Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Mi köze a világirodalmi géniusznak a kabbalához? (2021.01.21)

Az elmúlt években tendenciává vált, hogy a Typotex Kiadó olyan releváns témákat húz elő, melyek fontosságuk ellenére nem képezik tárgyát a magyar közbeszédnek. Tudományos, ismeretterjesztő és irodalmi köteteik is illeszkednek ebbe a sorba: VAN, AMIRŐL AKKOR IS BESZÉLNI KELL, HA MÁS EZT NEM TESZI. A teljesség igénye nélkül, közelmúltban jelentettek meg releváns könyvet a klímaváltozásról, Csernobil valós történetéről, a nézés és látás tanulhatóságáról, a versengésről, a technológia jövőjéről és az ember jövőjéről, vagy éppen az erőszak alkonyáról. A mai témánk felé hajló türelmetlenség – és terjedelmi okok miatt nem sorolom fel –, de a szépirodalom felé is hasonló nyitottsággal közelednek.

review_pic
Meghaladható-e az emberközpontúság? (2021.01.21)

Folyton-folyvást változó világunk változatlansága sokak számára kényszerű és kellemetlen felismerés, s bár nem léphetünk kétszer ugyanabba a (le)folyóba, mégis úgy tűnik, hogy ugyanazokat a hibákat újra és újra el tudjuk követni. Az pedig, hogy még egy (és még egy, és még egy…) lapáttal ráteszünk a hibáinkra/bűneinkre, csak fokozza – apokaliptikussá növeli – a válságot. A PROBLÉMA NEM AZ, AMIT TESZÜNK. Sőt, amit és ahogyan teszünk, az sokkal inkább tünet… következmény. Az okokat sokkal mélyebben kell keresnünk. Világlátásunk alapjait kellene megváltoztatni ahhoz, hogy esélyünk legyen a túllépésre/túlélésre. S ahogy a heliocentrikus világképtől – nagyjából – sikerült megszabadulnunk, úgy kezdeni kellene valamit az emberközpontúsággal is. MUSZÁJ LENNE. AKKOR IS, HA LEHETETLENNEK TŰNIK.

review_pic
Bullshit munka, ami felzabálja a többség hétköznapjait (2021.01.21)

David Graeber könyve lerántja a leplet a többség hétköznapjainak pokláról. A munkáról, amiről így nem szoktunk beszélni. A BULLSHIT MUNKÁK elolvasása után már éppen hősömmé akartam avatni David Graeber anarchista antropológust, amikor egy gyors netes keresés eredményeként rá kellett döbbennem, hogy 2020 szeptemberében meghalt. Pedig ebből a kötetből kiindulva lett volna még mondandója… „a bullshit munka olyan fizetett munkakör, amely annyira értelmetlen, szükségtelen vagy káros, hogy még az azt betöltők is képtelenek létezését indokolni, miközben a munkakör betöltésének egyik feltétele kötelességüknek érezni, hogy ezt ne mutassák ki.

review_pic
Könyvajánló - David Graeber: Bullshit munkák (2021.01.20)

"Értelmetlennek ​érzed a munkádat? A lelked mélyén úgy érzed, semmi szükség arra, amit csinálsz? Lehet, hogy te is bullshit munkát végzel?"  A tavaly elhunyt David Graeber anarchista antropológus volt, aki oktatott a Yale-en, majd utolsó éveiben a London School of Economics professzoraként dolgozott. Néhány éve megjelent egy tanulmánya, ahol először írt az olyan munkákról, amelyeket észre sem venne a gazdaság, ha eltűnnének. Aztán kiderült, hogy sokkal több van a témában, mint egy esszé, ezért megírta a Bullshit munkák című könyvet, melyet a Typotex Kiadó hozott el a magyar olvasóknak. Mi az a bullshit munka Graeber szerint? Az olyan munka, aminek a létezését még az azt végző ember sem tudja igazolni, de úgy kell tennie, mintha lenne értelme, ettől kamu az egész.

review_pic
A rinocérosz bűvöletében (2021.01.19)

A Szent Rinocérosz gyermekei (2017) után nem meglepő Orosz István új kötetének címe, amelyben a grafikus-író novellistaként is bemutatkozik. Hogy honnan ered a rinocérosz, helyesebben Dürer ilyen tárgyú metszete iránti rajongása, nem tudjuk, de a kötet leghosszabb írását szenteli ennek a különös, csúfságában már szinte szép állatnak, amelynek történetéről és grafikai ábrázolásairól szerteágazó tudományos előadást kanyarít. A kötet kilenc novellájának nyelvezete, hangneme és hangulata is eltérő, azonban mindegyikre jellemző a játékos, könnyed stílus. Orosz István író pontosan úgy játszik a szavakkal, akár Orosz István grafikus a vonalakkal. Több közös motívumot is felfedezhetünk az egyes írásokban, ilyen az álom, a halál és a játék. Rejtélyes és többjelentésű történeteket olvashatunk, amelyek megdolgoztatják a fantáziánkat.

review_pic
Rousseau képzelt karaktergyilkosai köztünk járnak? (2021.01.18)

Ki gondolná, hogy Jean-Jacques Rousseau-nak akad olyan műve, ami 2020-ban jelent meg először magyarul! Ráadásul a Párbeszédek nem egy apró kis füzetke. Azt hiszem, az értő közönség soraiban sokkal többen vannak, akik olvastak Jean-Jacques Rousseau-ról, mint ahányan bármit is olvastak ettől a jeles szerzőtől. Pedig műveinek van/lehet mondanivalója a XXI. századi ember számára is. Főleg egy olyan műnek, amelyik korábban meg sem jelent magyarul. TÉNY, HOGY A PÁRBESZÉDEK CÍMŰ MUNKA NEM EGYSZERŰ ALKOTÁS, nehezen besorolható munka, melynek már a címben is jelölt összetettsége kihívást jelent. Hiszen a szerző, több szerepben is feltűnik a mű kapcsán, s ez már önmagában is bonyolulttá teszi a helyzetet. De lássuk, hogy KI, KIVEL VAN, KIRŐL BESZÉL ÉS MIÉRT?

review_pic
A rejtekjáratokban átformálódik a világ… (2021.01.14)

…egyszerre lehetsz felnőtt és gyerek, az álmok beteljesülnek. A rémálmok is! A finnek a maguk mágikus realizmusát reálfantáziának (reaalifantasia) hívják, s megkülönböztetés nem véletlen. A Dombvárosi rejtekjáratok kivezetnek minket elképzelt világunk realitásai közül, s hihetővé teszik, hogy létezhetnek más szabályok. A Dombvárosi rejtekjáratok egy igazán különleges regény, amit egyrészt jól esik olvasni, s könnyedén szalad az ember szeme a sorokon (ezért nyilván hálával tartozunk Bába Laura fordítónak), másrészt viszont egy olyan történet, ami átmozgatja az olvasót még akkor is, ha az olvasás közben a lapozáson kívül nem tesz semmit. Nem szégyen, ha itt-ott bele kell kapaszkodni a könyv borítójába, hiszen a szerző a szokásos dimenziókon túlmutató hullámvasutazásra viszi az olvasót.

review_pic
Miről álmodik egy finn? (2021.01.14)

Pasi Ilmari Jääskeläinen: Dombvárosi rejtekjáratok | Papp Sándor Zsigmond ajánlója Azért megnyugtató, hogy a messziről tökéletesnek látszó finn élet sem az. A rutin ott is rutin, és a biztonságos életre rátelepedő sivárságot sem oldja a képeslapnyi hó. Jääskeläinen varázslatos regénye viszont a váratlan szerelmek módjára villanyozhatja fel az olvasót. Ritkán esik meg, hogy egy regényhőst már az első oldalon megkedvelek. De Olli Suominent mintha csak nekem találták volna ki. Egyrészt, folyton elhagyja az esernyőit (ahogy én is), de nem csak úgy egyet-egyet, hanem szinte már sportszerűen, nagyvonalúan. Az elhagyott ernyők szinte már behálózzák a finn nagyvárost (Jyväskylä), kész csoda, hogy nem botlik bele a saját elhagyott dolgaiba.

review_pic
Természettudomány háborúban és békeidőben (2021.01.13)

Kiváló könyv jelent meg a szerző tollából, mely vegyészek, fizikusok és tanárok számára is sok érdekességgel szolgálhat. A könyv hét fő fejezetet tartalmaz, melyet kiegészít az előszó, a bevezetés, a részletes, több, mint száz irodalmi ajánlás, továbbá a közel 700 nevet tartalmazó névmutató. A szerző a kötetben alapvetően négy tudós és két nagy történelmi korszak köré csoportosítja mondandóját. A könyv kiváló történeti kutatómunka eredménye, melyben a szerző emberi sorsokon keresztül mutatja be a történelmi eseményeket. És az emberek jelen esetben az adott korszak tudósai, tudományos elitje.

review_pic
A halaknak még mindig nincs lábuk! (2021.01.12)

Jón Kalman Stefánsson ott folytatja, ahol abbahagyta, mégis, minden szoros kapcsolat ellenére ez egy önálló regény: A MINDENSÉGHEZ MÉRHETŐ. Jón Kalman Stefánsson izlandi író előző regénye lenyűgöző volt, s minden hétköznapi szaladgálás és kapkodás mellett egy olyan pontot adott, mely segíthetett a visszalassulásban. Fene se gondolta, szóba sem került, hogy ennek a könyvnek, ennek az izlandi történetnek van/lehet folytatása! A vele készült interjúban sem merült fel. Földrajza és történelme, világvégisége és kitettsége lehet az oka annak, hogy az izlandi írók/könyvek nem csak figyelmet generálnak, de az esetek többségében megnyugtatóan ki is elégítik az izlandiságból eredeztethető kíváncsiságot. Számunkra, itt Közép-Európában – különösebb „rájátszás” nélkül is – különleges az izlandi irodalom.