Ioana Pârvulescu igazán komoly hazai sikerei két olyan esszékötetének köszönhetők (Visszatérés a két háború közötti Bukarestbe, 2003; A tizenkilencedik század intimitásai, 2005), amelyek mostantól magyarul is 
olvasható, világsikerű regénye nyitányának számítanak. A 2013-ban Európai Unió Irodalmi Díjával jutalmazott regény ugyanis egyszerre tükrözi a szerző rajongását Bukarest és a tizenkilencedik század iránt. A regény e várakozással teli korszak végén, 1897 utolsó tizenhárom napján játszódik. Pârvulescu regénye akár krimivé is fejlődhetne, ám az abszolút főszereplő maga a város, az 1897-es utcanevekkel, közlekedéssel, kórházakkal, templomokkal, rendőrséggel, lapszerkesztőségi légkörrel, értelmiségi és proletár otthonokkal. A település lüktető, daktiloszkópiáról és ős-röntgenképekről suttogó, már telefoncsöngéstől hangos világához az emberek adják a többletet. A várospanoráma tehát nem jelenti azt, hogy nem ragad magával bennünket az emberek, a Margulies-orvoscsalád, vagy a rendőrségen dolgozó Costache úr és a jelenünkből a tizenkilencedik századba visszasétáló újságíró, Dan Kretzu sorsa. A változatos, 1897-es bukaresti világban segít eligazodni a regény végén olvasható „kislexikon” is. Koszta Gabriella fordítása, amely igazi költői teljesítmény, közelebb visz bennünket a román főváros múltjához és jelenéhez is.