"A legújabbkori gondolatok elegáns története... Holt a teológiáról és a kozmológiáról ügyesen tud váltani a költészetre, emlékeztetve arra, hogy a specializáció modern találmány."

Tudtátok, hogy élete utolsó 22 évét Einstein a Princetonon töltötte, és minden reggel ráérős sétát tett a házától az egyetemig? És hogy az utolsó 12 évben egy nála fiatalabb, ismeretlenebb, elegánsabb, de a maga nemében később szintén nagyot alkotó Kurt Gödel volt a séta- és beszélgetőpartnere? Mert ez utóbbi pl. újdonság volt számomra. Mennyire belehallgattam volna egy-két ilyen beszélgetésbe! Einstein nem ismeretlen, Gödel pedig minden idők egyik legnagyobb logikusa volt, a nevéhez fűződik a nemteljességi tétel, a teljességi tétel, több húrelmélettel kapcsolatos tanulmány, és számtalan tudományfilozófiai esszé és tanulmány. Az ő történetük és Gödel szomorú sorsa csak egy a sok nagy gondolkodó, elmélkedő, tudós elme története között, Jim Holt ebben a kötetben 24 hosszabb esszét és 14 rövidebb, pár oldalas kis történetet mesél el nekünk olyan csemegékről, mint a húrelmélet, a Heisenberg-féle határozatlansági elv, az igazságelmélet, a hanggörbe, a prímszámok, relativitás, kódfejtés és sok minden más.

De nem kell aggódni, nem tör tudományos magaslatokba, egy laikus számára is teljesen érthető, sőt mi több, élvezetes és érdekes kötetet tett le az asztalra, amelyet nálunk a Typotex csapata gondozott. 

Ez a kötet elsősorban ugyanis azokról az élő, hús-vér emberekről szól, akik a fenti halhatatlan elméleteket kidolgozták. Fájóan sokan vannak köztük, akiknek sorsa tragikus volt. Gödel pl. paranoiás volt, csak a feleségében és Einsteinben bízott meg, és csak a feleségétől fogadott el ételt. Amikor az asszony kórházba került 1978-ban, Gödel nem volt hajlandó enni, és végül a koplalás következményeibe halt bele. Alan Turing története talán kevésbé ismeretlen: a zseniális matematikus és számítógép-tudós, aki fontos munkát végzett az Enigma feltörésével, homoszexuális volt. Ez pedig akkoriban büntetendő volt, kényszer-hormonkezeléseken kellett részt vennie, bebörtönözték, élete nagy részében üldöztetésnek volt kitéve, dacára a mai informatikát is megalapozó tudásának és munkájának. 1954-ben, mindössze 42 évesen, valószínűleg ciánmérgezésbe halt bele, nem tudjuk, hogy gyilkosság, öngyilkosság vagy baleset történt-e. Dmitrij Jegorov és Pavel Florenszkij, akiket - egymástól függetlenül és egész más aspektusból - a végtelen elmélete izgatott, Sztálin vaskeze alatt haltak meg. Ada Lovelace is ismert gyenge idegzetéről és persze zsenialitásáról is, de ő is korán, mindössze 37 évesen, méhnyakrák következtében távozott eme árnyékvilágból. 

Megrendítő és érdekes volt olvasni ennyi kiváló, nagy tudású és nagy hatású elme tragikus sorsáról. Sokszor elfelejtjük, hogy ezek mögött az utálatos vagy épp csodálatos elméletek, képletek és szinte érthetetlen tudományos magasságokban leledző gondolatok kidolgozói mind hús-vér emberek voltak számtalan gondolattal, hibával, összetűzésekkel másokkal, sok-sok érzéssel, családdal, vagy sokszor magányosan, elfeledve, üldöztetve. Lenyűgöző, éppen nekem való kötet volt ez, benne minden olyannal, ami érdekel: a különféle csodálatos elméletek és az emberek, akik ezek mögött vannak. Néha azonban - főleg a rövidebb esszéknél - befejezetlennek, kifejtetlennek éreztem a történetet, sokszor éreztem úgy, hogy Holt elhallgatja a saját véleményét egy-egy esetről, témáról, de valahol mégis kiviláglik a szövegből. A polcom része marad ez a kötet, az biztos, és többször is elő fogom venni, hogy egy-egy emberről vagy elméletről elolvassam még egyszer Holt gondolatait. 

Jim Holt így ír önmagáról:

Ami az identitásomat illeti, filozófus és tudományos író vagyok, aki New York és Párizs között osztja meg idejét. Főként filozófiai és tudományos témákról írok, alkalmanként olyasmit is, ami kis jóindulattal „humornak" is tekinthető. Rendszeresen írogatok a The New Yorker, a New York Times Book Review, a New York Times Magazine, a Slate, a The New York Review of Books, The American Scholar stb. számára. Körülbelül tíz évig volt egy heti rádiós spotom a BBC Wales-nél „Élet Amerikában, Jim Holttal" címmel. Régebben a televízióban is feltűntem – William Buckley „Firing Line", NBC News, Brokaw, CNN –, de olyan ezoterikus témákról írok, amelyekről egyre ritkábban kérdeznek. Egy évig (1997) egy tiszteletreméltó politikai magazin, The New Leader szerkesztője voltam. És készül egy könyvem az infinitezimális fogalmának történetéről: Worlds Within Worlds (Világok a világokon belül). Nagyon jól ismertem Andy Warholt. Van egy barátnőm Párizsban és egy miniatűr tacskóm, Renzo a neve. De már bizonyára többet mondtam, mint amire kíváncsiak voltak.

A könyvet Jakabffy Éva és Jakabffy Imre fordította, véleményem szerint jól, élvezhető stílusban, egy-két apró elgépelésen túl részemről hibát sem találtam benne, amihez minden bizonnyal. Dr. Máté András, az ELTE Bölcsészettudományi Karának tagja, filozófiatörténész és logikus munkája is hozzájárult, aki szakmailag ellenőrizte a szöveget. Laikusok számára is érthető, lendületes, élvezhető szöveg.

Csak ajánlani tudom a kötetet mindazoknak, akiket egy kicsit is érdekel a kozmológia, a teológia, a matematika, a fizika, a kvantummechanika, egyáltalán: a világunk, és akik szívesen olvasnának a történelmünket és tudományunkat meghatározó alakokról.