David Graeber könyve lerántja a leplet a többség hétköznapjainak pokláról. A munkáról, amiről így nem szoktunk beszélni.

A BULLSHIT MUNKÁK elolvasása után már éppen hősömmé akartam avatni David Graeber anarchista antropológust, amikor egy gyors netes keresés eredményeként rá kellett döbbennem, hogy 2020 szeptemberében meghalt. Pedig ebből a kötetből kiindulva lett volna még mondandója…

„a bullshit munka olyan fizetett munkakör, amely annyira értelmetlen, szükségtelen vagy káros, hogy még az azt betöltők is képtelenek létezését indokolni, miközben a munkakör betöltésének egyik feltétele kötelességüknek érezni, hogy ezt ne mutassák ki.”

– ez a szívbemarkolón egyszerű definíció a könyv alapja, s ha belegondolunk, hány-és hány ember kénytelen ilyen munkát végezni… Vagy hány és hány ember van, aki egy ideig örömmel és büszkeséggel végez ilyen munkát, akkor őszintén elcsodálkozhatunk azon,

MIÉRT NEM RÉSZE A KÖZBESZÉDNEK A „BULLSHIT MUNKA”?

David Graeber alaposan körbejárja a témát, és egyéni példák sokaságát építi be az általa felvázolt rendszerbe. Döbbenetes az, amit feltár, hiszen ezek az ember a teljesen értelmetlen – de általában jól fizetett – munkahelyeikkel mára már a társadalom nagyobbik részét jelentik! Ráadásul sokkal jobb helyzetben vannak, mint azok, akik valódi munkát végeznek. Valódi munka alatt ebben az esetben nem csak a konkrét termelő munkát kell érteni, hanem minden olyasmit, aminek értelme van… például egyértelműen ide sorolhatjuk a BULLSHIT MUNKÁK című könyv megírását, fordítását és kiadását is. (Sőt, önmagamat megnyugtatandó azt is megjegyzem, hogy a BULLSHIT MUNKÁK című könyvről való írás is valódi munka, mert megteremti annak lehetőségét, hogy a könyv minél több ember szemét felnyissa.)

NEM CSAK A BULLSHIT MUNKÁK TERMÉSZETÉVEL

és feleslegességének bemutatásával foglakozik, de az ilyen területen dolgozók életével is. Sőt, a bullshit munkák emberre gyakorolt hatásán túl az egyéni és társadalmi ellenállás lehetőségeit is megvizsgálja, miközben feltárja a magyarázatokat és a magyarázatok mögötti valódi okokat is. Számtalan példája közül az egyik legegyértelműbb és átláthatóbb talán az, hogy a pénzügyi szektor miféle ködbe burkolta saját túlértékelt tevékenységét. Hogy aztán a 2008-as nagy válság kapcsán a szétfoszló köd után mindenki számára nyilvánvaló legyen az az oltári hazugság, mely a világnak ezt a részét mozgatta.

Ha ennek alapján hajlandók vagyunk végiggondolni a gazdaság más szektoraira vonatkozólag is, hogy mi az a tevékenység, amit valóban végeznek, akkor megalapozottan kijelenthetjük, hogy a társadalom mai berendezkedése megérett a pusztulásra, s ha nem következik be egy globális fordulat, akkor a teljes világgazdaságot átjáró bullshit szükségszerűen összeomláshoz, pusztuláshoz vezet… hogy aztán majd a kilábalás során kelljen kitalálni, hogy

MERRE TOVÁBB?

S ha már ezt látjuk, nem lenne egyszerűbb elébe menni a problémáknak és szembenézve velük, tényleges megoldást keresni? Olyan megoldást, mely egyéni és társadalmi szinten is gyökeres változással járva felszabadítja az emberben rejlő lehetőségeket!

SOKSZOR DICSÉRTEM MÁR

a Typotex Kiadót azért, mert olyan könyveket magyarítanak, melyek a társadalom és az emberi jövő valós problémáival foglalkoznak. A BULLSHIT MUNKÁK című kötet is ezek sorát gyarapítja. David Graeber olyan kérdést vet fel, mely sokkal-sokkal égetőbb, mint az a populista maszlag, amivel a hatalmon lévők tömnek minket: ma Magyarországon (is) mesterségesen előállított problémák és tudatosan szított szembenállások fedik el előlünk a jövő valós problémáit. Előbb-utóbb kénytelenek leszünk a valódi problémákkal is szembe nézni. Legalább készüljünk rá!