Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Balogh Tamás
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 60 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-9664-34-0
Témakör: Fizikatörténet, filozófia, népszerűsítés

Elfogyott

Christiaan Huygens
Jövő a múltban

A relativitáselmélet igazi atyja Huygens?

www.virtus.hu
2007.7.24.
A Huygens teremtette kép olyan mélyen beleivódott kultúránkba, hogy a Szaturnusz minden bolygók ősképévé vált. Ha arra kérünk egy gyereket vagy egy illusztrátort, hogy rajzoljon nekünk egy bolygót, akkor tíz esetből kilencszer egy gyűrűvel övezett golyó kerül ki a keze alól - méltatja a holland tudós Huygens hatását. Huygens nemcsak egyszerűen leírta a Szaturnusz-rendszer tényeit, hanem utazásra invitálta az olvasót, végig a Naprendszeren. Erkölcsi szempontból is lebilincselő a mese, mivel Huygens több helyen is kritikusan nyilatkozik a földi ember kapzsiságáról és erőszakosságáról, és annak a reménynek ad hangot, hogy a Szaturnusz lakói sokkal békeszeretőbbnek bizonyulnak majd. Ezért Huygens neve ott kell, hogy szerepeljen az utópisták és sci-fi írók között is. Leírta ugyanis, hogy milyen lenne egy adott évszak, egy nap, egy év a Szaturnuszon.

Huygens számára az elmélet és megfigyeléseinek értelmezése volt a lényeg: a távcső mögött a gondolat. Nagyságára mutat az is, hogy olyan érzékletesen írta le szavait, hogy két évszázaddal később a rajzolónak csak kézbe kellett vennie a krétát. A kötetet összeállító tudós maga is elámul azon, hogy a Huygens által 1694. február 4-én készített tollrajz (mely olyan körülmények közt készült, hogy a februári éjjelen megfagyott a lúdtollban a tinta) mennyire megfelel az Orion ködről a Hubble-űrteleszkóp által készített képnek.

A kötet egy színes, kultúrtörténeti, fizikatörténeti esszé, mely érzékletes portrét rajzol arról a tudósról, aki jóformán mindennel foglalkozott, de semmit nem publikált. Lencséit, más műszereit is maga készítette, és Einstein előtt felfedezte a relativitáselméletet, ezért a modern fizika nagy építőmesterét tisztelhetjük benne. A szerző nemcsak Huygensnek a fizikában betöltött szerepét értelmezi újra, de más megvilágításba helyezi Descartes munkásságát is, aki "már csak a szivárvány létrejöttének magyarázatáért megérdemelte volna a tizenhetedik századi Nobel-díjat." Huygensből hiányzott a harci kedv, mondja róla a kötet szerzője, elmaradt publikációira gondolva, de nyomban megjegyzi, Galilei perét szóba hozva, hogy a publikálás nem volt veszélytelen Huygens századában, a tudós nagyságát megtoldva még azzal, hogy elismerően megjegyzi: Huygens nemcsak felfedezte a Szaturnusz gyűrűit, de értelmezte azokat. A tudós elmaradt publikációit a kötet szerzője azzal magyarázta, hogy bármilyen helyesek is voltak meglátásai, kiszámolni semmit nem tudott velük. Ugyanakkor a fizika nagy alapítói közé helyezi a kötet szerzője, Galileivel egy lapon, azon az alapon, hogy mindketten elvonatkoztattak attól a kérdéstől, hogy "miért" történik valami.. A "miért" típusú kérdésekre sohasem lehet olyan pregnáns feleletet adni, amelynek helyessége ellenőrizhető volna. Azt a kérdést viszont feltehetjük: hogyan történik és hogyan működik valami - állítja a kötet írója, majd így folytatja: Az első kérdés magára a történésre vonatkozik, a megfigyelésre, amelynek Galilei igazi mestere volt. A második a dolgok mechanizmusára, az elméletre, ebben Huygens az igazi hős.

A kötet Huygens életművének öt aspektusát tárgyalja. Először a megfigyeléseit veszi sorra a kötet, másodszor Huygens hatását veszi szemügyre, amit az alkalmazott művészetre gyakorolt, majd elhelyezi a holland tudóst abba szerepbe, amelyet a modern mechanika alapítójaként betölt (közel járt Newton és Leibniz matematikai áttöréséhez), majd azt tárgyalja, hogy Huygens milyen szerepet játszott a modern mechanika létrejöttében, s a zárófejezet azt járja körül, hogy mit adhat Huygens a jövőnek.

Huygens nagyrészt a Szaturnusszal kapcsolatos kutatásainak köszönheti megfigyelőként szerzett hírnevét és annak, hogy ő fedezte fel e bolygó első holdját, amelyet aztán Titánnak nevezett el. Egy olyan korban, amelyben teljesen magától értetődőnek vesszük, hogy holdak márpedig vannak, és bolygók körül keringő űrszondák felvételek tömegét készítik a kisebb-nagyobb holdakról, nehéz elképzelni, hogy milyen világrengető volt egy ilyen felfedezés.

A fizikáról írt szöveg humorossága néhol rám is hatott: "A zseniális kutatót éppen az általánosítás képessége különbözteti meg kollégáitól. Nincs olyan biciklista, aki, amikor két, első lámpára utaló világító fénypontot lát közeledni, közéjük merne hajtani, mert Ernst Mach azt tanította, hogy egy motorháztető esetleges előfordulása két fény között pusztán elmélet és interpretáció kérdése."

A kötet igazi tudományos szenzációként hat, amikor Huygens mondatát a tizenhetedik századból összeveti a későbbi, a huszadik századi elméletíróval, Einsteinnel: "A tárgyak egymáshoz viszonyított mozgása minden tekintetben relatív".

Ebben áll az ő nagysága, mert noha nem tudott az elemi részecskék létezéséről, az ő általa használt elvek képezik a mai elméleti fizika alapjait.

http://www.transycan.net/cafe/index.php?topgroupid=1&groupid=1&subgroupid=&contentid=4233

 

Kerekes Tamás

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK