Katri Lipson finn írónő A fagylaltos című regénye egyszerre viseli magán a posztmodern szövegek „átjárásos”, játékos jegyeit, valamint a háborús-romantikus, több generáció életét bemutató klasszikus regényekét.

Egy montázstechnikával megvalósított filmszerű regénybe csöppennünk, ahol a történet mindvégig forgatókönyvként is olvasható. A keretet adó forgatáson a rendező semmit nem mond színészeinek magáról a sztoriról, a jelenetek improvizatív egymásutániságban születnek a direktor spontán elképzelése szerint. A meg nem írt forgatókönyv így válik a színészek számára az élet allegóriájává – sosem tudhatják, mi történik velük a következő pillanatban.

Katri Lipson szereplői – úgy is, mint a regénybeli film szereplői – egyszer csak átlényegülnek az általuk alakított figurává, és lassacskán nem lehet szétszálazni, kinek az élete pereg a szemünk előtt. A szocialista években forgó film színészeié, vagy a háborús időkben menekülő páré, Esther és Tomaš Vorszdáé. A regény legjobban sikerült szála az ő kettejük története: a német megszállás alatt szenvedő csehországi olmützben egy férfi és egy nő hamis papírokkal talál menedéket egy özvegyasszonynál, és a túlélés érdekében el kell játszaniuk, hogy házasok. A játék azonban komolyra fordul, amikor felfedezik magukban a vonzalmat, és immár nemcsak a csalást mindvégig sejtő özvegyasszonynak kell mímelniük, hanem maguk számára is újrakonstruálni egész életüket.

A regény újabb szakaszában utódjuk, Jan Vorszda beszéli el az eseményeket, aki immár a Csehszlovákiává lett Csehország történelmi pillanatinak szemtanúja, azok közül is a legfontosabbé: amikor Jan Palach cseh egyetemista a prágai tavasz eltiprása elleni tiltakozásul felgyújtja magát a prágai Vencel téren. A végtelen szomorúság elől Svédországig menekülő Vorszda egy svéd lány oldalán kezd új életet, melyből gyermek is születik: a regény végül általa kanyarodik vissza a kezdeti, olmützi szálhoz.

Ravaszul szerkesztett regény A fagylaltos, az olvasói figyelem egy pillanatra sem lankadhat, ha nem akar eltévedni képzelet és valóság labirintusában. E játékosság lírain érzékletes írói képekkel kap szárnyra, például az ilyen mondatokban: „Olyan magasra építtette a házát a domboldalban, hogy a történelmi események úgy folyjanak el alatta, akár a völgy mélyén a megáradó folyó.” Vagy: „A július súlyosan, szinte pukkadásig dagadva áll a villamoson, akár egy terhes nő.” A hasonló kifinomultsággal felépített jelenetek nem egyszer Jiří Menzel, Miloš Forman vagy Věra Chytilová filmjeinek atmoszféráját idézik fel, s mindez magyarul Panka Erzsébet ihletett fordításában szólal meg.