Sokkal kevésbé veszélyesek az atomerőművek, mint a rengeteg halálos áldozatot követelő szénbányák, az utóbbiakat mégsem akarják bezáratni - mondotta nemrégiben Oláh György.

Nagyon is kétséges, hogy a Nobel-díjas tudós szavai akár a mi harcos környezetvédőinket meggyőznék. Így azokat sem, akik erőteljesen tiltakoznak a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása ellen. Igazságot tenni ebben a kényes ügyben még akkor is reménytelen, ha tudjuk: szerény energiaforrásaink mellett továbbra is rászorulunk az egyre bizonytalanabb földgázimportra, valamint a mind drágább olajbehozatalra. Merthogy jócskán elmaradtunk a megújuló energiapotenciál ki- és felhasználásával.

Miért is félünk az atomenergiától? Csernobil miatt. Ezért is érdemel megkülönböztetett figyelmet Szatmáry Zoltán és Aszódi Attila Csernobil című könyve, amelyben a két szakember a tények és okok feltárásával, a hiedelmek eloszlatásával kíván - elnézést a képzavarért - tiszta vizet önteni a pohárba. A szerzők arra törekednek, hogy éppen húsz év elmúltával szakmailag is megalapozott képet adjanak „az első bolygónyi léptékű ipari katasztrófáról”, hatásáról, következményeiről és egyúttal szembeszálljanak „a tudománytalan népbutítással, amelynek egyre több honfitársunk esik áldozatul”.

A legvitatottabb kérdés, miért is történt az, ami történt. A válasz: hat egyidejűleg elkövetett súlyos mulasztás miatt. Közöttük egyaránt szerepel az eltérés a kötelező üzemviteli szabályzattól és munkaprogramtól, párosulva a nagyfokú emberi felelőtlenséggel. Ha a hat gondatlanság közül egy is elmarad, nem következik be a több ezer ember halálát, százezrek szenvedését okozó katasztrófa, „a szovjet rendszer egyik legnagyobb kudarca”. Az áldozatok számát, akik közvetlenül a katasztrófa következtében veszítették el vagy fogják elveszíteni életüket, a szerzők 4 ezerre becsülik. Megjegyzik: ezekre a kérdésekre a tudomány sem ma, sem a jövőben nem tud biztos választ adni. Hangsúlyozzák, hogy közkeletű tévedés a rákbetegségek számának növekedését Csernobilt tenni felelőssé. A számos rákkeltő ok között „Magyarországon Csernobilnak nincs statisztikailag kimutatható hatása”. Mindenesetre kisebb, mint az atombomba-kísérleteké, így mint a legutóbbi kínai föld feletti atombomba-robbantásé.

Na már most, tagadhatatlan: az 1986. április 26-án történt katasztrófát követően elterjedt tudományosan igazolhatatlan, félrevezető nézetekért óriási felelősség terheli a „hivatalos” elhallgatást, a tájékoztatás hiányát. A titkolózás a találgatásokkal párosulva oda vezetett, hogy sokan attól féltek: Csernobil után százezer - sőt milliószámra - fognak hullani az emberek. Szerencsére ez nem következett be, viszont fennmaradt a máig élő és ható „nukleáris fóbia”. Akik ezt táplálják, elfeledkeznek természeti katasztrófákról, árvizekről, tűzvészekről, földrengésekről éppúgy, mint az éhínségről, a háborúkról, terrortámadásokról és még sok másról. Az életünket születésünktől fogva a földgolyóbison ennek folytán állandó veszélyek fenyegetik. A világméretű baljóslatú energiaválság árnyékában már csak ezért sem kell kiváltképpen rettegnünk a szigorúan ellenőrzött nukleáris erőművektől. Ez tanult szerzőink fő mondandója.