Azt a feltételezést, hogy az irodalmi beállítottságú embereket nem érdekli a tudomány, a tudósokat pedig nem érdekli az irodalom, már a 20. században megcáfolták, s ez különösen igaz az utóbbi évtizedekre.
A Science in Fiction sorozatba a Typotex kiadó olyan könyveket válogatott, melyek hátterében filozófiai, történelmi és tudományos szemlélet áll. Szerzőik nemzetközi irodalmi díjakkal elismert szépírók, akik iróniával tekintenek a tudományos gondolkodásra, ugyanakkor mély meggyőződésük, hogy a tudomány olyan alapzat, mely nem kerülhető meg.
A sorozat első négy kötete, melyet szép sorjában bemutatunk oldalunkon az antikvitástól a jövő századok koráig átívelően ragadja meg az emberiség és a tudomány örök kérdéseit.
Ismerkedjenek meg a sorozat első szerzőjével és könyvének egy részletével.
Jacek Dukaj, a legjelentősebb lengyel science fiction író Stanisław Lem óta. Számos nemzetközi irodalmi díj mellett 2009-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.
Az Einstein–Podolsky–Rosen–paradoxon szerint az elemi részecskék hatással vannak egymásra, még több száz fényévnyi távolságból is. A történet mesélője a távoli jövőben, a Föld utolsó elérhető szegletében éli békés életét. Ám felnőve lassanként ráébred, hogy bolygónkon, a teljes univerzummal egyetemben egy magasabb rendű civilizáció képviselői uralkodnak, akik úgy tekintenek az emberre, amiként mi emberek tekintünk a hangyákra. Az eszköz, mely ezekenek az Idegeneknek hatalmat szolgáltat a kozmosz felett, a címben szereplő extensa – egy rendkívül fejlett technológia, egyfajta anyag, amelynek elméleti alapjai évek óta úgy ismertek, mint az EPR-paradoxon.
