Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Koszta Gabriella
Megjelenés: 2015
Oldalszám: 324 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2798-41-7
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Typotex Világirodalom

Eredeti ár: 3200 Ft
Webshop ár: 2400 Ft

KOSÁRBA
Az élet pénteken kezdődik

Bukarest, a kis főváros

www.es.hu
2016-4-1

A regény cselekménye két idegen felbukkanása körül forog. Látszólag. Valójában azonban ennél többről van szó. A történetmesélés a fiatal Iulia naplójegyzeteivel indul, az orvos lányának naplója foglalja keretbe a szerteágazó, mégis minduntalan egybefonódó cselekmény szálait. Izgalomból pedig van bőven, hiszen találkozunk nehéz sorsú küldöncfiúval, magányos rendőrfőnökkel, szerelmes férfival, boldog és boldogtalan feleségekkel, orvosokkal és ügyvédekkel is. Tehát a két titokzatos idegen – az egyik egy arisztokrata család sarja, a másik, mintha az égből pottyant volna, csendes, és szokatlanul színes cipőt visel – csupán csak egy szelete Pârvulescu regényének.

A könyv a XIX. század végén játszódik, szereplői a bukaresti közép- és felső osztály tagjai. Bár csak az 1897-es év utolsó néhány napjának eseményeiről szól a könyv, képet kapunk az akkori román társadalmi viszonyrendszerekről, a fővárosról, azon belül pedig az újságok működéséről. Hiszen ez az a közeg, ahol a legérdekesebb, legizgalmasabb dolgok történnek. Például olvashatunk az akkori év botrányáról, a párbajról, mely során az egyik lap tulajdonosa megölte a másik lap főszerkesztőjét. A regényben megelevenedik a napilapos újságírók munkatempója, az az értelmiségi közeg, ahol csak úgy vibrált a levegő akkoriban. A zsurnaliszták ide-oda rohangáltak a városban, ők voltak az igazi bennfentesek.

Számomra Bukarest valahogy kicsinek érződik, legalábbis ebben a könyvben, hiszen a regényben mindenki ismer mindenkit, az utcák, a terek, az épületek ismerősek, mintha egy faluban lennénk, nem egy fővárosban. Bátran állítom, hogy a pontos leírások alapján – főleg, hogy az írónő a könyv végén azt is leírta, hogy napjainkban milyen a város – csukott szemmel is végig tudnék menni az utcákon. Pedig még soha nem jártam Bukarestben! Ez az ismeretlenül is ismerős érzés az, amit az írónő hatalmas, ösztönös érzékenységgel teremt meg. Dan Crețu, az egyik idegen, a semmiből a városba „pottyant” férfi mintha az olvasót testesítené meg: egy másik világból csöppen az idegenbe, mégis jól érzi magát, mintha már járt volna azokon az utcákon, mintha már találkozott volna a szereplőkkel. Én is így éreztem magam. A remek fordításnak köszönhetően a nyelvi humor is élvezhető, a kedves kis bonyodalmak, például az összetépett szerelmeslevél története, teljesen kibontakoznak. A regény olvasása során többször is eszembe jutott a kiváló román író, Ion Luca Caragiale Az elveszett levél című műve.  A humor, a bonyodalmak, a társadalmi berendezkedés hasonló. Egy elveszett levél okoz hatalmas káoszt, mindenki érintett mindenben, néhány szereplő elég egy adott kor bemutatásához. Pârvulescu könyve is ezt a helyzetet mutatja meg. Bukarest lakosai közül kiemel egy maroknyit, általuk kapunk képet az akkori emberekről. Dan Crețu, aki látszólag a jelenből csöppen vissza a száz évvel ezelőtti főváros életébe, azt üzeni, hogy ami volt és ami lesz, az lényegében nem rosszabb és nem jobb annál, mint ami most van. Pörögnek az események, a tudomány fejlődik, az egyén mégis ugyanolyan marad.

A korabeli Bukarestben az emberek a jövőről álmodnak, rólunk. Talán éppen ezért éreztem egyfajta szomorúságot olvasás közben. Az új év közeledtével mindenki a jövőbe tekint, úgy érzik, hogy egy jobb század felé száguld a világ, hiszen a tudomány rohamosan fejlődik, a telefon, az automobil, az új orvosságok lassan a mindennapok részeivé válnak. Olvasás közben azért érezhetjük magunkat szomorúnak, mert mi már tudjuk, hogy ez az optimizmus többé-kevésbé megalapozatlan, hiszen az első világháború Romániát is felforgatja.

Bukarest utcái azonban megmaradnak, a köveket ma már több ezer színes cipő koptatja. Talán a változásokat is megérezték a korabeli főváros lakosai? Az élet pénteken kezdődik nem csupán egy krimi, nem csak az tartja izgalomban az olvasót és a szereplőket is, hogy kik az idegenek, hogy hol van az elveszett pénztárca és az ellopott ikon. A mű lényege a nosztalgia, az elveszett századok siratása, sóvárgás az után, ami már elmúlt. Ebben az érdekesen megírt, helyenként misztikus regényben a jelen átúszott a XIX. századba, a XIX. század pedig itt kopogtat a XXI. század ajtaján. Ioana Pârvulescu pedig be is engedi.

Benczi Boglárka

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK