Ha még valakit érdekel a Stroh-könyv és maga Stroh, akkor jelzem, hogy miután elküldtem neki a latinra fordított recenzió linkjét, volt olyan kedves és válaszolt nekem. Íme, a levélváltás (fordításban is):Valahfrido Stroh G. d. Magister natione Hungarus s. d.
A nemzetére nézve magyar G. d. Magister Wilfried Stroh-nak üdvözletét küldi.
Tisztelt Professzor úr, recenziót írtam latin nyelven az ön magyarul megjelent könyvéről az internetes naplómban, amelyet blognak neveznek. Nagy tisztelettel kérem arra, hogy olvassa el és írja meg nekem és olvasóimnak latinul, hogy mit gondol róla. A recenziót itt találja:
Magyar nyelvű, piros betűs bevezetőm után következik a recenzió, mégpedig úgy, hogy a magyar eredeti (eredetileg ugyanis magyarul írtam) és a latin fordítás fejezetekre osztva, váltakozva követi egymást. A magyar szöveg kurzívval avagy "italic" formában, a latin kövér betűvel van "szedve". Jó egészséget kívánok! XXXXXX, Az Úr 2011. évében, március 28-án.
**********************************************************
Valahfridus G.d. Magistro s.
Recensionem tuam statim curiose ac studiose perlegi. Quantum tu studii et laboris in opusculum meum insumpsisti! Ex animo tibi gratias ago. Nusquam meliorem praeconem inueni nec, puto, inueniam.
Nec uelim credas me Senecae, quem plurimi facio, aut Iuuenalis aut Taciti inimicum esse; sed historiam litterarum conficere nec potui nec uolui, in linguae historia autem mihi Cicero et Vergilius praecipuum locum sibi uindicare uidebantur. Magis doleo quod in scriptoribus neolatinis patriae nimis deditus eram. Hic suadente etiam bibliopola lectoribus ciuibus meis consulendum esse ratus sum. Quodsi umquam putauissem etiam in Pannonia lectores futuros esse meos, certe terminos operis multo magis dilatauissem.
Nunc praeconem disertissimum audiui, librum ipsum exspecto.
Scribe mihi, si forte uacat, nomen ciuile tuum, et semper cura ut ualeas!
Prof. Dr. Wilfried Stroh
Valahfridus G.d.Magisternek üdvözletét küldi.
Bírálatodat azonnal kíváncsian és szorgalmasan elolvastam. Mennyi igyekezetet és munkát fektettél kicsiny művembe! Szívből gratulálok. Soha Sehol nem volt még ilyen jó hírnököm, s azt hiszem, nem is lesz.
Kérlek ne hidd, hogy nem szeretem Senecát - akit nagyra tartok -, vagy éppen Iuvenalist és Tacitust; de nem tudtam és nem is állt szándékomban irodalomtörténetet alkotni, ami viszont a nyelvtörténetet illeti, számomra úgy tűnt, Cicerónak és Vergiliusnak kell kitüntetett helyet biztosítani. Azt már inkább sajnálom, hogy a neolatin szerzőknél túlságosan is saját hazámmal foglalkoztam. Úgy véltem - s a kiadó is ezt javasolta -, hogy itt honfitársaim kedvében kell járni. Ha valaha is gondoltam volna, hogy Pannoniában is lesznek olvasóim, akkor persze művem "határait" sokkal jobban kiterjesztettem volna.
Most már hallottam az igen ékesen szóló hírnököt, s várom magát a könyvet.
Ha ráérsz, kérlek írd meg nekem polgári nevedet! Élj boldogul!
Prof. Dr. Wilfried Stroh
Kedves levél, ugye? Litterae quidem plenae humanitatis. A levélből egyébként kiderül, hogy Stroh még nem kapta meg a könyvet, azaz a magyar kiadást, reméljük, ezt a kiadó hamarosan pótolja neki! (Szóltak, pótolják!)
Lezárásként: nagyszerű, szívet melengető érzés volt levelet váltani a professzorral. Csodálatos volt egyrészt, hogy a netnek hála ilyen hamar kapcsolatba tudtam lépni vele; másrészt, szerénytelenül ki kell mondjam: ha két latinista, mint a respublica litteraria - kissé múzeumba illő - polgára minden probléma nélkül megtalálja a közös hangot és el tud beszélgetni (akár levélben) egymással: nos, ez a latintanulás Parnasszusa, vágyott csúcsa, édes gyümölcse, amikor már nem csak magolói, hanem használói leszünk a nyelvnek.
