0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Nemes Krisztina
Megjelenés: 2014
Oldalszám: 272 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2793-74-0
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Typotex Világirodalom

Eredeti ár: 2790 Ft
Webshop ár: 500 Ft

KOSÁRBA
Sosem lehet tudni

A másik bőrében

nol.hu
2014-7-05

Ezerkilencszáznyolcvannégy tikkasztó júliusa: Franz Hoozenberger a diplomája megszerzése után a család colmari házában savanyodik, „véletlen találkozásokra, nagyvárosi kalandokra és veszélyes kihívásokra” áhítozva. A leghétköznapibb cselekvéseit is kínos körültekintéssel megtervező, a hirtelen lecsapó váratlantól viszolygó fiatalembertől azonban mi sem áll távolabb, mint a könnyed spontaneitás.

Az őt irgalmatlan szenvtelenséggel elemző volt társnője, Marie szerint a terminológia-szakértő szeszélyes, zsugori, fösvény, gonosz, sivár lelkületű, siralmas alak. Így némiképp érthető, hogy a szarcsimbóknak besorolt, mindenben elégtelenre értékelt ifjú bizonyos megkönnyebbüléssel fogadta a szakítás tényét. Amely már-már múló közjátékká lett, mikor a pincében, a mosdóteknő alján fölfedez egy palack 1978-as évjáratú traminit.

A dugó hasán az „Achtung!”-felirattal, a fehér alapon fehér betűs címkén a fogyasztónak szánt, kissé fenyegető üzenettel és az alábbi kóddal: Vö. MI III, 895. Eztán az elbeszélő egy hónapra behatol a nálánál kilenc évvel korosabb filozófus barátja, a bárkit elbűvölő Uwe Deinhardt tudatába, miután közösen elkortyolták a „lélekköltöztetésre” csábító nedűt. Majd mindent elfelejtenek; egymást is.

Imma Monsó (1959) első regényében korántsem a személyiség megkettőzésének e sajátos formája a legmegdöbbentőbb; ez a szokatlan epizód a jóval később bekövetkező, egyre abszurdabb események okán válik jelentőssé. Jelesül 1999. március 17-én, mikor a harminchét esztendős, módos, nős Franz készségesen beszállít egy hasi fájdalmakra panaszkodó stoppos lányt a németországi St. Goar kórházba. Szülni.


Kevesebb mint egy esztendő múlva a kétgyermekes, kiégett férfi már mindent tud magáról és az egykor impulzív, akaratos, provokatív, kíméletlenül őszinte, ám később az irodalmi ambícióival is fölhagyó, „keletiesen kiegyensúlyozottá”, korrektté fakult nejéről. A katalán szerző a (még) hevülékeny Marie egyik Franzhoz intézett, grafomán levelében összegzi a mű saroktételét: „Amint azt már többször mondtam neked, fontos, hogy valaki nagyon az legyen, aki, hogy intenzíven, szenvedélyesen élje meg önnön lényét. Csakis így menekülhetünk meg a nevetségessé válástól, a középszerűségtől és a hamisságtól. (…) Minden abba az irányba hat, arra kényszerít bennünket, hogy átalakuljunk, hogy megcsaljuk a valóságos életet”.

Az 1996-os opusban egyetlen fő- és epizódkarakter sem alakoskodik. Nem álcáznak, nem utánoznak, egyikük sem mutat, tódít mást, mint aki; s hogy a fájó igazsággal nem mindig állnak elő, az nem egyenlő a hazugsággal. De korántsem pusztán az önazonos, öntörvényű egyéniségek tarka tablója teszi az utolsó oldalig izgalmassá ezt a furmányos odüsszeiát, hanem a szálakat mesterien szövő, elvarró író egyedi hangja, észjárása, és talán az elmésségénél is csillogóbb humora.

A tudatvesztéssel bár nem járó identitáscsere fantasztikus, kiszámíthatatlan fordulatokban gazdag történetén keresztül az alkotó a boldog élet helyett az igaz sors útját kutatja – egy olyan, általa pszichopatának nevezett korban, amelyben a kommunikációs válság, kivált az empátia hiánya ellehetetleníti az emberi kapcsolatokat. „Egyszer olvastam valahol, hogy ha egy borzalmas tettet akarunk elkövetni, az a legjobb, ha úgy teszünk, mintha nem változtathatnánk véleményt” – így a hosszú esztendőkig tehetetlenül sodródó, makacs narrátor.

Az összes szereplője bőrébe belebújó Monsó szerint a baklövések, tévedések, kudarcok, bukások oka főként a megrögzült szokások rögeszmés ismétléséből, a konokságból fakad. Valamint abból a tévhitből, hogy a múltban elkövetett hibákat ki lehet javítani, mivel az élet nem más, mint a fiaskók és a sikerek váltakozása. Dehogy (az), bizonyítja ez a kivételesen pallérozott, vigasztaló, röhögtető munka, Nemes Krisztina remek fordításában.

Csakhogy ez a nagy mélységeket hordozó kötet egy (picit) bosszantó sajátossággal is bír: maradandó nyomot hagy maga után.Mondhatjuk ezt elvonási tünetnek. Merthogy bármilyen könyvbe fogtam bele azóta, csupán idő kérdése volt, hogy ugyanaz szakadjon ki belőlem, mint a kérlelhetetlen Marie-ból: „Ó! Az eredetiség hiánya, ami engem mindenhol üldöz, akár egy rossz nyavalya, mostanra elborította az egész világot!” Szóval kikölcsönöztem a könyvtárból két Monsót.

Horeczky Krisztina

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK