
Kiadás: Második, javított kiadás
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 388 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-2790-13-8
Témakör: Filozófia
Elfogyott
Tudomány, áltudomány, csalás
Évekkel ezelőtt mutatta be a Magyar Televízió az Olajfalók című „természetfilmet”. A képeken egy evolúciós csodát láthattunk: apró, hódokra hasonlító teremtmények úszkáltak az olajtóban, táplálkozásuk pedig odáig fejlődött, hogy csakis az élőhelyként is szolgáló olajat tudták elfogyasztani. A tévé előtt szájtátva ülő nézők akkor rökönyödtek meg, amikor a műsor után elhangzott, hogy mindezt természetesen nem kell elhinni, csupán a Csehszlovák Filmművészeti Főiskola rendező szakos, végzős hallgatóinak fejében fogant meg az ötlet, hogy aztán azt filmvászonra is varázsolják.
Bizonyosan sokan lennének, akik a leleplező megjegyzés nélkül a mai napig
lelkesen hirdetnék ennek a csodálatős állatfajnak a megjelenését világunkban.
Hiszen ha valamit nyomtatásban vagy filmvásznon látunk, rádióban hallunk,
hajlamosak vagyunk kritika nélkül elfogadni. Ha ráadásul kellően komoly, tudományos(kodó?)
köntösbe is öltöztetik, akkor már a kritika árnyéka sem merül fel bennünk.
Mit is kezdhetünk hát Alan Sokal és Jean Bricmont Intellektuális
imposztorok című könyvével, amelynek alcíme még
ennél is zavarba ejtőbb: (ha egyáltalán lehetséges ilyesmi) Posztmodern értelmiségiek
visszaélése a tudománnyal. 1996-ban Alan Sokal a Social Text című lapban
megjelentetett egy esszét „A határok áttörése: arccal a kvantumgravitáció
transzformatív hermeneutikája felé” címmel. Ebben a cikkben a szerző egy
teljesen értelmetlen elméletet fejt ki és támaszt alá. A tanulmányt paródiának
szánta, írt egy önleleplező cikket is, amelyet azonban az előző írást közlő
folyóirat elutasított. Ennek a kis „csínytevésnek” – ami egyébként Franciaországban
óriási botrányt kavart, sokkolta és számos átértékelésre kényszerítette a
tudományos életet –, a következménye a most magyarul is megjelent könyv,
amelyben több posztmodern gondolkodóról lépésről lépésre bizonyítja be a
szerzőpáros, hogy műveikben a Sokal által elkövetett intellektuális merénylethez
hasonlók érhetők tetten. A két fizikus célja nem az volt a könyv megírásával,
hogy leszedjék a keresztvizet az általuk irigyelt, neves filozófusokról,
gondolkodókról. Hitük és meggyőződésük, hogy a tényeket figyelmen kívül
hagyó, a tudomány leplébe burkolózó fantáziálás súlyos kárt okoz a mindenkori
filozófiának. A Typotex Kiadó gondozásában megjelent kötet elsősorban a
függelékben közölt eredeti cikkre és az ahhoz írt kommentárokra irányítja az
olvasó figyelmét, mert ezekben lépésről-lépésre nyomon követhető a csalás
mechanizmusa: az apró csúsztatásoktól a hamis koncepciókig. A „mutatvány” kicsit
ahhoz hasonlatos, amikor a bűvész mozdulatról mozdulatra elénk tárja a
trükkök részleteit. Maga a kötet anyaga többek között olyan neves
filozófusokról rántja le a leplet, mint Lacan, Kristeva, Baudrillard, Gödel, ám
ezeknek a tanulmányoknak az értelmezéséhez csak igen elmélyült előismeretekkel
érdemes nekilátni, máskülönben könnyen a szellemi csapda csapdájába pottyanhatunk.
Kapcsolódó recenziók
- Intellektuális imposztorok (Esterházy Péter, www.es.hu, 2010-7-18)
- Az értelem rehabilitációja (Peresztegi Miklós , Kultúra és kritika, 2009-10)
- Az értelem rehabilitációja (Peresztegi Miklós , Kultúra és Kritika, 2009-09)
- Hamis tudományelméletek (Buda Béla, Élet és Tudomány, 2009. július 3.)
- Intellektuális imposztorok (Berényi Dénes, Debreceni Szemle 2009/1., 2009-1-10)
- Figyelmeztetés posztmodern értelmiségiek számára (Berényi Dénes, Debreceni Könyvszemle, 2008-11)
- Tudomány, áltudomány, csalás (Laik Eszter, Könyvhét, 2008. november)
- Köszönjük, Emese! (Bárány Tibor, ÉS, 2008-09-29)