Egy házasság manapság leggyakrabban akkor ér véget, mikor kiderül, az egyik fél hűtlen volt, megjelent a két szereplőre korlátozódott történetben az a bizonyos harmadik. Vajon mi a helyzet akkor, ha azt hisszük, úgy tudunk ura lenni a helyzetnek, ha megengedjük, hogy megtörténjen? Ennek a különös helyzetnek a tragédiáját meséli el Geir Gulliksen történetében.

A történet elbeszélője Jon, a férj, aki úgy próbálja feldolgozni válása körülményeit, hogy a felesége nézőpontjába helyezkedve elmeséli közös életük történetét megismerkedésüktől a válásukig.

A megtört férj megpróbál válaszokat keresni arra a kérdésre, hogy siklott ki minden, mikor ő igyekezett a lehetőségekhez mérten mindent megtenni, hogy felesége, Timmy szabadon és boldogságban éljen mellette.

Úgy néz ki, az idealizált szabadság volt végül a vesztük: a férj különös perverziója, hogy szereti elképzelni, más férfiak hogyan élvezkednek feleségével, és a tény, hogy egy valós férfi tényleg elkezdte behálózni a nőt, melynek a saját férje unszolására nem is állt ellen, végül mindent romba döntött.

Oldalról oldalra láthatjuk, hogy leli örömét Timmy az új barátjával töltött időben, illetve hogy vívódik Jon, és küzd a szerelme elvesztésének gondolatától, miközben mániákusan ragaszkodik ahhoz az elgondolásához, hogy Timmynek joga van azt csinálni, amit csak akar.

Hiába a hagyományoktól eltérő hozzáállás és gondolkodásmód, bebizonyosodik: a megengedés legalább annyira egy kapcsolat végét okozhatja, mint a tiltás, a tiltott gyümölcs megízlelése.