Olyan különc vagyok, aki a nyomtatott könyvet még mindig jobban szereti, mint az elektronikus változatot. Ennek jegyében egy nagy bevásárlóközpont egyetlen könyvesboltjában kerestem Schiller Róbert néhány hónapja megjelent, A kételkedés gyönyörűsége című könyvét. A bolthálózat Internetes oldaláról annyit már tudtam, hogy ezen a helyen ötnél kevesebb kötet található a műből. Szorgosan át is néztem a „Természettudomány” felirat alatt lévő polcot, majd szomorúan állapítottam meg: valóban, a nulla is kevesebb az ötnél. De teljesen a kétkedést még nem sikerült kioltanom magamban, ezért az egyik eladó segítségét kértem. Ő a saját számítógépes adatbázisában azt látta, hogy van belőle a boltban egy kötet. Magabiztosan oda is sétált a „Társadalomtudomány” felirat alatt lévő polchoz, s néhány másodperc múlva kezembe adta a könyvet.

Mindezt azért idéztem fel, mert ennél jobban aligha tudtam volna illusztrálni a könyv egy alapvető tulajdonságát: nem tűr el tudományterület szerinti leszűkítést. Verstan, fizika, latin nyelvtan, földrajz, történelemtudomány vagy kémia: a szerző mindegyikben otthonosan mozog, s az írások elsődleges célja általában egy-egy jó történet elmesélése, amelybe közvetlenül, de néha csak áttételesen, de bele-beleszivárog a (természet)tudományos ismeretterjesztés. Ez a stílus minden bizonnyal ismerős a Természet Világa olvasóinak, hiszen az író hosszú ideje a folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, a könyv korábban már megjelent írásainak a gyűjteménye (Természet Világa, Magyar Kémikusok Lapja, Educatio, Élet és Irodalom, Magyar Tudomány, Középiskolai Kémiai Lapok, Forrás, Polanyiana, Kémiai Panoráma, Irodalomtörténet). Nem is az első ilyen kötet: 2012-ben ugyancsak a Typotex Kiadó adta ki Egy kultúra között címmel az előző részt. 2012 egyébként is nevezetes év volt a szerző pályafutásában: ekkor nyerte el az év ismeretterjesztő tudósa címet. Ennek a kitüntetésnek a számomra legirigyeltebb velejárója, hogy elneveztek róla egy kisbolygót, amelynek felfedezése a megfigyeléseit Piszkéstetőn végző Sárneczky Krisztián nevéhez fűződik. A 196005 Robertschillerről egy kis Internetes kereséssel nem sikerült túl sokat megtudnom. A Mars és a Jupiter pályája között, a klasszikus kisbolygóövezetben található, a Nap körüli keringési ideje 2094 nap. Minden szempontból átlagosnak tűnik. Nem úgy a névadó!

Az, hogy Schiller Róbert a Trefort Gimnáziumba járt és a Központi Fizikai Kutatóintézetben dolgozott, a könyv utolsó fejezetéből is kiderül, amelynek a címe A könyv vége. Kivételes kutatói kvalitásai a vele készített interjúkban is érezhetők, középiskolájáról pedig az épület 125. születésnapjára írt történeti összefoglalóban tesz rövid vallomást.

De a könyv végét még megelőzi öt fejezet. Az első, Között című a Természet világában ilyen címmel hosszú ideje megjelenő rovat néhány írását gyűjtötte össze. A szerző igen következetesen vallja, hogy nincsen két külön (reál és humán) kultúra, a különböző beállítottságú emberek közötti párbeszéd pedig nem egyszerűen lehetséges, hanem szükségszerű is. Olvashatunk ebben a fejezetben arról, miért nevezi Homérosz oly gyakran borszínűnek a tengert, milyen anyag alapján készíthette Szophoklész a Nesszosz véréről szóló leírást, a röntgenkép és a szerelem kapcsolatáról és Thomas Mann természettudományos műveltségéről (pontosabban annak felvállalt hiányáról).

A Könyvekről című fejezet Schiller Róbert könyvismertetőit gyűjt csokorba, az Emberekről részben pedig Galileit, Robert Boylet, David Humeot, Humphry Davyt és Vekerdi Lászlót ismerhetjük meg, de persze nem elsősorban az életrajzi részleteiket, hanem az írásaikból kitetsző gondolatvilágot.

A Valami a kémiáról című fejezet bizonyítja, hogy Schiller Róbert alapjában mégiscsak kémikus. Az írásoknak eredetileg helyt adó folyóiratokból is látható, hogy ezeket az írásokat elsősorban kémikusoknak szánta a szerző, bár az elképzelt olvasók kora itt is nagyon széles tartományt ölel fel. Nagy erénye ezen írásoknak, hogy az ammóniaszintézist vagy a szuperkritikus vizet egyébként jól ismerő szakembereknek is képesek újat mondani.

A Vers, kép, szobor című rész a kvantummechanikától a művészetekig terjedő intellektuális skála másik végére tesz látogatást: elolvashatjuk benne a geométer prológját és a magyar lírában nagyon elszaporodó lovak szerepéről is véleményt mond a szerző.

Az olvasó pedig azzal a megelégedettséggel teheti le a könyvet, hogy meggyőzték: erkölcsi kérdésekben a hit, tudományosakban viszont a kétkedés a hasznosabb. És kételkedni valóban gyönyörű. De abban azért mégsem kételkedem, hogy türelmetlenül várom a Schiller Róbert írásait összegyűjtő kötetsorozat harmadik darabját is.