Újraértékelések világát éljük: egyik pillanatról a másikra dőlnek meg politikai rendszerek, biológiai törvények válnak semmivé. Nincs ez másképpen a faji ideológiákkal sem. Évszázadokon keresztül próbálták a tudomány minden területén többféle módszerrel bebizonyítani a fehér ember magasabbrendűségét. Stephen Jay Gould legújabb könyvében arra vállalkozik, hogy ezeket az áltudományos nézeteket felülvizsgálja. A társadalmi előítéletek hatása alatt született téveszmék krónikája a könyv, és e mellett logikus érvekkel cáfolja meg az intelligencia rangsorba állításának képtelen ötletét. A szerző neves evolúcióbiológus, paleontológus, statisztikai szemléletű adatelemző képességének segítségével kíméletlenül leleplezi az emberi rasszok rangsorba állításához felhasznált tudományos érvek gyenge pontjait. A történelmi visszatekintésből kiderül, hogy míg a 19. században a kutatók a koponyamérésekre helyezték a hangsúlyt, a 20. században már közvetettebb, differenciáltabb módszerekkel próbálkoztak, például az intelligencia mérésével. Hatalmas adathalmazt hoztak létre, amelyet aztán meglehetősen szubjektíven értékeltek. Az az elsődleges szándék vezette a tudósokat, hogy bebizonyítsák: az emberi rasszok hierarchikus rangsorba rendezhetők, amelyben a fehérek az indiánok és a feketék előtt – és fölött – állnak. Gould elemzésének középpontjába állítja a mentális képességek faji különbségeivel kapcsolatos vitákat és az ehhez kapcsolódó történelmi állításokat alátámasztó adatokat értékeli újra a „hétköznapi” emberek számára is érthető nyelven, a matematika bonyolult kifejezéseit ülteti át érthető prózára. Az elméricskélt ember című könyv szemléletesen vázolja elméleteik hibáit, rámutat a társadalomra káros hatásaikra. Rávezeti az olvasót arra, hogyan bánjon azokkal az (ál)tudományos nézetekkel, amelyek játékszerévé válhatnak politikai erőknek. Ízekre szedi azoknak a „nagyhírű” tudósoknak a munkáit, amelyek érveket szolgáltattak a feketék elkülönítéséhez, országok illetve egyes népek diszkriminálásához. Az emberi szemléletmódot alapvetően meghatározza a hierarchikus gondolkodásmód, „vagyis az a hajlamunk, hogy a dolgokat egy lineáris sor mentén növekvő értékük szerint besorolhassuk...” állítja a szerző. Azonban az elméletek eredeti forrásait megvizsgálva azok érveit meg lehet dönteni, így a máig is lappangó előítéleteket, biológiai címkézéseket talán sikerül – magunkban is – lerombolni.