Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Klímaváltozás – kinek van igaza? (2019.10.14)

Korunk legfontosabb kérdése a klímaváltozás, a felvetés körül forrnak az indulatok. Kovács Róbert a tényeket faggatja. Katasztrófa? Semmi fontos? Korunk legfontosabb kérdése a klímaváltozás. A fenti kijelentéssel biztosan egyetért az, aki úgy gondolja, hogy az emberiség a szakadék peremén billeg, és rövidesen kinyírja magát. De a kijelentéssel egyet kell értenie annak is, aki szkeptikus, és úgy gondolja, hogy nincs olyan nagy baj, s a klímakatasztrófa hirdetői inkább csak hisztiznek, pánikolnak és vagy rémhíreket terjesztenek… Szabad szemmel, szakértelem nélkül is jól megállapítható, hogy a klímaváltozás témája egyre hangsúlyosabban szerepel a közbeszédben.

review_pic
Égből hullott három alma (2019.10.14)

Narine Abgarjan örmény-orosz író, és ez a tény elválaszthatatlan írói munkásságától. Az itthon megjelent könyve, az Égből hullott három alma tájait és szereplőit az örmény hegyek rejtett falui ihlették. Művével 2016-ban Jasznaja Poljana irodalmi díjat nyert. Maga a történet első hallásra nem sok érdekességgel kecsegtet. Egy idős asszony, Szevojanc Anatolija közelgő halálára készül, és míg várja a véget, visszaemlékezik élete eseményeire. Abgarjan egy ilyen felütésből, Márquez írói varázslatát magához véve meséli el népének tragédiáit egy mikrokozmoszba helyezve. Egy stand-uposhoz hasonlóan kezdi történeteit, és számtalan kitérőt tesz szereplő életének különböző szakaszaiban, és ezekbe mind belefűz valami szórakoztató elemet.

review_pic
Mi történhetett valójában Csernobilnál? (2019.10.14)

Az HBO nevével fémjelzett, összesen öt részes minisorozat, a Csernobil világszerte felkorbácsolta az indulatokat, emellett újra reflektorfénybe helyezte a legismertebb atomkatasztrófa ügyét. Az ilyen helyzetekben mindig jó, ha az érdeklődők megbízható forrásokból juthatnak hozzá az információkhoz, és nem kell a kétségbe vonható hitelességű honlapokra hagyatkozniuk. Aktuális bemutatónk alanya a ránk zúduló tények szövevényes útvesztőjében kínál eligazítást számunkra. 1986. április 26-án hajnalban, pontosabban 1 óra 23 perckor a csernobili atomerőmű négyes számú reaktora felrobbant, melynek következtében nagy mennyiségű radioaktív anyag szóródott szét szerte Európában. A tragédiát követően modern mítoszok tucatjai keltek szárnyra... de mi történhetett valójában Csernobilnál?

review_pic
A gyík farka (2019.10.14)

Radu Țuculescu román író, dramaturg, műfordító, színházigazgató, televíziós és rádiós szerkesztő a Kolozsvári Zeneakadémián végzett, és a Filharmónia hegedűse volt. Erdély… Spanyolországban című tévéfilmjéért 1994-ben Győrben a Mediawawe-en különdíjat kapott. Pantomimegyüttest is alapított, amelyet az elvtársak rendszeresen pantonimnek ejtettek, és nem nagyon szerettek. Egyszer azt mondta nekik, hogy a következő előadásban magyarul pantomimeznek majd. Megdicsérték, mondván: „a kisebbséget is képviselni kell a színházban.” Țuculescu nemcsak az életben, a könyveiben is nagyon szellemes. Próza- és drámaíróként a hetvenes években mutatkozott be. Az úgynevezett „nyolcvanasok nemzedékéhez” sorolják. Állítása szerint igyekezett mindenféle körön kívül maradni. A Marosvásárhelyen született író fiatalkorát Szászrégenben töltötte.

review_pic
Cinikus és büszke női stációk (2019.10.14)

A Typotex Kiadó újabb női sors laza novellákba rendezett életét mutatja be a pár hete elhunyt szerző, Brigitte Kronauer, A nők ruhái című művében, középpontjában egy emberi létezéssel, akinek mindennapjaiból kiragadott valóságot tárja az olvasó elé, könyörtelen szókimondással. A főhős Rita, akinek sorsát kislánykorától követheti az érdeklődő, egészen Rita idős koráig. Emlékezik John asszonyra, aki saját élete alakulását, de még inkább hanyatlását a tűsarkú, kopogós cipőt felváltó trampli lábbeli szemlélteti. Ahogy elmaradnak az örömök, a férfiak és fittség az életéből, úgy lesz egyre elhanyagoltabb, úgy veszi át életében a minek, kinek szemlélete az irányítást igényessége felett.

review_pic
Még isten mélyén is van egy másik isten (2019.10.14)

És ez nem valamiféle tabudöntögetés vagy provokáció. Hanem, talán egy érvényes tézis, melynek antitézise megtalálható a Tánckönyv című kötetben. Szintézise pedig az olvasóban. KEDVELEM AZOKAT A RÉGEBBI IDŐKET, MIKOR A FILOZÓFIA ÉS A KÖLTÉSZET MÉG ÖSSZEÉRT. A filozófia még nem volt ennyire száraz, ennyire egzakt, ennyire kifejtős jellegű, ennyire szájbarágós, ennyire precíz… ennyire tudományszagú. Helye volt az aforizmáknak, a hasonlatoknak, a sejtéseknek és a sejtelmességnek. A gondolatokra úgy lehetett rácsodálkozni, ahogy egy csillogó-áttetsző féldrágakövet a Nap felé tartva forgatunk és csodálunk. Abban a kőben is ott van a kémia minden csodája, s mi, amikor gyönyörködünk, mégsem a periódusos rendszer összefüggéseit próbáljuk eszünkbe idézni (persze, azt is lehet, de az egy másik alkalom, egy másik tudatállapot.

review_pic
Sztálin halála és feltámadása között… (2019.10.14)

Az idén hetvenéves román szerző, Radu Țuculescu tíz évvel ezelőtt írta ezt a regényt, s talán jó is, hogy nem akkor, frissiben jelent meg magyarul, hiszen így – mert a regénynek van aktualitáshoz kötött szála is – már azt a kérdést is feltehetjük, hogy mennyit változott a világ. S ha változott valamennyit, akkor milyen a változás iránya… „Sztálin, ásóval előreVígan masíroz a temetőbe…Lallallallallala!” Azt gyanítom, egy olvasó sem fog megneheztelni, ha elárulom, hogy a regény ma is aktuális, sőt talán még aktuálisabb, mint egy évtizeddel ezelőtt, s hogy azok az árnyak, melyeknek oszlania kellene, csak erősebbek lettek. Mintha itt kísértene Sztálin, mintha újraélednének egy gyerekkor árnyai. ÖNÉLETRAJZI REGÉNYNEK, vagy legalábbis s önéletrajzi ihletésű műnek tűnhet elsőre a Sztálin, ásóval előre!

review_pic
Rosszra forduló történetek (2019.10.11)

Tíz évet kellett várni, hogy magyarul is olvashassuk a román próza egyik kiválóságának, Radu Tuculescunak önéletrajzi elemekkel átszőtt különleges regényét. Szőcs Imre nálam már bizonyított Tuculescuból a három évvel ezelőtti Öregmama történeteinek átültetésével, most is csak azt írhatom, hogy a remek fordításnak köszönhetően elejétől a végéig elolvastam a már ismert regényt magyarul is, pedig eredetileg csak beleolvasni szándékoztam. A Sztálin, ásóval előre! 2009-ben az év könyve lett Romániában, és csak azt nem értem, miért nem készült még film belőle, hiszen azon túl, hogy hiteles lenyomata a Sztálin halálától napjainkig ívelő romániai létnek, olyan bizarr fordulatokat tartalmaz, amelyek előre borítékolnák a sikert.

review_pic
Darwin (2019.07.26)

Az ember szeret magára úgy gondolni, mint minden élőlények legtökéletesebbikére, akit a maga képére formált a teremtő, mint aki azt hiszi, körülötte forog a világ. Ezt a „körülötte forgás” dolgot Kopernikusz és Galilei egyszer és mindenkorra elintézték, kipenderítették nemcsak az embert, de az egész Földet is a világ közepéből. Ám az emberiség trónfosztása ezzel nem ért véget, hiszen a biológiában Charles Darwin folytatta. A teológiát végzett Darwint alapvetően Isten létének igazolása izgatta. Ám hamar oda jutott, hogy egy jóságos és szerető Isten nem teremthetett ilyen, pusztulással és kegyetlenséggel teli világot. Ugyanezen megfontolásból a „bölcs tervező” képét is elvetette, és a változások okát kénytelen volt irányíthatatlan biológiai folyamatokban keresni. Emiatt aztán az Isten képére teremtett ember gondolatát is elvetette.

review_pic
Picasso, a vörös kakas (2019.07.26)

Pablo Picasso 1944-ben, Párizs felszabadítása után lépett be a Francia Kommunista Pártba. Ebben az időben a francia ellenállás népszerűségének hatása sok értelmiségit és művészt vonzott a pártba. A híres művész egyből a kommunisták ikonikus alakja, később a Békevilágtanács egyik kulcsfigurája lett. Békegalambja a világtanács jelképévé vált, és 1950-ben Sztálin-díjjal, 1962-ben Lenin-díjjal tüntették ki. Picasso nem volt az a tipikus „elvtárs”, nem látogatta a heti taggyűléseket, de hírneve jelentős propagandaértékkel bírt a párt számára, és ő nagyvonalú adományokkal támogatta a szervezet működését. Lelkes idealista volt, és lojális maradt az eszméhez a hruscsovi fordulat és az 1956-os magyar forradalom leverése után is, amikor sok francia értelmiségi hátat fordított a Moszkvából irányított pártnak.