
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 212 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2791-10-4
Témakör: Művészetelmélet
Sorozat: Képfilozófiák
Elfogyott
Könyv-tér-kép
Daniel Arasse, a hét éve elhunyt francia művészettörténész új kötetéről. Nevét már jól ismerhetik a magyar olvasók is, például a pár éve megjelent Festménytörténeteknek köszönhetően. És most itt a várva várt folytatás, a Festménytalányok. Aki azt állítja, hogy festmények apró részleteiről beszélgetni, értekezni merő unalom, az most azonnal szaladjon ki a térre a Typotex standjához, és szerezze be a kötetet, mert olyan izgalmas élményben lesz része, mintha Agatha Christie-t olvasna, megtoldva egy kis erotikus izgalommal. Arasse nagy pernahajder, és biztosan nem orrolna meg a nagynevű művészettörténész jelentőségéhez mérten profán jelzőért: e könyvben mást sem tesz, mint küzd az „ikonográfia” dogmái ellen, azaz hogy ne hagyjuk, hogy a festmények nézegetése, befogadása közben támadó gondolatainkat az akadémikus-historikus műértelmezési szabályok, hagyományok, előírások vezessék az alapján, amit az iskolában tanítanak. Természetes, hogy eközben olykor provokatív vagy meghökkentő, amit ír, ámde eszmefuttatásai közben nemcsak hogy bevezet, de el is igazít bennünket a művészet- és művelődéstörténet sűrűjében. Gyanakvás, rákérdezés, kutakodás: az arasse-i munkamódszer szentháromsága. Ha egy mondattal akarnám összefoglalni a lényegét, akkor az a „mit keres a csizma az asztalon?” kérdés lenne. Ugyan milyen szándékkal hajtja fel a már kissé szenilis Vulcanus azt a lenge ágyéktakarót Vénusz testéről Tintoretto festményén? Mi a csodát keres a képen keresztülvánszorgó rút csiga Francesco del Cossa Angyali üdvözletén? Miről árulkodik az éjfekete szerecsen tekintete Vicces Péter (na igen, ő Pieter Bruegel, de e beszédesebb név története is kiderül) Háromkirályok imádása című képén? S legfőképpen: hová kószált el saját testén az Urbinói Vénusz bal keze egy erotikus Tiziano-festményen, miközben a háttérben is igencsak érdekes események zajlanak…
Arasse szinte feltüzeli az embert a múzeumlátogatásra, hogy – Winkelmann szellemében – személyesen is szemügyre vegye a meghökkentő részleteket, míg azonban tart a Könyvhét, mi magunk maradunk a Vörösmarty térnél, esténként pedig a jólesően borzongató festménytalányoknál…
Kapcsolódó recenziók
- Nem látsz a szemedtől? | Daniel Arasse: Festménytalányok (Szeifert Natália , Olvass bele, 2012.06.08.)
- Daniel Arasse: Festménytalányok (Varga Zsolt "vargarockzsolt", Moly.hu, 2011.07.03.)
- Vénusz magához nyúl (florescu, konyves.blog.hu, 2011.04.21)
- Vászon-fejtörők nyomában (Vass Norbert, Fidelio, 2011-03-30)
- Néhány festmény, sok talány (Németh János, Élet és Tudomány, 2010-12-10)
- Daniel Arasse: Festménytalányok (Osman Péter, MATISZ 2010/22., 2010-11)
- Csak állok és nézek (almás, EXIT Magazin, 2010-11-12)
- Tekintet-kíséretek (Balázs Sándor, Új Könyvpiac, 2010-10)
- Daniel Arasse és az emlékezés művészete. Az ideális tekintet. (Kondor Attila, Műértő, 2010-10)
- Hiszem, ha látom (Nagy Csilla, Népszabadság, 2010-09-11)
- Daniel Arasse: Festménytalányok (Máthé Andrea, Vigilia, 2010-09)
- Ex libris (Pléh Csaba, Élet és Irodalom, 2010-07-30)
- „A gondolkodás nem szükségszerűen lehangoló dolog” – Kritika Daniel Arasse Festménytalányok című kötetéről (Tülkös Terézia, Irodalmi Jelen, 2010. 06. 21.)
- Könyv-tér-kép (Laik Eszter, Irodalmi Jelen, 2010-05-06)
- Vénusz mint pinup - Daniel Arasse: Festménytalányok (Dékei Kriszta, Magyar Narancs, 2010-06-24)
- Festménytalányok (Osman Péter, MATISZ, 2010. 06. 24.)
- Daniel Arasse: Festménytalányok (Stavniczki Emese, Eklutura, 2010-06-16)
- A szép és az okos (, Könyvolvasó, 2010. 03. 31.)