Évekkel ezelőtt mutatta be a Ma­gyar Televízió az Olajfalók című „ter­mészetfilmet”. A képeken egy evolúci­ós csodát láthattunk: apró, hódokra hasonlító teremtmények úszkáltak az olajtóban, táplálkozásuk pedig odáig fejlődött, hogy csakis az élőhelyként is szolgáló olajat tudták elfogyasztani. A tévé előtt szájtátva ülő nézők akkor rö­könyödtek meg, amikor a műsor után elhangzott, hogy mindezt természete­sen nem kell elhinni, csupán a Cseh­szlovák Filmművészeti Főiskola rende­ző szakos, végzős hallgatóinak fejében fogant meg az ötlet, hogy aztán azt filmvászonra is varázsolják.

Bizonyosan sokan lennének, akik a leleplező megjegyzés nélkül a mai na­pig lelkesen hirdetnék ennek a csodá­latős állatfajnak a megjelenését vilá­gunkban. Hiszen ha valamit nyomtatásban vagy filmvásznon látunk, rádi­óban hallunk, hajlamosak vagyunk kritika nélkül elfogadni. Ha ráadásul kellően komoly, tudomá­nyos(kodó?) köntösbe is öltöztetik, akkor már a kritika árnyéka sem me­rül fel bennünk.

Mit is kezdhetünk hát Alan Sokal és Jean Bric­mont Intellektuális imposz­torok című könyvével, amelynek alcíme még en­nél is zavarba ejtőbb: (ha egyáltalán lehetséges ilyesmi) Posztmodern ér­telmiségiek visszaélése a tudománnyal. 1996-ban Alan Sokal a Social Text című lapban megjelente­tett egy esszét „A határok áttörése: arccal a kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé” címmel. Ebben a cikkben a szerző egy teljesen értelmetlen elméletet fejt ki és támaszt alá. A tanulmányt paródiának szánta, írt egy önleleplező cikket is, amelyet azonban az előző írást közlő folyóirat elutasított. Ennek a kis „csíny­tevésnek” – ami egyébként Franciaországban óriási botrányt kavart, sokkolta és számos átértékelésre kényszerítette a tudományos életet –, a következménye a most magyarul is megjelent könyv, amelyben több posztmodern gondolko­dóról lépésről lépésre bizonyítja be a szerzőpáros, hogy műveikben a Sokal által elkövetett intellektuális merénylet­hez hasonlók érhetők tetten. A két fizi­kus célja nem az volt a könyv megírásá­val, hogy leszedjék a keresztvizet az általuk irigyelt, neves filozófusokról, gondolkodókról. Hitük és meggyőző­désük, hogy a tényeket figyelmen kí­vül hagyó, a tudomány leplébe burko­lózó fantáziálás súlyos kárt okoz a mindenkori filozófiának. A Typotex Kiadó gondozásában megjelent kötet elsősorban a függelékben közölt erede­ti cikkre és az ahhoz írt kommentárok­ra irányítja az olvasó figyelmét, mert ezekben lépésről-lépésre nyomon kö­vethető a csalás mechanizmusa: az ap­ró csúsztatásoktól a hamis koncepció­kig. A „mutatvány” kicsit ahhoz ha­sonlatos, amikor a bűvész mozdulat­ról mozdulatra elénk tárja a trükkök részleteit. Maga a kötet anyaga többek között olyan neves filozófusokról rántja le a leplet, mint Lacan, Kristeva, Baudrillard, Gödel, ám ezeknek a ta­nulmányoknak az értelmezéséhez csak igen elmélyült előismeretekkel érde­mes nekilátni, máskülönben könnyen a szellemi csapda csapdájába pottyanhatunk.