Régi adósságot egyenlít ki a kiadó e könyv kiadásával, hiszen a jeles tudománynépszerűsítő, Ralph W. Moss könyve eredetileg 1988-ban, azaz két évvel Szent-Györgyi Albert halála után látott napvilágot – akkor, amikor sokakban még elevenen élt az emberként is rendkívüli tudós emléke, és még sokan éltek azok a pályatársak, akik közelről ismerték hétköznapjait.
A szerző nem csupán a Nobel-díjas tudós kutatói tevékenységét mutatja be, hanem megismerteti az olvasót (erre talán mi kevésbé szorulunk rá, mint az amerikai olvasók) Szent-Györgyi életének történelmi környezetével. Forrásként – a fáradhatatlan könyvtári és levéltári munkán túl – a neves tudós munkatársainak, tudóstársának segítségét és nem utolsósorban „Alberttel” – hosszas vívódás után ezt a megszólítást választotta és viszi végig a köteten – 1980 és 1985 között folytatott mintegy húsz beszélgetést használta.
Moss nem rejti véka alá elfogultságát, erről így ír a bevezetőben: „Szent-Györgyi Albert úgy él az emlékeimben, mint valamiféle mesefigura. Széles mosollyal sietett elém, vállon ragadott és a szemembe nézett. Rögtön a hatása alá kerültem. Valami rendkívül felemelő, talán a szerelemhez hasonló érzés lett úrrá rajtam. (…) Szent-Györgyi nem volt szent. Az azonban kétségtelen, hogy ő volt a világ legelragadóbb kutatója.”
Mi, magyarok ezt már régóta tudjuk, és egyebek között e könyvnek is szerepe lesz abban, hogy soha el ne feledjük.