Az 1986-ban történt atombaleset tanulságai fontosabbak mint a hiedelmek. Szatmáry Zoltán és Aszódi Attila könyve megelőzte a saját korát. Csernobil…

NEM ELŐSZÖR, DE MOST „NAGYON”…

A csernobili katasztrófa a XX. század történelmének kitüntetett pontja. Megkerülhetetlen. Olyasmi, amiről mindenki tud „valamit”, olyasmi, ami beleette magát a civilizációnk minden rétegébe. Hatása nem csak a természettudomány iránt érdeklődők számára nyilvánvaló, de azok számára is, akik „bölcsészként” szemlélik a világot. Csernobil irodalmi téma és alapanyag is, melegágya a sci-fi irodalomnak, a tényirodalomnak, filmeknek. S mostanság konkrétan egy televíziós minisorozatnak, ami példátlan sikereket ért el.

CSERNOBIL OLYAN, MINT EGY ELGENNYESEDD SEB,

csak gyűlik az anyag a felszín alatt, s amikor már nagy a nyomás, akkor a legkisebb érintésre is felfakad, s elkerülhetetlenné válik, hogy foglakozzunk vele. Mostanában, részben egyéb események hatására megint egy ilyen felfakadásnak (tisztázásnak, tisztításnak) lehetünk a tanúi. Ráadásul, Paks2 árnyékában, nekünk, itt, Magyarországon önmagában is fontos lehetne a téma. Mégis úgy tűnik, hogy inkább a nemzetközi trendekhez igazodva kezdünk beszélni a nukleáris energiáról, a veszélyekről, az előnyökről… és Csernobilről.

NEKÜNK, MAGYAROKNAK MÁZLINK VAN,

hiszen értékes, hiteles és jól olvasható könyv eddig is volt a témában. Aki megvette évekkel ezelőtt, az most csak leemeli a polcról. De, aki akkor lemaradt, annak sem kell elkeserednie, mert megjelent újra a Typotex Kiadó gondozásában.

Szatmáry Zoltán fizikus egyetemi tanár, aki személyesen részt vett a csernobili katasztrófa hazai hatásainak elhárításában. Aszódi Attila gépészmérnök, a BME Nukleáris Technikai Intézetének az igazgatója 2004-től. A két szerző személye önmagában is biztosíték arra, hogy a könyv ne légből kapott információkra és legendákra épüljön. S ahol mégis, ott cáfolat formájában, a tisztázás szándékával.

VAN MÉG EGY FONTOS SZEMPONT,

ami a tudósok által írott könyveknél nem mindig magától értetődő. Ez pedig az érthetőség. A „nagy kérdés”, hogy egy átlagos ismeretekkel rendelkező, nem feltétlenül természettudományos beállítottságú olvasó mennyit érthet meg az adott könyvből.

Örömmel jelentem, hogy sokat, mert bár a könyv megírásához behatóan kell foglalkozni az atomfizikával, az elolvasásához és megértéséhez – szerencsére – nem. A könyv első, nagyjából nyolcvan oldala tisztázza az alapfogalmakat, így eljutva magához a balesethez, már nem kell értetlenkedni, ahogy a tragédiáig vezető folyamat okai is felfoghatók (s összevethetők azzal, amit a mostanság népszerű filmsorozat állít).

A hetedik fejezet a Csernobilt és környékét felderítő 2005-ös expedíció munkájáról szól, arról a közvetlen tapasztalatról, amit a kutatók a „zónában” szereztek. (Megnyugtató, hogy a S.T.A.L.K.E.R.-történetek maradnak a sci-fi világában!)

A könyv utolsó két fejezete a tanulságokkal foglakozik, s azzal, hogy a bűnök és hibák miként adódtak össze, s hogy mindennek milyen következményei vannak és lehet(né)nek a XXI. században. Kézenfekvő módon felmerül a sajtó felelősségének kérdése is. Ami azért megrendítő, mert ezen a területen a romlás mértéke közvetlenül érzékelhető a könyv első megjelenése óta eltelt időben.

Szatmáry Zoltán és Aszódi Attila könyve aktuálisabb, mint valaha. nem csak azok számára érdekes olvasmány, akik műszaki érdeklődéssel rendelkeznek. A csernobili katasztrófa okai és következményei viszonylag pontosan mutatják, hogy mi az, amin változtatni kellene.