"Ebben a világában bizonyos dolgokat rejtély fed, és a kaland fénye ragyogja be."

Jón Kalman Stefánsson izlandi írónak különleges írásstílusa van, amit élmény átélni. Aki olvasott már tőle ezt megtapasztalhatta, aki nem, az most ebben a korábbi, 2001-es történetben felfedezheti. Ez egy gyönyörű könyv, jó volt gyerekszemmel felfedezni, megismerni a felnőttek világát. Elmerengő, rácsodálkozó történetei az élet múlandóságát vizuális képekkel tárja fel, miközben szabadjára engedi a gyermeki képzeletet. Ismét egy kis gyöngyszem Izlandról. 

Az idő csak egy pillanat, egy gyufalobbanásnyi, ami elképesztően gyorsan múlik el. Az idő megfoghatatlan végtelensége talán csak a tenger végtelenségével vetekszik. 

Egy tízévesnek elképzelhetetlenül hosszú idő húsz év. A hetvenes években járunk, amikor alig tízéves főhősünk élete első meghatározó kalandját éli meg. Norvégiába repül egyedül, Stavanger környékére, itt tölti a nyarat a nagyszülőknél. Stefánsson írása egy szép, költői óda a gyermeki képzeletnek, és az időnek. Rendkívül szívmelengető történet, ami prózai stílusban van megírva, sok kis fejezetből áll össze, amelyek alkalmasak a fiú élményeit, emlékeit felidézni.

Norvégiában számtalan új felfedezést tesz. Izlandtól eltérően itt vannak óriási fák, új barátokkal, kalandokkal, élményekkel töltve meg a nyarat. Remek karakter a szigorú, de igazságos nagyi, és a már-már huncut barát nagypapa. Az óriási fenyőfákról és az időről mesél, hiszen rádöbben, nem maradunk gyerekek, gyorsan felnőtté válunk. Ebből jön a valós következtetése: "a felnőttek halott gyerekek." Amíg ezt megtapasztalja, különleges és megindító élethelyzetekről olvashatunk. Tetszett, hogy a már felnőtt, negyvenes férfi is felbukkan, mesél, emlékezik. Izgalmas ezt megidézni negyvenévesen, évekkel később azon töprengeni, milyen volt tízéves fiúként.

A regénynek kétségtelenül megvan a kalandos bája, ami igazi fiús történetet varázsol elénk. A tízéves fiúcska gazdag képzelőerővel bír, ami nem meglepő. Olvasás közben vele utazunk a fejében, átélve, megidézve saját gyermekkori élményeinket. Talán picit könnyedebb, mint az író későbbi könyvei, viszont hatalmas élmény megismerni ennek fiúnak a látásmódját, ahogyan felfedezi magának a világot. Bájos, humorral megírt történet, ami azért a fájdalmas eseményeket sem kerüli ki.

"Valahol az ég és a tenger között vagyok, a hegyek felett, a csillagok alatt."

2019 óta Jón Kalman Stefansson rajongója vagyok, mióta megismertem a regényeit, kifinomult stílusát, gondolatait. Minden idehaza megjelent könyvét olvastam, tetszik az egyéni látásmódja, személyes hangú történetei. Fantáziadús, szórakoztató és kiváló mesemondóként tartom számon az északi irodalom palettáján. Kedvelem mélységeit és mélabús melankóliáját az életről, annak szépségéről, küzdelmeiről. A fiúcska is szembesül ezzel, hiszen nem csak az ifjúság gondtalan világa múlandó, de az azt benépesítő emberek is...

Ugyanakkor ezek az emlékek éppen ezért lesznek meghatározóak. Talán nincs is magyarázat, melyik emlék, történet marad meg a lelkünkben, visszük magunkkal a későbbi életünkre.

A regényt Patat Bence igényes tolmácsolásában ismerhetjük meg. Stefánsson világa, kifinomult, mélységében is gyönyörű képei garantáltan jó kezekben van nála. Ettől is élmény olvasni, sokat ad hozzá a fordítása, és a Typotex csodás borítója.