezrdefordulón

Közgyűjtemények átalakulása az ezredfordulón

Élet és Irodalom, 49. évfolyam, 26
2005.07.01.

A könyv múzeumokat archívumokként képzeli el, és azt a kérdést járja körül, hogy a múzeumok hagyományos feladatai (a megőrzés, a rendszerezés, a tanítás stb.) hogyan értelmeződtek át az elmúlt években, s hogyan jött létre az antropologizált múzeum. Bár a szerző a különböző tanulmányokban hol az ötvenes, hol a hatvanas, hol a hetvenes évektől számítja a jelenséget, az elmúlt években Magyarországon is érzékelhető az, hogy az újabb kiállítások emberközpontúbbak, élőbbek lettek, nemegyszer meg akarják szólítani a látogatót, a kiállított tárgyaknak nincs állandó kibérelt helyük, hanem különböző kontextusokban is feltűnhetnek. A múzeumi anyag nem szent és sérthetetlen, hanem egy beszélő tárgy, melynek saját története van, s melyen keresztül egy-egy múzeum saját magáról is tud hozzánk szólni. Ébli Gábor szereti ezt az új múzeumfajtát, ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a múzeumi örökség újfajta felfogása, a múzeum piacosítása nem mérsékelheti a szakmai munka fontosságát. A kötet első felének tanulmányai a múzeumok főbb dilemmáit veszik sorra a finanszírozástól kezdve az építészeti megoldásokon át a társadalomban betöltött funkciójukig, nagyon óvatosan, nagyon alaposan, s néha már az unalomig ismételve egy-egy tételt.

Az elméleti cikkeket remekbeszabott esettanulmányok követik, melyek úgy elemzik a múzeumokat, hogy nemcsak az állomány értékét becsülik fel, hanem az intézményt saját antropológiai környezetében mutatják meg. Újszerű megközelítés az, hogy a múzeum maga is egy archeológiai tárgy, mely beilleszkedik a társadalom rendszerébe, egy város szövetébe vagy egy nemzet történelmébe. Ébli ennek megfelelően különösképpen érdeklődik a múzeumok eredettörténetét feldolgozó kiállítások szerkezete, illetve komolyabb műgyűjtőknek a múzeumokba került és egyben tartott kollekciói iránt. S végül mindenképpen üdvözlendő, hogy Ébli nemcsak a múzeumok antropologizálása mellett áll ki, hanem saját szövegei is tükrözik a múzeumokkal szemben támasztott elvárásait: világos és követhető okfejtéseket nyújt, miközben a háttérben komoly szakmai arzenált vonultat fel.

Vaderna Gábor

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK