Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Nem biztos, hogy olyan nagy baj, ha a gépek elveszik a jelenlegi munkánkat (2021.04.12)

Az amerikai futurológus könyvében nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy a technológiai fejlődés olyan pozitív hatásai mellett érveljen, melyek képesek lesznek az emberiséget egy teljesen új korba repíteni. Byron Reese túltengő optimizmusa mégsem naivitás, érvelése pedig szilárd lábakon áll. Byron Reese neve itthon jobbára ismeretlen volt eddig, pedig a technológiai fejlődés pozitív hatásainak egyik elismert vizsgálóját és szószólóját tisztelhetjük benne – és sajnos a kötetből sem derül ki egyértelműen, hogy ki is ő, vagy miért lenne fontos a véleménye (ez a felvezetés vagy bemutató a könyv egyébként kevés hiányosságainak egyike).

review_pic
Anyám ajándékai (2021.04.12)

Karácsony táján mindenki sokat foglalkozik az ajándékokkal, abba mégis ritkábban gondolunk bele, mi is a valójában az ajándékozás. Tényleg egy önkéntes, önzetlen gesztus, amivel a szeretteinknek akarunk örömet okozni, ahogy azt a cukormázas reklámok beállítják? Vagy sokkal inkább egy nagyon is kötelező jellegű cselekedet, amiért valamikor, valamilyen formában mindenképpen viszonzást várunk? Ha pedig valakinek sokkal értékesebb ajándékot adunk, mint amit viszonozni tudna, akkor az egyszerűen "jófejség", vagy inkább éppen hogy így akarjuk a hatalmunkban tartani az illetőt? Cecilie Engert akkor kezdi el mániákusan fogalkoztatni az ajándékozás, amikor Alzheimerrel küzdő édesanyja házát takarítva megtalálja az idős asszony ajándék-listáit.

review_pic
Optimizmus, könnyedén (2021.03.30)

Meglep, hogy a kiadó egyetlen sort se szán a könyvben a szerző bemutatására. Az internet segít: Byron Reese sztárelőadó, több úgynevezett techvállalat alapítója/vezetője, futurológus, és ha minden igaz, Texas államban él. Hogy ezt a könyvét is ott adták volna ki (vagy hol?), ezt se lehet a kolofonból, tehát a kiadás adatait tartalmazó oldalról megtudni. A könyv elolvasása után a meglepetésemet megértés váltja fel: talán nem akarták felfedni, hogy a szerző nem igazán rangos művelője a témájával kapcsolatos szaktudományoknak. Márpedig annál, hogy mit mond, a tájékozatlan olvasó számára fontosabb lehet, hogy ki mondja. Természetesen lehet, hogy nincs igazam, de a könyv nem teszi kizárttá.

review_pic
Bullshit munkák (2021.03.30)

David Rolfe Graeber amerikai kultúrantropológus, politikai aktivista, egyetemi professzor 2013-ban a Strike! nevezetű magazinban megjelent írása kisebb láncreakciót indított be. A cikk a közgazdász Keynes 1930-as jóslatára reflektált, mely szerint a század végére az USA és Anglia technológia fejlődésük révén heti tizenöt óránál nem követel majd magasabb munkaidőt. Graeber szerint bár a technológia ehhez rég rendelkezésünkre áll, paradox módon mégis még tovább nőtt a munkával töltött idő, mint a jóslat idején.   Ha ez nem lenne elég, viszonylag magas százaléka érzi úgy a dolgozóknak, hogy munkája nem csupán értelmetlen, de aktívan nehezíti meg mások életét, máshogy fogalmazva káros – ezen állásokat címkézi az antropológus bullshitnek (kamunak).

review_pic
Kultúra a digitális forradalom idején (2021.03.29)

Az olyan témák, mint a nagy techcégek szigorúbb szabályozása, a társadalmi és politikai nyilvánosság megváltozott szerkezete, a kulturális javak termelésének és fogyasztásának átalakult gyakorlatai, a digitális médiát és kultúrát övező legkülönbözőbb technooptimista és pesszimista diskurzusok és víziók, már nem csupán a szűken értelmezett médiaelméletek területeit uralják, hanem a fősodrú nyilvánosságot is. A kötet ebbe a globális kontextusba érkezik, tanulmányai pedig arra tesznek kísérletet, hogy körvonalazzák, milyen valódi hatást gyakorolt a technológiai fordulat a kulturális iparágak működésére. 2019-ben az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéke a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékével közösen indította el a Kultúra a digitális forradalom idején című konferencia- és könyvsorozatát.

review_pic
Bűnözőkről, gyilkosokról, gengszterekről szóló rémtörténetek sorozata (2021.03.22)

 Világéletemben tudatos olvasó voltam, és így persze rendszeresen figyelem az előkészületben lévő köteteket, hogy mindig tudjam előre, mit érdemes kézbe venni, és mit nem. Ha már ismerem a szerzőt, akkor ugye elvileg könnyű dolgom van, ha meg nem, akkor utánajárok, ki ő, mit lehet tudni róla és a művéről. Pont ez lett volna a tervem a jelen recenzió témájául szolgáló könyv esetében is, ám gyakorlatilag semmi használhatót nem találtam sem róla, sem az írójáról. Így úgy döntöttem, hogy nagy levegő, és ugrás az ismeretlenbe. Ez pedig, mint utóbb kiderült, nagyon is jó döntésnek bizonyult, ugyanis a Fekete panoptikum lett az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb és legérdekesebb kötete.

review_pic
Fekete panoptikum - Mesedélután a söpredékkel (2021.03.22)

Kritika Jóbarátok rajongók biztos emlékeznek arra a részre (8. évad 18. rész), amikor a többiek kigúnyolják Phoebe extrémen pozitív barátját, Parkert (akit Alec Baldwin alakít), mire Phoebe azzal vág vissza nekik, hogy ő sosem szólta meg egyikük partnerét sem, pedig véleménye szerint “mindegyikük egy cikkely a ‘Ki kicsoda az emberiség ótvarában” című könyvben”. Na, Martín Olmos könyve pontosa ez a könyv. :D Bizarr élettörténetek és megdöbbentő bűntények gyűjteménye, mely alcíméhez híven valóban mesedélutánra hív a söpredékkel. Olvashatunk gyilkosokról, pszichopatákról, diktátorokról, szentekről, hóhérokról, írókról, de azért elvétve akadnak itt hősök is, mint pl. Liviu Librescu professzor, aki egy 2007-es virginiai egyetemi lövöldözés során saját testével védte diákjait, így érte a vég.

review_pic
Emberek és molekulák - kémia a mindennapokban (2021.03.22)

Könyvajánló - Simonyi Miklós: Emberek és molekulák Kémia. Egy tárgy, amivel a legtöbben csak középiskolában találkoznak, és utána el is akarják felejteni. És amit mégis nap mint nap használunk, amikor főzünk, amikor takarítunk, vagy amikor beveszünk egy fejfájáscsillapítót. Simonyi Miklós emberközelien ír a kémiáról, azért is, mert ez a kötet elsősorban az emberekről szól.   Hogyan függ össze a jobb és a bal kéz a joghurtkészítéssel és a DNS-sel? Miért jelentős lépés az emberiség számára a Mengyelejev-féle periódusos rendszer fehér foltjainak eltüntetése? Milyen eszmei viták kísérték az érzéstelenítés históriáját? A Rádiumlányok esete szomorú történet, a száloptika létrehozása viszont sikersztori.

review_pic
A képek energetikája (2021.03.19)

Bredekamp Képaktus című könyve egy magyarul még nem létező fogalomról, a beszédaktus mintájára konstruált képaktusról szól, és egy kifejezetten szintetikus (sőt szinergikus) intellektuális vállalkozás lenyomata. Tulajdonképpen többszörösen is szintetikus munkáról van szó, hiszen Bredekamp korábbi témái és korábbi könyveinek főhősei, Platón, Hobbes, Darwin és Aby Warburg köszönnek vissza belőle, miközben azért is szintetikus a kötet, mert arra tesz provokatív kísérletet, hogy megalkosson egy általános képelméletet, ami az elmúlt fél évszázadban már jó néhány kutatót és kutatócsoportot foglalkoztatott, akiknek szemlélete és horizontja részben Bredekampnál is felfedezhető. Ezek közül magyar nyelvterületen talán a művészettörténeti és filozófiai alapokról induló W. J. T.

review_pic
A képek ereje sokkal nagyobb, mint azt hinni szeretnénk! (2021.03.19)

„Aki nem hiszi, hogy a képekből valami új és más indul ki, mint saját tekintetének visszfénye, az a képek tanulmányozására szánt időt és energiát felesleges időpocsékolásnak tekintheti.” – olvashatjuk Horst Bredekamp tanulmánykötetében, s nem kell túl sokat tépelődnünk ahhoz, hogy belássuk: a képeknek ereje van. Ráadásul ezt az erőt, ha fel is ismerjük, nem szoktuk a helyén kezelni. Talán éppen azért, mert ez nem annyira egyszerű, mint elsőre gondolnánk. A KÉPEK EREJE nem (nem feltétlenül) az esztétikumban rejlik, annál sokkal mélyebb és erősebb, s végigvonul az általunk ismert történelmen. A keleti ortodox egyházak ikonfestési szabályainak szigora ugyanúgy nem véletlen, mint a történelemben többször felbukkanó képrombolás sem „csak úgy megesett”. Vagy az, ahogy a XX-XXI.