Pléh Csaba professzor evolúciós pszichológus, nyelvész, agykutató, Magyarország egyik legokosabb embere, és rendkívül rokonszenves személyiség. Én régi rajongója vagyok, ezért amikor a Typotex Egyetem olvasás és internet kapcsolatáról szóló kurzusán megláttam a nevét, elhatároztam, hogy meghallgatom. Olvasók a weben címmel adott elő, az előadás legfontosabb tézisei ebben a videóban megnézhetők.
Az est másik előadója Bodó Balázs, Könyvkalózok a weben címmel szerepelt, és ha már elmentem megnézni, elolvastam a könyvét is, amit a téma kapcsán írt.
Azért e hosszas bevezető, mert szerintem normális civil ember nem vesz meg egy ilyen könyvet, hacsak nem könyvkiadó, vagy a szerzői joggal foglalkozó jogász vagy bürokrata.
(Esetleg a szerző barátja, rokona, ismerőse, üzletfele, stb.) Bodó Balázs az anarchista közösségi rádióban a Tilos-ban műsorvezető és kurátor, és ugyanakkor a BME Szociológia és Kommunikáció tanszékén internetmédiával, szabályozáspolitikával kapcsolatos tárgyakat tanít. Egy szellemi határsértő, egy kalóz, aki ebben a könyvében a kommunikációs kalózokról ír.
A könyv olvasása közben azon gondolkodtam, ki vagy mi is az igazi tárgya? A szerzői jog, amely kétezer éves jogfejlődés után jutott a mai állapotába? A szerzők, akik több-kevesebb sikerrel vívták meg harcukat a műveik feletti önrendelkezésért és a cenzúra eltörléséért? Azok a kalózok, akik a forrásokat – legyen az bármilyen áru vagy kulturális termék – illegális módon közvetítik a fogyasztókhoz? Az olvasók, akik a globalizált világban a saját kezükbe vették a kulturális forrásokat? Esetleg Bodó Balázs, aki írt egy leegyszerűsített-fogyasztható kultúr- és jogtörténeti szakkönyvet az 1968-as nemzedék lázadó szabadságfilozófiájának szellemében?
Aztán fontosabb kérdés kezdett el foglalkoztatni. Igaza van-e Bodó Balázsnak? A kulturális kalózkodás bocsánatos bűn, amely a piac hiányosságait pótolja, és e közben modernizációs missziót is betölt? A fogyasztók szükségleteinek kielégítése minden szabályt felül ír?
Én ezekre a kérdésekre nem tudok válaszolni. A cél szentesíti az eszközt elve nem túl szimpatikus, ugyanakkor bevallom, én is minden különösebb gátlás nélkül használok illegális forrásokból származó kulturális javakat: szövegeket, képeket, zenéket, filmeket.
Tulajdonképpen ezért a könyvért sem adtam ki pénzt, a kiadótól kértem recenzensi példányt. Jó, mondjuk megdolgozok érte, hisz írok róla recenziót, és ezzel reklámozom. Azt hiszem, ezzel Bodó Balázs felé a kötelezettségemet leróttam.
Egy dologról szeretnék még írni. Rendkívül szimpatikusnak tartom, hogy a Typotex vállalta könyv kiadását, és az Edition 2.0 sorozata keretében interneten is (ingyen! a teljes szöveget!) hozzáférhetővé teszi. A könyv kiadói honlapján recenziók, kapcsolódó érdekességek, interjúk, és vásárlási információk is olvashatók. Ez a kiadó valóban mindent megtesz az olvasóiért, ezért jó szívvel tudom ajánlani.
Karcok:
Szent Ágoston írja:
Mindenesetre találóan és helyesen válaszolt Nagy Sándornak egy elfogott kalóz. Ugyanis, amikor a király ezt az embert megkérdezte, hogy mi jogon nyugtalanítja a tengert, a kalóz teljes vakmerőséggel így szólt: „Azon a jogon, amelyiken te a föld kerekségét nyugtalanítod. De mivel én ezt csekély számú hajóval viszem véghez, ezért rablónak neveznek, téged pedig hadvezérnek, mivel nagy hajóhaddal követed el ugyanazt.”
(Kivonat a 27-28. oldalról)
Shawn Fanning volt az első olyan hacker, akinek sikerült kilépnie saját szűkebb szubkultúrájából, és a popsztárokhoz mérhető hírnevet szereznie a népszerű kultúra világában. A Napster megalkotójaként szerepelt FORTUNE, a BusinessWeek, a Forbes, és az Industry Standard magazinok címoldalain, míg az összes többi újságban portrét közöltek róla. Neve és arca – a ragyogó kék szemek, a széles arcsont, az elmaradhatatlan University of Michigan baseballsapka alól kivillanó egykedvű tekintet – eggyé vált annak a lehetőségével, hogy egy semmiből jött programozó kölyök egész iparágakat pusztíthat el.
