A világhírű hegedűművész memoárkötete Gáti István operaénekes fordításában látott napvilágot.

A Magyar Állami Operaház, majd a Wiener Staatsoper magánénekese a több mint félezer oldalas könyvről ezt nyilatkozta: "bécsi könyves lelőhelyeim egyikében bukkantam rá a kötetre. Tíz éve hagytam abba az éneklést, azóta részben a magam kedvére fordítok. A téma érdekessége szerint választok, nem feltétlenül a frissesség érdekel. A Befejezetlen utazás az angol cím tükörfordítása, ami szerintem nagyon kifejező megfogalmazás. Én a Svájcban 2009-ben, a Menuhin halála után tíz évvel megjelent kiadásból dolgoztam."

Mint megjegyezte, nemcsak önéletírásról van szó - bár a világhírű hegedűművész életének első hatvan évét veszi számba a vaskos kötet -, hanem az ősökhöz, a kortársakhoz, a kapcsolataihoz, a mesterekhez és a jövőhöz való viszonyáról is szól, hiszen 1975-ben az ő kezdeményezésére nyilvánították a zene világnapjává október elsejét.

Yehudi Menuhin végigélte a huszadik századot, egyike volt azoknak a muzsikusoknak, akik a lemezkiadás úttörő szakaszában már készítettek felvételeket. "A magyar olvasó számára különösen érdekes lehet, hogy Bartókkal és Kodállyal való személyes találkozását miként írja le" - fűzte hozzá Gáti István. Bartók hegedű szólószonátájának keletkezéséről a hegedűs így ír: "A sors Doráti Antal személyében volt segítségemre." (Tőle is tudja, hogy Bartókék rossz anyagi körülmények között élnek.) "Nem haboztam soká, megismerkedésünk délutánján megkértem, hogy írjon nekem valamit. Nem sejtettem, hogy Bartók minden idők egyik mesterművét fogja megírni nekem. És mégis, amikor 1944 márciusában elém került, nagyon megijedtem, bevallhatom, szinte lejátszhatatlannak tűnt. Az első benyomás azonban néha csal. A szólószonáta remekül játszható, csodásan illik a hegedűhöz, egyike az általam ismert legdrámaibb és legkielégítőbb daraboknak." (A könyvbe itt lehet beleolvasni.)