Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Amikor Einstein Gödellel sétált (2020.05.25)

Jim Holt legújabb könyve nemrég jelent meg Magyarországon Jakabffy Éva és Jakabffy Imre fordításában, a Typotex Kiadó gondozásában.  A könyv szerzője filozófus és esszéíró, akinek sokoldalú munkássága felöleli újságcikkek rendszeres írását, rádióműsor vezetését, politikai újság főszerkesztői posztjának betöltését. Holt „Miért létezik a világ” című könyve a New York Times bestseller listáján szerepelt 2012-ben és 2013-ban; a szerző a 2017-es World Science Festival „Tűnődni a kitalálhatatlanon: a kozmológia legnagyobb kérdései” paneljának vezetője volt. A könyv válogatás a szerző elmúlt húsz év alatt született írásaiból. A benne szereplő esszék matematikai, filozófiai, fizikai és tudománytörténeti érdekességeket mutatnak be laikus számára is érthető, de mégis szakmailag elfogadható módon.

review_pic
Kirándulás az értelem peremén (2020.05.25)

"A legújabbkori gondolatok elegáns története... Holt a teológiáról és a kozmológiáról ügyesen tud váltani a költészetre, emlékeztetve arra, hogy a specializáció modern találmány." Mint már megszokhattátok, a legelső kép előtt/mellett egy rövid, pársoros ajánló van arról, miről is szól az adott poszt. Néha nagy kihívás 1-2 sorban összefoglalni, és ez így történt most is. Ezért kölcsönvettem a The New York Timesban megjelent recenzió egy gondolatát, ami tökéletesen passzol a könyvhöz. Tudtátok, hogy élete utolsó 22 évét Einstein a Princetonon töltötte, és minden reggel ráérős sétát tett a házától az egyetemig? És hogy az utolsó 12 évben egy nála fiatalabb, ismeretlenebb, elegánsabb, de a maga nemében később szintén nagyot alkotó Kurt Gödel volt a séta- és beszélgetőpartnere? Mert ez utóbbi pl. újdonság volt számomra.

review_pic
A mesterfogás metodikája meg a padlásépítés művészete (2020.05.25)

– A kétkezi munka költői dicsérete – állítja Karl Ove Knausgård erről a könyvről. De szerintem ennél sokkal-sokkal több Ole Thorstensen kötete. „Szeretem a kezemet, az életkorom és a munkám formálta őket. Akad rajta néhány heg, de nem nagyok, és az összes ujjam megvan – a kezem a munkám: egy ács keze. A bőröm keményebb, de nem kérges, jó ideje nem keletkeznek már rajta bőrkeményedések. A bőröm olyan, mint egy vékony munkáskesztyű. Meggyőződésem, hogy az egész életem kiolvasható belőle, pontosan megmutatja, amihez értek, és amit az életben csinálok. A kezem a bizonyítvány, a saját személyes önéletrajzom.

review_pic
Az önélveboncolás sosem tétnélküli! (2020.05.25)

Tomas Espedal úgy ír, mintha nem lenne holnap, s ezért nem kellene már önmagunkon túlra pillantanunk. Talán igaza van… Az önvizsgálat és önvallomás – ami nagyjából Szent Ágoston (Augustiunus) óta nyomon követhető az európai irodalomban – úgy látszik, soha nem megy ki a divatból. Sőt, mintha – mint zűrzavaros időkben oly gyakran – felértékelődne. (vajon vannak másmilyen idők is?) No, nem azért, mert a szerzők tudnak Valamit, amit az olvasók nem, hanem azért, mert ők azok, akik bele mernek vágni, és jó esetben végig is viszik azt az emberkísérletet, amire más módon – más körülmények között – nincs mód. (Vagy, ha mégis, akkor szigorúan büntetendő.) „Egy maszk, az én maszkom, a saját arcomra hasonlít, épp ez a ravasz benne; leveszem a maszkot és úgy nézek ki, amilyen én vagyok.

review_pic
Az otthonról és a szerelemről (2020.05.25)

Norvégiában bő egy évtizede újdonságként és erős irodalmi hullámként jelent meg az autofikciós regény. A műfaj népszerűsége érthető, hiszen a könyvek azt a szédítő érzést kínálják az olvasónak, hogy beleláthat az író fejébe. Ugyanakkor a valóság leírása irodalmi szövegként jelenik meg, és folyamatos bizonytalanságban vagyunk, vajon nem valószerű fikcióval manipulál-e bennünket a szerző. A norvégoknál az önéletrajzi regények és a velük kapcsolatos dilemma előzményének tekinthető Knut Hamsun 1949-ben megjelent Benőtt ösvényeken című könyve, melyben arról az időszakról számol be, amikor világháborús szerepének vizsgálatával kapcsolatban pszichiátriai megfigyelés alá helyezték. Bár sokéves késéssel, de mára szép merítést olvashatunk a kortárs norvég önéletrajzi regényekből magyarul is.

review_pic
Figyeld a kezem, mert csalok! (2020.05.25)

Az előfeltevések műbefogadásra gyakorolt hatása a mai napig számos vitára ad okot. A kiszivárgott hírek, előzetesek, az alkotó(k) korábbi műveiről kialakult képzeteink és általában a szociokulturális hátterünk óhatatlanul befolyásolja, hogyan értelmezünk, ítélünk meg egy-egy műalkotást. De mi a helyzet akkor, ha a szerző a befogadót erősen félrevezetve teljesen mást ad a kezébe, mint amit alkotásában állított? Åsmund H. Eikenes norvég orvosbiológus nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy megismertesse laikus olvasóit az emberi kéz csodálatos történetével. A könyv fülszövege szerint az evolúcióban betöltött fontos szerepe miatt is érdemes lenne tisztában lennünk kezünk jelentőségével, kialakulásának állomásaival, valamint az esetleges jövőbeli fejlődési irányaival.

review_pic
Mit tennél, ha rájössz, hogy apád háborús bűnös? (2020.03.18)

Jugoszlávia. Mi jut eszünkbe nekünk, magyaroknak erről az egyszervolt országról? A piaca? A Balkán? A forrongások? A háború? Ezen a meglehetősen felszabdalt területen mindig történt valami. Hozzájuk kötünk nagyon sok mindent, ami rossz. (Igazából mi az összes szomszédunkról csak rosszat tudunk mondani... holott nem vagyunk jobbak, mint ők. Sőt...) Megvan a balkáni jelző? Ügyeskedő, elmaradott, mocskos, korrupt... nagyjából ezeket kötjük hozzá. Mára sajnos nagyon sok szempontból lejjebb kerültünk, mint ezek a lenézett balkániak. A balkániak, akik még élénken emlékeznek arra, milyen is egy valódi krízishelyzet, milyen is egy polgárháború, ugyanis nincs még 30 éve, hogy vérbe fulladt Jugoszlávia.

review_pic
http://katherines-bookstore.blogspot.com/2020/03/sosemvolt-otthon-goran-vojnovic.html (2020.03.17)

– Az apám nem halott. Viszont háborús bűnös – ezzel a felismeréssel próbál megbarátkozni Goran Vojnović regényének hőse… A Balkán – az utódállamokra szétesett egykori Jugoszlávia – valószínűleg még ma is a világ egyik legfurcsább helye. Egyrészt élénken él ott minden, amit sztereotípiaként a „balkáni” jelzővel szokás illetni. Másrészt viszont ez a vidék is szerves része Európának, s az itt élők néha/gyakran európaiabbak, mint mi, magyarok. Ráadásul az ex-Jugó állampolgárok – Európában gyakorlatilag egyetlenként – erős és közvetlen tapasztalatokkal bírnak a (polgár)háború mibenlétéről… s ennek a háborúnak máig érő hatásáról.

review_pic
Sosemvolt otthon - Goran Vojnović: Jugoszlávia, édes hazám (2020.03.17)

Nagyon ritkán fordul elő, hogy nem papíron olvasok el egy könyvet, ami pedig megjelenik magyarul. Számomra nagyon fontos egy kötet fogása, tapintása, borítója, lapjainak illata és pörgetése is. Azonban Goran Vojnović szlovén író családregénye, a Jugoszlávia, édes hazám még csak most fog a boltokba kerülni: így csak is elektronikus formában olvashattam el. Köszönöm a Typotex Kiadónak, hogy még a megjelenés előtt megismerhettem a regényt. Nagyon izgalmas élmény volt egy nyomdakész kötettel ismerkedni virtuálisan, megpróbálni elképzelni, hogyan hatnak majd a karcsú szövegtükrű oldalak, a különféle betűtípusok, a visszafogott címfelirat, ha majd élőben a kezemben tarthatom a Typotex Világirodalom kötetei közül a legújabbat.

review_pic
Kicsontozott Marilyn - Kitörés a konvenciókból (2020.03.17)

Zavarbaejtő, furcsa szöveg, amelyet tekinthetünk önvallomásnak és útkeresésnek, de provokációnak és tabudöntögetésnek is. A Typotex Kiadó egy nagyon érdekes könyvvel jelentkezett nemrégiben, méghozzá a belga Isabelle Wéry könyvével. Ahogyan az első oldalait néztem a szövegnek, először azt hittem, hogy verseskötetről van szó. De nem. Ez a kötet épp annyira nélkülözi a hagyományos szövegszerkesztési konvenciókat, amennyire provokatív, nyílt, szabadszájú és meglepő. Pontosan ez a tökéletes, öncélúnak tűnő, de mégis működő "szabályszegés" teszi egyszerre nagyon vonzóvá és közben mégis már-már befogadhatatlanná a szöveget. És az orgonán, azon játszom. Főlega Mária Avéját. Van hozzá tehetségem. Ez igaz. Amikorjátszom, az még a fagyasztóban lévő halakat is megrendíti.Mondhatnám, felkavarja.