Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2007
Oldalszám: 180 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-9664-68-5
Témakör: Zeneelmélet
Sorozat: Claves ad Musicam

Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft

KOSÁRBA
Elfeledett zeneszerzők

Elfeledett zeneszerzők

café momus
2007-12-4

Praktikus kézikönyv? Kulturális különlegesség, fogyasztóbarát kiszerelésben? Azt hiszem, mindkettő. A könyvben jobbára olyan zeneszerzőkről olvashatunk rövid, összefogott ismertetőket, kiknek neve mára feledésbe merült, munkásságuk nemhogy a mainstream, de szinte semmilyen koncertrepertoárban nem kap helyet.

A cím tehát magáért beszél, viszont pontatlan. Mert bár az itt szereplő 174 komponista nagy része valóban elfeledettnek tekinthető – több mint negyedük a Brockhaus–Riemannban sem kapott külön szócikket –, vannak kivételek. A laikusoknak talán nem, de a klasszikus zenében járatos olvasóknak meglepetést okozhat, hogy felbukkan pár olyan zeneszerző is (egyebek mellett Dowland, Dukas, Hasse, Purcell, Telemann), akiket nem feltétlenül sorolhatunk a teljesen hanyagoltak közé.

Az ábécé alapján rendezett listát Carl Friedrich Abel, a londoni Abel–Bach-koncertek társszervezője nyitja, és Jan Dismas Zelenka, a cseh barokk zene legkiemelkedőbb mestere zárja. De különlegességképp itt van Robert felesége, Felix nővére, Wolfgang fia, és, ha már ez utóbbi névnél tartunk, „természetesen” Salieri és Süssmayr is bekerült a mezőnybe, melyet olyan nagyságok is megtisztelnek jelenlétükkel, mint Habsburg Rudolf főherceg és II. Frigyes.

A lista nem teljes, de nem is lehetne az – valószínűleg felbecsülhetetlen azon komponisták száma, akik helyet kaphatnának egy efféle gyűjteményben. Persze, ha tudnának róla, nyilván nem örülnének annak, hogy nevük és munkásságuk csak így, e könyvben említődik meg, hiszen a maguk korában mindannyian ugyanakkora – ha nem nagyobb – megbecsülésnek örvendtek, mint a napjainkban jelentősként számon tartott zeneszerzők. Hát, igen, a hálátlan utókor...

A könyvet Szalóczy Péter jegyzi, aki civilben szülész-nőgyógyász főorvos, emellett vitorlás edző, szakíró, novellista (a kőfaragásra még rákaphat, de a baletthez talán már egy kicsit túlkoros). És, mint a példa is mutatja: zenebarát. Olyannyira, hogy huszonöt éve gyűjti a különleges és ritka felvételeket – a Bartók rádió hallgatói az Osváth Zoltán, majd Vass M. Katalin által szerkesztett Ritkán hallott remek művek műsorvezetőjeként is ismerhetik. Ide tartozik: bár a könyv fülszövege büszkén hirdeti, hogy az említett műsor már túl van a 155. adásán, a „lapzárta” óta a Rádiónál történt némi struktúraváltás, melynek egyik következménye az lett, hogy a zenetörténeti sorozat május 7. óta nem hallható.

Így tehát nem csupán praktikus kézikönyvről, vagy kulturális különlegességről, hanem kettős mementóról is beszélhetünk, hiszen a kötet – bár nyilván a készítők szándékától függetlenül – immár nem csak az elfeledett zeneszerzők előtt tiszteleg.

http://www.momus.hu/article.php?id=4444&category=11 

 

Szűcs József

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK