Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Száz év magány és csodás események egy időn kívül rekedt örmény faluban (2019.07.11)

„Pénteken, nem sokkal dél után, amikor a nap átbukott a zeniten, és méltóságteljesen a völgy nyugati széle felé gördült, Szevojanc Anatolija lefeküdt meghalni.” Ezzel a mondattal indul az örmény származású orosz írónő, Narine Abgarjan regénye, az Égből hullott három alma, mely egy világtól elzárt örmény falu hétköznapjaiba vezet be. Az 58 éves Anatolija „nehéz és hiábavaló” életének végén megadással és beletörődéssel készül fel saját halálára, sorsa azonban nem várt irányt vesz, és története mesei megoldással zárul. A könyvből nemcsak az ő és felmenői élettörténetét ismerjük meg, hanem szülőhelyének sok szereplőjét, azok élettörténetét is.

review_pic
Égből hullott három alma (2019.07.11)

Általában kétféle típussal találkozom a remek könyvek kategóriájában: vannak azok, amelyek lassan indulnak be, oldalakat, rosszabb esetben fejezeteket kell elolvasnunk ahhoz, hogy igazán megragadják a figyelmünket, vagy magukba szippantsanak, és vannak azok, amelyek az első mondattól kezdve annyira megkapóak, hogy nem tudjuk egykönnyen letenni. Az Égből hullott három alma az utóbbi kategóriába tartozik. A könyv alcíme, a Marani krónikák és egyéb történetek arra utal, hogy több részből áll a mű, az első rész maga a regény, a második pedig négy elbeszélést tartalmaz, amelyek irodalmi értéküket tekintve egyenként is felérnek egy-egy kisebb regénnyel. A regény helyszíne egy eldugott örmény hegyi falucska, amelynek a lakói kezdenek megöregedni, fogyatkozni, és mindenki leginkább csak a végre vár.

review_pic
Milyen az élet egy sorscsapásoktól sújtott hegyi faluban? (2019.07.11)

A válasz: csodákkal teli. Narine Abgarjan regénye, az ÉGBŐL HULLOTT HÁROM ALMA a bizonyíték erre. „A cigarettasodrásnál, példátlan módon, spórolni kell a papírral – mind ez idáig, akárhogy is volt, a völgyből érkező ostoba sajtótermékekből soha nem volt hiány. A postafurgon, erőlködve és pöfögve, heti öt alkalommal mindig felkapaszkodott a Manis-kar lejtőjén, felhozva magával a friss nyomdafestéktől illatozó újságkötegeket. Ovanesz meg becsülettel átnézett minden egyes oldalt. A szenzációhajhász címlapokkal ellentétben a cikkek üresek és érdektelenek voltak, és csak megerősítették Ovaneszt abbéli meggyőződésében, hogy a nyomtatott szavak piszlicsáré dolgok a kimondott szavakhoz képest.

review_pic
Örmények: egyszerűbb érzelmek, kegyetlenebb élet (2019.07.05)

A Typotex Kiadó idén is magasra tette a mércét irodalmi szempontból: Narine Abdarjan művét helyezte az igényes olvasók elé, Égből hulló három alma címmel. Szevojac Anatolija 58 éves, hallatlanul magas kort ért meg testvérei közül, amikor egy napon arra ébredt, hogy csillapíthatatlanul vérzik. Miután még másnap is csillapíthatatlanul folyik a vére, arra gondol, hogy harmadnapra úgy is meg fog halni, képtelenség, hogy ennyi vérveszteség után megélje a következő napot. Az megfontolásra sem érdemes gondolat nála, hogy orvosok kezére adja magát. Szépen előkészíti magát a halálra: temetési öltözet az asztalra, pénz ruhára rácsipeszelve a költségekre, viaszos vászon az ágyra maga alá, maga fölé, az ablak pedig sarkig kitárva, hogy lelke szabadon szárnyalhasson a messzeségbe.

review_pic
Égből hullott három alma (2019.07.05)

Ez a könyv mesés és különleges, a szó legjobb értelmében. Tele van ízekkel, fűszerekkel, illatokkal, olyan, mint a gyerekkorban falun, nagyszülőknél eltöltött hét, amikor vagy a papával vagyunk a kertben, növényekkel és állatokkal körülvéve, vagy a mamával a konyhában sütemények, tészták, levesek forgatagában. A Márquezzel való párhuzam adja magát, mert itt is régi családi és falusi történeteket olvasunk, az emberek vannak a középpontban, és ahogy megélik az életüket, ahogy próbálnak boldogulni, boldognak lenni, miközben a valóságban időről időre megjelenik a csoda. A kötet egy regényt és egy novellafüzért tartalmaz, a helyszín, Maran, egy örmény hegyi falu köti össze őket, illetve az ott élő emberek. A regény három nagy részből áll, ez az égből hullott három alma, annak, aki látta, aki mesélte, és aki hallgatta.

review_pic
Lúzer lennék? (2019.07.05)

A Typotex Kiadó elkötelezetten adja ki azokat a magyar piacon hiánypótló műveket, amelyek elgondolkodtatnak, meghökkentenek, látszólagos reménytelenségük ellenére reményt adnak a ma emberének túlélni a mindennapok fásultságát, rendkívüli helyzetek méltánytalanságát. Ez a kötet is azok közé tartozik, Jonas Lüscher Kraft című műve. A helyzet bármelyik országban előfordulhatna, ahol európai társadalmi berendezkedés a minta: Richard Kraft, német professzor, aki már Valaki az egyetemi katedrán, életközepi válságban szenved. Rájön, hogy eddigi élete, nagy reményei, fellángolásai mind előbb-utóbb csődöt mondtak. Nagy ideái ellenére nem sikerült többedjére sem olyan párt választani magának, akivel kedvvel és együtt gyűrhetnék a lepedőt és a mindennapokat, szakmai élete nulla, oké, olyan nulla, amiről csak ő tudja, hogy az, de akkor is.

review_pic
Kraft (2019.07.05)

Mindig azt szoktam hangoztatni, hogy én 200 oldal alatt nem tudok mit kezdeni a regényekkel. Jonas Lüscher alig lépi túl ezt a határt, de ebbe a párszáz oldalba annyi mindent belesűrített, olyan elképesztő esszenciát kaptam tőle, ami igazi meglepetés volt számomra. A regény jelene megközelítőleg napjainkra tehető (de elég sűrűn vissza-visszatekintünk a közelmúltba is), amikor is Kraft, a német professzor régi barátjától, a magyar származású Pánczél Istvántól e-mailben értesül egy pályázatról, amelyet Leibniz Theodiceájának háromszázhetedik évfordulójának alkalmából írtak ki. „Miért jó minden, ami van, és miért tudunk mégis javítani rajta?” – erre a kérdésre kell válaszolniuk a pályázóknak, majd a Stanford Egyetemen kell prezentálni a szöveget. Maximum 18 perc áll rendelkezésre, a díj pedig egymillió dollár.

review_pic
Kraft: Egy írástudó árulása a 21. században (2019.07.05)

Már persze, ha egy írástudónak van még mit elárulnia… önmagán kívül. Jonas Lüscher regényében ráadásként magyar szál is akad…  A Kraft című regényt – iróniájával, bujkáló humorával, kiábrándultságával együtt – tekinthetjük látleletnek. Mert az. Is. Az olvasó, ha belehelyezkedik a Jonas Lüscher által megteremtett világba, akkor egy csöppet sem fogja jól érezni magát. Nem is ez a cél. A főhős, Richard Kraft, az egykor csillogóan ígéretesen induló bölcsész(*) Amerikába utazik, hogy részt vegyen egy versenykonferencián, mely azt hivatott bizonyítani, hogy a világban minden a legnagyobb rendben van, és az emberiség fejlődése – van ilyen egyáltalán? – jó irányba tart. S hogy egy kiábrándult (európai) bölcsészprofesszor miért vállalkozik ilyesmire?

review_pic
Előre, varsói kurvák, gengszterek (2019.07.04)

Nyilván szubjektív értékelési szempont, de két olyan jellegzetesség van, amelyek ha megtalálhatóak egy irodalmi műben, akkor az meglehetős fórral indul e recenzió írójánál. Az egyik az „elit-” és a „tömegkultúra” elkülönítésének tudomásul nem vétele. Ha egy szöveg fittyet hány a „magasművészet” és a „kommersz” közé húzott demarkációs vonalra, és akár még a trasht is beengedi a könyvborítók közé – mint például Térey János Káli holtakja vagy Rakovszky Zsuzsa Történések című kötetének záró ciklusa –, az mindig izgalmas játékteret nyit a műben, és növeli az autentikus korrajz esélyeit. A másik pedig a történelmi-kulturális határhelyzetek megragadása – a história olyan pillanataié, amelyek átmenetet képeztek egy már lezárult éra, valamint a rá következő korszak kiteljesedése között.

review_pic
Az író nem paradicsomleves… – interjú Szczepan Twardoch lengyel íróval (2019.07.04)

A lengyel irodalom fenegyereke olyan témákhoz nyúl, melyekhez más, így nem mer vagy nem akar. Felborzolja a kedélyeket és felcsigázza a kíváncsiságot. Szczepan Twardoch Budapesten járt… Szczepan Twardoch A király című regénye a második világháború előtti Varsóban, az ottani zsidó gengszterek világában játszódik. Kegyetlen, izgalmas, provokatív és elgondolkodtató mű, mely egyrészt lelkesedést vált ki, másrészt viszont csípi némelyek szemét. Az író a Typotex Kiadómeghívására vett részt a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Legutóbbi ittjártakor, 2016-ban a Morfium című regényről beszélgettünk (Segítség a legális Morfium fogyasztóinak), most az A király (lengyelül: Król) ürügyén.