A húsvét–pünkösdi ünnepkör sajátos apropót ad arra, hogy az ember elmélkedjen Jézusról és tanításairól. A szerző a La Trobe University (Victoria, Ausztrália) szociológiaprofesszora, ismert író, de magyar nyelven először jelenik meg írása Gyárfás Veronika kitűnő fordításában, Heller Ágnes előszavával. Carroll Jézusa az egzisztenciális Jézus, a Márk evangéliumában megalkotott tragikus Jézus, a rejtélyes, homályba burkolódzó idegen, aki a semmiből tűnik fel, és hamarosan újra semmivé lesz. Ez a Jézus nem támad fel. Ez a Jézus létezik! Valóságos szupersztár, irodalmi figura, akinek csak története van. Magányos, elszakadt a családjától, otthonától. Nyughatatlan, folyton vándorol, s közben híveket keres magának. Eleinte tanítani szeretné őket, de minden próbálkozása kudarcot vall. Félreértik, egyre jobban félnek tőle, „hatalmas rettegéssel rettegnek”, ahogy Márk írja, így aztán Jézus visszavonul önmaga nyugtalan szemlélésébe. A történet végén már egyáltalán nem bízik Istenben. Csak kevesen érzik meg szellemét, olyanok, mint Légió, a megszállott, vagy a névtelen asszony, akit a későbbi szerzők Mária Magdolnaként neveznek meg. Közéjük tartozik Júdás is, akiről Márk igazán keveset ír, mégis fontos szereplője a történetnek. Olyan akar lenni, mint Jézus, aki az „Én vagyok!” (ego eimi!) kijelentésbe sűríti saját létének misztériumát. Júdás elég értelmes, hogy felismerje, ő a „nem vagyok”, és ebből fakad a Mester elleni féktelen gyűlölte, ami aztán elvezet a mítosz újrafogalmazásához: „Én vagyok örökké!” A mítosz itt nem csupán legenda, hanem időtlen archetipikus történetek gyűjteménye, mintául szolgál az azóta létezett és valaha majd létező emberi dolgok számra. Azonban a mítosz tárgya nem a történelmi Jézus, nem érdekes, hogy élt-e egyáltalán, mit tett és mit mondott Palesztinában i. sz. 30 körül. A könyvet olvasva látni fogjuk, hogyan teszi Márk gúny tárgyává azokat, akik a felszínes tényekben vélnek rálelni az igazságra. Zseniális írói tehetséggel gombolyítja a történet fonalát, elképesztően sűrítve az eseményeket, eposzi homályba burkolva a részleteket. A szókimondását és fanyarságát visszaadandó, Carroll újra fordította a görög nyelvű szöveget, de felhasználta a későbbi fordításokat és kommentárokat is. Értelmezései briliánsak és megdöbbentőek. Párhuzamba állítja például Jézus vízen járását Salome erotikus táncával. Mint Heller Ágnes írja, Carroll olvasatai remekbe szabottak, mert meggyőz arról, hogy a szövegeket így is lehet olvasni. Értelmezésében Márk Jézusa antiklerikális, individualista, azt tanítja, hogy az ember az Igazság lelőhelye. Az egyházak kudarca az utóbbi kétszáz évben talán annak is köszönhető, hogy szisztematikusan megtagadták Márk Jézusát. Carroll szerint a nyugati világ kulturális és pszichológiai érettségét jelzi, hogy az emberek túlnyomó többsége elutasítóan legyint a keresztény tanokra, és mára az egyes ember lelkiismerete vált a legfontosabb hatalommá. Márk létező Jézusának ez bizonyára nagyon tetszene.