×
A járványügyi helyzet miatt üzleteink 21.03.08-03.22. között zárva tartanak. Személyes vásárlásra és rendelés átvételre ebben az időszakban nincs lehetőség!
A DPD csomagok feladása és kiszállítása zavartalanul működik!
"Az első napok új tartózkodási helyünkön »fiatalosan« telnek, azaz erőteljesen, szélesen hömpölyögnek; ez körülbelül hat-nyolc napig tart. Azután abban a mértékben, ahogy az ember »akklimatizálódik«, a napok lassú rövidülését észlelhetjük: aki csüng az életen, jobban mondva, aki szeretne belekapaszkodni az életbe, borzadva észleli, hogy a napok megint kezdenek könnyebbedni és elsuhanni; az utolsó hét – tegyük fel, a négyhetes tartózkodás utolsó hete – már kísérteties gyorsasággal repül és illan" – tűnődik Hans Castorp A varázshegyben, akinek még számos alkalma lesz elképedni ennek az élménynek az ellenkezőjén is, miszerint az idő kínzó lassúsággal is képes vánszorogni. Douwe Draaisma holland pszichológus-pszichológiatörténész Miért futnak egyre gyorsabban az évek? című könyvében (másik magyar nyelven olvasható műve a Metaforamasina. Az emlékezet egyik lehetséges története 2002-ben jelent meg a Typotex gondozásában) számos kísérleti esettanulmányon és hódalmi példán át kalauzol bennünket egyre közelebb önmagunk időérzékelésének megismeréséhez. Nemcsak neurológusok és pszichiáterek, biológusok és pszichológusok, történészek és filozófusok foglalkoztak az emlékezettel és az idővel, hanem számos író is felállította saját emlékművét a pillanat szubjektív megtapasztalásának egyszerre különleges, ugyanakkor mindennapi élményéről. Thomas Mann A varázshegyben olyan tényezőkre bontja az időérzékelést, mint az érzelmek intenzitása, az élmények száma, az emlékek és várakozások élessége, az elfásulás hatása vagy éppen annak felszámolása. Camus is tudatában volt annak a paradox viszonynak, hogy az adott pillanatban más lehet az idő szubjektív tempójának megítélése, mint amikor visszatekintve próbáljuk megbecsülni az intervallum hosszát. A Közöny börtönbe került főhólének emlékein kívül nem akad más szórakozása, s mi több, csak a fény és árnyék váltakozásából tud következtetni az idő múlására. Amikor a foglár egy nap közli vele, hogy már öt hónap telt el; egyszerűen nem érti: "Az én szememben állandóan ugyanaz az egy nap áradt be a cellámba" – mondja. Draaisma szerint annak, aki az emlékezetről és az időről akar írni, ajánlatos, sőt kötelező betérnie egy csésze teára Prousthoz. Draaisma egy teljes fejezetet szentel annak a finom introspektív élménynek az értelmezésére, amit Az eltűnt idő nyomában című műben hosszú oldalakon keresztül követhetünk nyomon, s amit "Proust-jelenség"-ként tart számon a modern pszichológia.