A Typotex újdonsága drámai erővel mutatja be a háború poklát, annak hatásait. A dán Kirsten Thorup első magyarul megjelent regénye a szerelem és a háború őrületébe viszi az olvasót. Ezek a pólusok találkoznak a regényben, amely Németországból, 1942 őszéről tudósít. A fiatal Harriet, frissen megözvegyült kisgyermekes háborús özvegy, vonattal egyedül indul Münchenbe. A regény ezzel a vonatúttal veszi kezdetét. Férje önkéntes vadászpilótaként zuhant le a náci Németországban.
Egy családi nyaralás Lanzarote szigetén, ráadásul télen, igazi élmény lehet a családnak. A hideg, szürke valóságból kilépve a karácsonyi nyaralás élmény kell, hogy legyen. Juli Zeh Újév című regénye erre erősen rácáfol, nem feltétlen van/lesz ez így. A látszólagos családi idill hamar felborul. A családfő Henning képtelen megbirkózni a családfő szerepével, már régóta nincs ideje magára. Ráadásul önbizalomhiánnyal és pánikrohamokkal küzd. Próbálja házasságát a felszínen tartani, apai szerepének maximálisan megfelelni.
Ha tetszik, ha nem, a MI már mindenütt jelen van, tényleges szerepekben épp úgy, mint szédelgő feldicsérő reklámokban. Legalább értsük, mi is az, és mit tesznek vele, s általa velünk! Ez már létfontosságú, mert a MI exponenciális gyorsulással terjed a gazdaságban, így vásárlóként, dolgozóként, s e modern világ polgáraként is mind szükségesebb tudnunk, mivel állunk szemben. Ehhez megbízható információk kellenek, mint ez a könyv is. A Typotexnél ebben mindig biztosak lehetünk, s a szerzők szakmai hitelessége is kétségtelen.
Ami elromlott, azt vagy megjavítjuk, vagy eldobjuk. Átvitt értelemben ez emberi kapcsolatainkra és a társadalmi berendezkedésekre is érvényes. Érdi Péter és Szvetelszky Zsuzsanna Repair című könyvében a javítás mellett teszi le a voksot, összekötve a társadalmat, a környezetet és az emberi kapcsolatokat. A szerzőpárossal Hardi Péter beszélgetett. Kezdjük a környezetünkkel: vajon miért romlott el? Szvetelszky Zsuzsanna: Manapság minden a fogyasztásról szól. A marketingtevékenység annyira kifinomult, hogy észre sem vesszük, miképpen manipulálnak bennünket, s ösztönöznek vásárlásra.
"Ezt a könyvet azért akartam megírni, hogy elmagyarázzam az ezzel kapcsolatos módszerek és technikák összességét, anélkül hogy elleplezném a bonyolultságukat. Ez a vállalkozás kevésbé egyszerű, mint megtanítani valakit dámajátékot játszani, de úgy gondolom, mégiscsak szükséges belevágni, hogy az emberek megfontolt véleményt alkothassanak a dologról. (Különösen, hogy mennyien szólnak a médiában, a közbeszédben a MI-ről, s nagy részük a hozzáértőnek jól felismerhetően vajmi keveset tud róla.
Érdekes egy szerző! A honlapján olvasható életrajzából: "természettudományokat tanult a Cambridge Egyetemen, ahol kísérleti fizikára specializálódott. A Lancaster Egyetemen szerzett MA fokozatot operációkutatásból. Innen British Airways, új részleget hozott létre high-tech megoldások fejlesztésére a cég számára. Az innováció iránti elkötelezettsége munkakapcsolatba hozta a világhírű kreativitás guru Edward de Bono-val.
"Az alvást segítő eszközök iparága a becslések szerint csak 2019-ben 76,7 milliárd dolláros forgalmat fog generálni. - Curbed magazin, 2016. október 6." - a könyvből. Leader tanulságosan sokoldalú elemzést ad e témakörről. Tudományos szakterülete a pszichoanalízis, de borotvaéles kritikát fejt ki arról is, miként csinálnak napjaink piacgazdaságában hatalmas üzletet az emberek alvási nehézségeiből is. A rövid ajánlás után leírt első szava, nyitó fejezetének címe nemcsak mondandója egyik fontos eleme, hanem korunk sajátos mivoltának jellemzője is lehet: Álomkereskedés.
„(…) az Ulisszeszen eltöltött időt nagyszerűnek találtam. Soha nem felejtem el az Ulisszeszt, sem a Kapitányt, sem a Fedélzetmestert.” Soha nem találkoztam még a spanyol írónő nevével, pedig nem is kortárs író. Ana María Matute Ausejo fiataloknak szóló regénye 1978-ban jelent meg (akkor születtem ), tehát nem mostanság. Kicsit utánaolvastam, és kiderült, hogy a 20. századi spanyol irodalom kiemelkedő alakja, többször is felmerült a neve a Nobel-díj esélyesei között. A két világháború között született, így gyerekként részese volt a spanyol polgárháborúnak is.
Igen ritka eset, amikor az olvasó magához szeretné ölelni egy regény csaknem valamennyi szereplőjét, hogy mosolyogva olvas, és amikor „nehézzé” válik a történet, akkor összeszorult gyomorral lapozza tovább a könyvet, remélve, hogy minden jóra fordul, és nem azért tudja, hogy ez előbb-utóbb megtörténik, mert szeretne pozitívan gondolkodni, hanem azért, mert a történet bizakodóvá varázsolja az olvasót. Ana María Matute könyve ilyen. Mosolygós és érzékeny. Umberto Eco mondta egyszer, hogy A három testőr azért jó cím, mert mindenki tudja, hogy négyen voltak.
"Őrült vágyat érzett, hogy elmenjen, és különös szomorúságot, amiért mindent hátrahagy." Első ránézésre mesés, kalandos felnövés-történetnek vélhetjük Ana Maria Matute spanyol írónőnek a Typotex kiadó gondozásában megjelent második, gyerekeknek szóló regényét, Az Ulisszesz potyautasát. Tele van szeretetre méltó karakterekkel, akiket mintha csak a klasszikus meseirodalomból gereblyéztek volna össze: a három tündéri nagynéni, a vándorcigányoktól hátrahagyott, árva gyerek, az elvetemült szökevény – mindet jól ismerjük már.
