Szimpatikus vállalkozás a Typotex kiadó Életutak című sorozata. A kötetek olyan tudósokat mutatnak be, akik szakmájukban komoly nemzetközi tekintélyre tettek szert, és munkásságukkal mindennapi életünkre is kihatással voltak. Az életpályák megismerésével az olvasó bepillantást nyer abba a küzdelembe, mely az ipari kutatóhelyeken folyt a korszerű hazai termékek kialakítására (sajnos, a múlt idő használata a legtöbb magyar nagyvállalat esetében indokolt).

A sorozat legújabb (második) kötete Michelberger Pál munkásságát mutatja be. Michelberger 1930-ban született, így alkotó tevékenységének java a Kádár-korszak idejére esett. Így életútjának megismerésével a kor ellentmondásos világába is bepillanthatunk (innen is a könyv címe: Michelberger Pál és kora). A tudós nevét, eredményeit nyilván még az Élet és Tudomány olvasótáborából is kevesen ismerik, így néhány szóban érdemes összefoglalni.

1952-ben szerzett diplomát a BME Hadmérnöki karán, ahol tanársegédként, majd 1955-tól adjunktusként dolgozott – természetesen, katonai rangban. 1956 novemberében nem írta alá az ún. tiszti nyilatkozatot (ami az új kormányhoz való hűséget deklarálta), így nem szolgálhatott tovább a hadseregben. 1957-tól párhuzamosan oktat (Gépészmérnöki és Közlekedésmérnöki kar), és ipari tervező munkát végez (Ikarus). Ez a kettős vállalás ezután már így is marad. Párhuzamosan szerzi meg a tudományos fokozatokat (ma is az MTA rendes tagja), a Közlekedésmérnöki kar rektora lesz, illetve az Ikarus tervezőmérnöke, majd később főkonstruktőrként az újabb busztípusok kidolgozásának központi személye. Több mint 400 publikáció fűződik a nevéhez.

Bár Michelberger nemzetközi hírnevét elsősorban a szilárdságtan terén megjelent publikációi hozták meg, itthon a buszgyártás eredményei tették ismertté. Munkássága alatt lett az Ikarus világhírű. A KGST rendszerének következtében a buszok elsősorban a szocialista országokban futottak. A rendszerváltással ez a biztos piac megszűnt, ami végül a magyar buszgyártás szinte teljes leépüléséhez vezetett.
 
Szentgyörgyi Zsuzsa munkájából megismerhetjük, milyen komoly erőfeszítéseket tettek a nagyvállalatok a korszerű termékek kifejlesztésére. E sorok írója ezt, az akkor sikeres munkát a Csepeli Fémmű kutatójaként élte meg, így a könyvben az Ikarus kapcsán leírt folyamatok ismerősnek tűntek. Ezek a nagyvállalatok az egész hazai iparra kihatással voltak, például, az Ikarus, a magyar kohászat, üveg-, gumi-, műanyag-, textil-, farostlemez-, vegyi és a szerszámgépipar egyik legjelentősebb megrendelője volt. Érdekesség, hogy a fejlődés néha pont a hiánygazdaság következménye volt. A hatvanas években nem tudtak a buszgyártáshoz kellő mennyiségű alvázat beszerezni, ezért ki kellett fejleszteni az önhordó – alváz nélküli – karosszériákat. Az Ikarus 55 és Ikarus 66 már ennek a kényszerűségből megújult gondolkodásnak volt a következménye.
 
Végezetül álljon itt néhány sor a könyvből, amely a mai helyzetet mutatja be. „E könyv írásakor alig valamivel több mint másfél évtized telt el a gazdasági folyamatokban is alapvető változásokat indukáló rendszerváltozás óta. Túlságosan rövid idő ahhoz, hogy a benne élő ember képes legyen elfogulatlanul elemezni, még kevésbé értékelni. …E könyv szerzője őszintén reméli, hogy ötven év múlva egy értő gazdaságtörténeti elemző derűs folytatásról, jelentős társadalmi fejlődésről tud majd képet adni.” Úgy legyen.