Aligha tévedés, hogy a robbanóan növekvő súlyú globális internet- és médiagazdaság (egyik) legnagyobb gazdasági jelentőségű jogintézménye a szerzői jog. A gazdaság ’hagyományos’ területein is az immateriális vagyon vált a messze legfontosabb termelőerővé, annak pedig szintúgy a szerzői jog az egyik alapvető oltalmi jogintézménye. 

Ezért különösen aktuális és figyelemre méltó ez a lenyűgözően nagyívű, gondolatgazdag elemzés és helyzetjelentés. A szabályozás kezdeteit egészen az ókori Rómáig és az ősi Kínai Birodalomig vezeti vissza, s érzékelteti, hogy jövője - és vele az egész terület mindinkább forrongó fejlődése - az előttünk álló idők egyik roppant érdekeket borzoló kérdése.

Hatalmas vállalkozás volt megírni e tanulmányt. Egészen nyilvánvaló viszont, hogy a szakértő szerző nagyon élvezhette, hiszen mélyenszántó kutató kedvvel és elemzésekkel, fényesen megmutatkozó hozzáértéssel, fölényes biztonsággal vizsgálja és írja le korunk egyik legforróbb területét, a szerzői jogét és az annak körébe tartozó szellemi vagyonét. Minden figyelmet kiérdemlő művéből is nagyon világosan megmutatkozik, hogy annak igen jelentős vetületei vannak mind a gazdaságban, mind a kultúrában, a jogi szabályozásban, újabban az élvonalbeli infotechnológiákban. Szintúgy, hogy rajta a legújabb korban exponenciálisan gyorsul az innováció, növekszik a javak előállításának és forgalmának vagyoni értéke, s mindez gyökeresen át is alakítja a működésének paradigmáját. 

Amilyen izgalmas lehetett mindezt kibontani, felmérni, elemezni, olyan érdekes és tanulságos olvasni, követni Bodó kifejtését és értékelését. Azt nem mondanánk, hogy mindvégig könnyű, hiszen nagyon sok speciális tudásanyagot vonultat fel. Igencsak érdemes viszont végig követni mindezt - annál is inkább, mert amellett, hogy rendkívül alapos, kitűnően kidolgozott és előadott gazdasági és jogi áttekintés és elemzés, megragadó kultúrtörténetet is elénk tár. És nemcsak jogfilozófiai, hanem kőkemény politikai tartalma is van annak, ki hogyan viszonyul a magántulajdon intézményéhez - márpedig ma a szerzői jog a magántulajdon egyik legfontosabb fajtájához kötődik.

Megkockáztatjuk: jóllehet a szerzőt idézve "E dolgozat célja, hogy kísérletet tegyen a fájlcserélő P2P-kalózok, a kulturális piacok eme autonóm és nehezen megzabolázható szereplőinek megjelenéséből következő átalakulások megértésére.", valójában itt sokkal többről van szó. Az immateriális javakra alkalmazott jogvédelem mind a szerzői jog, mind pedig az iparjogvédelem tekintetében a társadalom egyik fontos eszköze, amellyel a fejlődéshez fűződő érdekeit igyekszik érvényre juttatni, s ezért az új szellemi javak létrehozását, a fejlesztést ösztönzi. Ennek céljával a társadalom számára optimális kompromisszum létrehozására törekszik. Ennek egyik oldala, hogy a jogrend a fejlesztések ösztönzése érdekében ésszerű mértékű védelmet biztosít az új szellemi javak létrehozóinak és jogszerű birtokosainak arra, hogy maguknak sajátíthassák ki e javak hasznosítását. E nélkül ugyanis sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem érné meg nekik befektetni ilyen fejlesztésekbe. 
Másik oldala viszont, hogy a társadalomnak ahhoz fűződik érdeke, hogy az alkotásokat minél hamarabb, minél többen, minél szélesebb körben hasznosítsák. Az e körül feszülő, egymással harcoló érdekektől viharosan tépett erőtérről és szereplőiről, s azoknak a hasznosítás körüli csatározásairól szól a könyv. S ahogy haladunk a tudásalapú gazdaságon át mindinkább az alkotásalapú felé, úgy nyer még nagyobb fontosságot mindaz, amit leír. Az olvasó pedig ezek révén is elgondolkodhat azon, vajon a szellemi tulajdon oltalma a múlt elavult intézménye, vagy a jövőben is az innovációk egyik kardinális jelentőségű előmozdítója. Mindehhez a figyelmébe ajánljuk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala közleményét:www.sztnh.gov.hu/hirek/hirek_201111181408_1.html és a SZTNH elnöke, Dr. Bendzsel Miklós előadását: http://sztnh.gov.hu/hirek/kapcsolodo/BendzselMiklosokt28.pdf