„Van-e, ki e nevet nem ismeri?” E verssort színészről írta Petőfi , s a színészneveket még olyanok is ismerik, akik nem járnak színházba. Jóllehet a tudósok nevéről már kevésbé mondható el ugyanez, Szent-Györgyi Albert kivételnek számít, rá igazán illik Petőfi sora. Bizonyára azért is, mert itthon élő kutatóként kapta 1937-ben a Nobel-díjat, méghozzá a „paprikás városban”, Szegeden, és nem utolsósorban azért, mert a köztudatban felfedezése a szegedi paprikához kötődik. Joggal, mert ott és abban talált olyan növényi anyagra, amelyből az általa korábban fölfedezett és elnevezett hexuronsavat nagy mennyiségben kivonhatta, hogy vizsgálhassa élettani szerepét. Leegyszerűsítve ebből született a ma közismert és népszerű C-vitamin. Mindez bonyolultabban – amilyen bonyolult az élet – megismerhető ebből a könyvből, amely regényként olvastatja magát, s voltaképpen Szent-Györgyi életének valóságregénye. A természettudományban jártas amerikai szerző – Ralph W. Moss – gyakorlott ismeretterjesztőként képes közérthetővé tenni Nobel-díjasunk kutatásait, egyúttal íróként bemutatni tudósi és magánéletének fordulatos pályáját, akárcsak markáns karakterét. Azt az egyéniséget, amelyben a – nagybetűs – ÉLET végső kérdéseire irányuló konok kutatói törekvés harmonikusan ötvöződik a – kisbetűs – napi élet lezserebb, mégsem lazább vitelével. A merev, megközelíthetetlen tudós képéhez képest látunk egy professzort, aki motorbiciklin végighajt Európán vagy egy Nobel-díjast, aki látogatóba menet átúszik a Csendes-óceán egy öblén… Aki nem zárkózik a tudomány falai közé, kiáll a hitleráj szelleme és hatalmi nyomása ellen, és – hogy ezt a „komphazát” ki lehessen menteni a háborúból – vállalva a kockázatot, Kállay István miniszterelnök üzenetét eljuttatta Isztambulba a szövetséges hatalmakhoz. A német megszállást követően is, miközben a Gestapó kerestette Szent-Györgyit, ezt a kiutat igyekezett elősegíteni az illegalitás igen kockázatos – a könyvben részletezett, krimibe illő – kalandjain keresztül. Már nem lehetett kétsége, hogy a szövetségesek közül Moszkva hadi és politikai hatalma alá kerül az ország, elfogadható illeszkedését tudósi kapcsolataival és elvitathatatlan tekintélyével igyekezett elősegíteni. Amikor azonban úgy látta már, hogy az újonnan alakuló belső hatalmi viszonyok egypárti – kommunista – diktatúrához vezetnek, nem éppen bonyodalmak nélkül, Svájcon keresztül az Egyesült Államokba távozott. Ott ismét folytathatta kutatómunkáját, de a közélettől sem zárkózott el. Kiállt az ellen, ami humánus eszméivel ellenkezett – például a vietnami háború ellen. Magánélet és közélet, tudományos és magánélet viszonya, egyéni kialakulása egy ember életében mindig különös, sajátos. Lehet töprengeni, miféle örökség, családi és tágabb környezeti hatások alakítják. Hiszen mondhatni, szinte „előírta” pályáját a családi múlt. Anyai dédapja országos főorvos és egyetemi tanár, a nagyapa is tudós, aki azonban nem lát ilyen tehetséget az unokában. Talán dacból, „csak azért is” vonzotta – mi is? – az ő tárgyuk, az élőlény: az élet titka? Egy élet válasza a könyv.