2022. június 30-án és július 1-én üzletünk LELTÁR miatt zárva tart!
1136 Budapest, Pannónia utca 35-37.
H – P: 10 – 18 óráig
Typotex Könyvesbolt
2022. június 30-án és július 06-án üzletünk zárva tart!
1024 Budapest, Fillér utca 9-11. "A" lépcsőház, 54-es kapucsengő
H – Cs: 9 – 16 óráig
Péntekenként üzletünk zárva tart.
ELTE Pult
Cím: Budapest, XI. kerület, Pázmány Péter sétány 1/A., földszint Nyári szünet: 2022. június 27-től szeptember 12-ig
Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
2000-ben Helmut Rilling Bach
halála 250. évfordulójának emlékére négy kortárs komponistát kért föl, hogy
írjanak passiót a négy evangélium szerint. A négy opusz elkészült,
látható-hallható volt az egyik német tv-csatorna jóvoltából nálunk is.
Már akkor feltűnt, hogy a Márk
evangélium alapján komponált passió (lásd: ITT)
koncepciójában mennyire eltér a többiektől. A zeneszerző az Argentinában
született orosz-zsidó származású Osvaldo Golijov volt. A zene dél-amerikai,
afrikai és egyéb népi elemeket mutatott föl, az előadásban a tánc is helyet
kapott, s - amint a Márk evangélium - Jézus keresztrefeszítésével és halálával
befejeződött. Nem volt feltámadás.
Azután olvasható lett Vermes Géza
öt Jézus-könyve, különösen az utolsó (Jézus hiteles evangéliuma),
amely keresztény teológiai megközelítésben nyilvánvalóan pogánynak,
istentagadónak minősülhetett. De már Golijov passiójának hallgatása közben
eszembe jutott, hogy vajon miért van a négy evangélium között számos különbség,
s a Márk evangélium a leglényegesebb részt a feltámadást mellőzi, vagyis Jézus
közönséges emberként halt meg. Az egyházi körök ezt megpróbálták úgy
magyarázni, hogy ez az evangélium nem befejezett.
Egy szó, mint száz, mondjuk ki
hát kereken: a Jézusról alkotott teológiai történet csak hit, hívés alapján
fogadható el. Ha szemléletünkből a vallási hit hiányzik, akkor a történetet
csak konkréten, történelmileg lehet megközelíteni, s nem is az a legfőbb
kérdés, hogy Jézus történeti személy volt-e, mint inkább az, hogy ha élt,
milyen ember volt, s milyen társadalmi, közösségi szerepe lehetett.
S most akkor John Carroll...
Számomra ennek a szövegnek - és a szerzőnek - a legnagyobb érdeme: a szemlélete. Felfogja Jézust, mint létezőt, mint valaha élt és valamilyen formában működő
személyiséget, egzisztenciát.
Nem cáfol, nem vitatja a
Jézus-történet jelentőségét az európai vagy egyetemes kultúra szempontjából.
Nem ez a témája!
A létező és egykor élt, soha fel
nem támadott Jézus viszont alapjában véve, akaratlanul is megkérdőjelezi a
keresztény hit legalapvetőbb dogmáját, vagyis - csak ez ismételhető -, hogy a
teológiai Jézus-történet elfogadása hitbéli kérdés, ami John Carrollt nemigen
érdekli. Ha igen, akkor csak annyiban, hogy a létező Jézus nyomán egy nem
létező Jézus mitológiája született meg és hat mindmáig.
Ennek a szemléletnek a cáfolása
aligha sikerülhet, hiszen csak hitbéli argumentációval vitatható, Carroll
viszont nem hitbéli szemlélet alapján állva vélekedik.
Remélni szeretném, hogy sok szó
esik majd erről a könyvről, s a teológiai megközelítés kizárólagossága
kénytelen lesz leszállni egyedülvaló piedesztáljáról...