A ma már elismert és számos díjjal is jutalmazott katalán írónő egyik korai műve 2014-ben jelent meg a Typotex kiadónál, Nemes Krisztina fordításában. Monsó 1996-ban publikált első regényéért (No se sap mai, 1996) – melyet szinte rögtön spanyolra fordított Javier Cercas, a szintén igen népszerű, Katalóniában élő író –, 1997-ben elnyerte az év legjobb elsőkönyves szerzőjének járó Tigre Juan-díjat.

A mű főhőse egy elzászi fiatalember, Franz Hoozenberger, frissen szerzett diplomájával keresi a helyét az életben. Mielőtt eldöntené, hogy melyik városban fogja elkezdeni a nagybetűs életet, visszavonul a szülői házba vakációra, ahol a pincében egy rejtélyes borospalackot talál. A traminin különös felirat olvasható, mely szerint akik kortyolnak belőle, rövid időre személyiséget cserélhetnek egymással.

De ki lesz a kiválasztott, illetve ki lesz elég bátor a tett végrehajtására? A könyv első – talán legizgalmasabb – harmada az „ivócimbora” keresgéléséről szól. A sokszor filozofikus, de ugyanakkor rendkívül gördülékeny és olvasmányos történetből sok bölcs gondolatot lehetne idézni, én a következő mondatot választottam: „Megtanulom engedni, hogy az életem rugalmasan és finoman folyjon, hogy a térképemen jelzett utak a terep adottságaihoz alkalmazkodva rajzolódjanak ki ahelyett, hogy a terepet próbálnám hozzáigazítani a térképemhez.” (A könyv közepe felé döntő fordulat következik be a korábban minden tettét alaposan megtervező főhős személyiségének fejlődésében). 

Az írónő erős érdeklődése a lélektan iránt már e korai művében is tettenérhető, rendkívüli éleslátással ábrázolja az emberi kapcsolatokat, az emberek közötti kommunikációt, ugyanakkor gyakran csillan meg a humora is.

Imma Monsó minden művét spanyolra fordították, és számos nyelven jelentek meg könyvei. Két másik magyarul olvasható műve is remek olvasmány. 2013-ban jelent meg a Szavakból gyúrt ember (Un home de paraula, 2006) című önéletrajzi ihletésű lírai műve, melyben szerelmének állít emléket. Másik kötetét 2009-ben adták ki, már a címe sokat mond: Inkább ne meséld el! (Millor que no m’ho expliquis, 2003). A hat elbeszélést tartalmazó kötet bemutatója alkalmából az írónő Budapestre is ellátogatott, ekkor érdekes interjút készítettek vele, melyben többek között a kommunikációs válságról, az empátia hiányáról beszélt.