2008/7-8.
A
Typotex Életutak sorozatának második köteteként jelent meg a mérnök-tudós
Michelberger Pál interjúkötete Szentgyörgyi Zsuzsa szerkesztésében, amelynek
elkészültére Michelberger professzor 75. születésnapja adott alkalmat. Mielőtt
azonban az interjúra kerülne sor, egy összefoglaló résszel kezdődik a könyv
(terjedelmének egyharmadában–egynegyedében), amely mindenek előtt a magyar
gazdaságfejlődés igen rövid, mégis kitűnő összefoglalását adja 1867-től
napjainkig, különös hangsúllyal a magyar autóbuszgyártásra, amely csúcsán 14-15
ezer autóbuszt (az akkori nyugat-európai autóbuszgyártás mintegy felét) termelte
évente, amelyben nem kis érdeme volt Michelberger Pálnak. Ugyanebben a részben
találjuk Michelberger professzor életrajzi összefoglalását is, aki Pest-környéki
művelt, zeneszerető, sváb munkáscsaládból származik (üvegcsiszolók,
hangszerkészítők).
Az
interjú-részt, amely tulajdonképpen „lelke” a könyvnek, három munkatársa,
tanítványa (Dr. Magyar István, Dr. Péter Tamás, Dr. Várlaki Péter) vette fel
mint kérdező. Ezek során – többféle metszetben, bizonyos átfedésekkel – egy
rendkívül gazdag életút képe bontakozik ki, amely nem csak érdekes mint
olvasmány, de a korra vonatkozólag és ezen belül a műszaki fejlesztés és
iparfejlődés (különösen a magyar autóbuszgyártás) vonatkozásában információkban
rendkívül gazdag. Ahogy Szentgyörgyi Zsuzsa írja a könyv előszavában „…
Michelberger Pál gazdag életútja mögött a 20. századi Magyarország zaklatott
gazdasági és társadalmi háttere húzódik meg”.
Az
életpálya Vecsésről indult, és a helyi plébánosnak nagy szerepe volt abban,
hogy gimnáziumban tanult tovább a tehetséges falusi, pestkörnyéki gyerek és,
hogy életútja azután a Műszaki Egyetem rektorságáig, a Magyar Tudományos
Akadémia alelnökségéig és a FISITA (Federation Internationale des Sociétés
d’Ingénieurs des Techniques de l’Automobile) elnökségéig vezetett, közben és
párhuzamosan döntő szereppel a magyar autóbuszgyártásban az Ikarus gyárnál.
Az
interjú kérdései és feleletei különböző fejezetekbe vannak csoportosítva, pl.:
A pálya kezdetei, A rektorság évei, A tudományos pálya, Magánélet-család,
Kedvtelések-zene, Pillantás a jövőbe stb. A könyvet különböző
adat-összeállítások zárják, mint részletes életrajzi adatok, publikációs
jegyzék stb.
Az
ismertetést azzal az „útravalóval” érdemes befejezni, amit Michelberger
professzor a könyv vége felé a közlekedés, a közlekedéstudomány fejlődésével,
jövőjével kapcsolatban megállapít: „…az adott tudomány területéről ki kell
lépni a társadalomtudomány területére is. És a társadalomtudomány területéről
ki kell lépnünk az – egyébként nem tudománynak tekinthető – etikai kérések
körébe is. És végső soron, a döntéseink zömében etikai alapon kell meghozni a
döntést …” Mindez minden bizonnyal túlmutat a közlekedéstudomány és közlekedési
ipar területén.
Berényi
Dénes
Dr. Berényi Dénes