Kíváncsi lennék, melyik mű lenne a győztes a külföldi muzsikusmemoárok versenyében. Órákig gondolkoztam, hogy melyik öt visszaemlékezést választanám, ha a legkedvesebbeket kellene megneveznem.
Íme, a listám (lehet vele vitatkozni!): Pjatigorszkij letehetetlenül szellemes könyve, a Csellóval a világ körül, majd Sosztakovics megdöbbentő vallomása, a Testamentum. A zongoristák közül Gerald Moore Túl hangos vagyok? című kötete nálam veri a mezőnyt, és izgalmasan mutatja be a kamarazenélés műhelytitkait. Otto Strasser, a Bécsi Filharmonikusok második-hegedű szólamának vezetője a zenekari munkát rajzolja meg finom humorral: És ezért még fizetnek is?... Végül a csellistaóriás, Rosztropovics feleségének, Galina Visnyevszkaja énekművésznek híres könyve (Életem), amely haza és művész viszonyáról is hitelesen beszél.
Fájhat a fejem, hogy kik szorultak ki az ötből - például Casals. Lehetetlen. Ráadásul megérkezett a Typotex kiadótól a műfaj újabb bestsellere (Gáti István operaénekes fordításában), amely szintén toplistás helyet követel magának. A Befejezetlen utazás - életem emlékei a XX. század nagy hegedűsének, Yehudi Menuhinnak a memoárja. Páratlanul érdekes könyv, egy csodagyerekből lett megszállott zsenié, aki rendíthetetlenül hitt a zene erejében, hogy segítségével békét lehet teremteni a világban. Olvashatunk benne a magánéletéről, Bartókkal és Kodállyal való találkozásáról, Ojsztrahhal való barátságáról, utazási kalandjairól, politikáról, Izraelről, hegedűkről, művészi hitvallásáról. "Amikor visszanézek életem hatvan évére, leginkább az lep meg, hogy mennyire komplikáció nélküli volt. [...] Csaknem minden, ami velem történt, egy matematikai bizonyítás egyértelműségével vezethető le" - vallja Menuhin. Kétség sem fér hozzá: ha toplistát állítanak fel, számolni kell a könyvével.