Amikor először vettem kezembe Keith Devlinnek, a matematikai lo­gika és a halmazelmélet világszer­te elismert művelőjének kötetét, és elolvastam néhány fejezet és al­fejezet címét (A matematika moz­gásba lendül; Számokat a sem­miből; Kimúlt mennyiségek kísérte­tei; Hullámok, amelyeken a popze­ne hullámzik; Hogyan pakoljunk narancsot?; Megkondul a harang­görbe; A matematika fényt derít a fényre), először azt gondoltam, hogy egy jó adag humorral átitatott szövegű, de egyszerű dolgokat le­író könyvről van szó. A részletes olvasás során azonban kiderült, hogy a könnyed (helyenként való­ban humoros) stílus végig jellemző maradt, de a mondanivaló egyre el­mélyültebbé vált és tágult. Hagyo­mányos kifejezéseket használva egy-egy fejezet címe a követke­ző lehetne: Számelmélet, prímszá­mok; Matematikai logika; Matema­tikai analízis; Geometriák; Gráfel­mélet; Valószínűség-számítás; El­méleti fizika; A modern matematika és fizika kapcsolata.

A szerző arra a döntő kérdésre, hogy mi a matematika, ezt vála­szolja: a mintázatok tudománya. Szerinte a matematikusok például a numerikus, a geometriai eredményekben, a mozgásban, a viselkedésben előforduló véletlenszerű jelenségek ismétlődésében megnyilvánuló mintázatokat tanulmányozzák. A különféle mintázatok vizsgálatára a matematika különböző ágai szakosodtak, így az aritmetika és a számelmélet a számoknak és a számlálásnak, a geometria a legkülönfélébb alakzatoknak, az analízis a mozgásnak és változásnak, a logika a világos gondolkodásnak, a valószínűség-számítás véletlen jelenségeknek a mintázatait vizsgálja.

A könyv csodálatos utazáson kalauzolja végig az olvasót, és ennek során a világ láthatatlan jelenségeit és erőit teszi láthatóvá. Időrendben írja le a matematika fejlődésének legfontosabb állomásait, az elért eredményeket és ezek hatásait Ezért a könyv egyfelől egy kitűnően megírt matematikatörténet, amely a kezdetektől a legújabb eredmé­nyekig (például a nagy Fermat-­tétel bizonyításáig) ad áttekinthető képet, másfelől a látszólag távol eső témák közötti kapcsolatokra mutat rá azzal a végső következte­téssel, hogy az Univerzumot meg­ismerni a matematika nélkül teljesen képtelenség. Ezt a szerző úgy fogalmazza meg, hogy a min­tázatokra mindenütt rábukkanhatunk, bármerre tekintsünk is: a fi­zikai Univerzumban, az élővilág­ban vagy akár tulajdon elménkben. Ezt a láthatatlant jeleníti meg a ma­tematika.

A kötet akár egyetemi tankönyv is lehetne, de a benne leírtak megér­téséhez előismeretekre nincs szük­ség, a szóba kerülő fogalmakat; tételeket és következményeket a szerző egyszerűen és világosan ír­ja le. A könyvben nem csupán az találhat gyönyörűséget, aki már kapcsolatba került a matematiká­val, hanem az is, aki csak arra kí­váncsi, hogy miről is szól ez a tudomány.