„»Az értő kételkedés szelleme legyen Önnel.« Galilei itt egyetlen dühös mondatban a természettudományos kutatás alapvető, azóta is érvényesnek tartott elvét fogalmazta meg.” – Galilei: Discorsi c. művéről írja Schiller, s nyilvánvalóan erre rímel a kötet címe. Ha merészkednénk kategóriát alkotni erre és az ilyesfajta könyvekre, ez lenne: Bölcsek által világosabban

Vegyelemzések kultúráról és tudományról mindenkinek sok színes tételben: egy szigorúan egzakt természettudományban edződött tudós kutató, professzor rövidebb-hosszabb esszéi azok világáról, fejlődéstörténetéről és számos nagy alakjáról. Kiragadott apró részlet jellemzőül a gondolkodásmódra, amellyel itt a dal születését kutatja József Attila és Kölcsey kapcsán: „Ez természetesen nem követhető, nem racionalizálható, nemhogy az olvasó, gyakran az alkotó számára sem feltárható folyamat. Már annak is örülni kell, ha a mágikus elegy egyik-másik elemét szeparálni és azonosítani tudjuk.” (idézetek a könyvből, kiemelések tőlem – OP)

A szerzőről: Fizikai kémikus, c. egyetemi tanár (ELTE). Az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetében (legendás KFKI! – OP) dolgozik az egyetem elvégzése óta, jelenleg a KFKI Atomenergia Kutató Intézetének nyugdíjas tudományos tanácsadója. 2001-ben Wigner-díjat kapott – ezt olyan kutatók, szakemberek kapják, akik a magyar nukleáris energetika és fizika terén végzett tevékenységükkel maradandót alkottak –; 2012-ben pedig elnyerte Az év ismeretterjesztő tudósa címet.

Írásai hat részben sorakoznak:

Között – talán azzal jellemezhetően, hogy áthallások, összecsengések a kémia, valamint a tudományok és a kultúra más területei között;

Könyvekről – véleménye, gondolatai könyvekről és azok kapcsán;

Emberekről – az esszék itt testesebbek, alaposabbak. Galileitől veszi nyitó idézetünket, s nyilvánvalóan erre rímel a kötet címe. Ezt követi A kémia születése a kételkedés szelleméből (Robert Boyle) c. írása, majd Hume-tól indulva jut a determinisztikus káosz lényegéhez, és a tudomány fejlődésének alapkérdéseihez;

Valami a kémiáról

Vers, kép, szobor – benne a már említett írása is a dal születéséről, s a továbbiak között: Ø Sejtelmesen deákos Ø Lovakról és verslábakról Ø A geométer prológja Ø Kémia és szobrászat

A könyv vége – itt igencsak keserű, mélyen elgondolkodtató társadalmi mondandó szikrái is felfénylenek. Ilyen a Szerény javaslat a nyugdíjasok életminőségének tartós javítására c. írása, a Lavoisier kivégzéséről szóló Formás szónoklatból pedig: „Nagy ez a mostani óra, polgárok! A forradalom bátor tettének híre fennmarad. Egy pillanat most évszázadokat ér. Mert jegyezzétek meg jól: egy fejet levágni csak másodpercek kérdése, de évszázadok sem képesek Lavoisier-hoz hasonló embert adni. Ez a másodperc most a miénk.”

Előadásmódjára jellemző ügyes fordulat a Hölgykupé c. könyvről szóló esszé egyik szereplője embereket vegyszerekhez hasonlít. „A férj: vitriol” – ám „A hasonlat fordított: nem a férj olyan reaktív, mint a vitriol, hanem a vitriol olyan hitvány és gyűlöletes, mint a férj. Szegény kénsav!” És „Amit a regény szereplői elpanaszolnak, azt panaszolnák egy valódi vonat valódi utasai is? A választ, mint olyan gyakran, megint a vegytan tudománya adja meg.”

Egy különleges bravúr: Termodinamika a színházban c. írásásában Arthur Schnitzler a maga idejében szerfelett botrányos darabjának mondandóját – Karinthy Frigyes összegzése: „…a perdita szereti a katonát, a katona szereti a szobaleányt, szobaleány szereti ifiurat, ifiúr szereti fiatalasszonyt, fiatalasszony szereti férjét, férj szereti kis kedvest, kis kedves szereti költőt, költő szereti színésznőt, színésznő szereti grófot és gróf megint csak a perditát szereti – ez egy kör.” – Schiller a termodinamika segítségével igazolja: „Egy olyan társadalmi-érzelmi ciklus, amilyet Schnitzler elénk tár, olyan viszonyok, amilyeneket a cselekmény nem is nagyon egyszerűsített diagramja mutat, nem vezethetnek nyugalmi állapotra. Képtelenség az ilyen egyensúly.”