Az elmúlt harminc évben jelentős előrelépés történt az agy rugalmasságának és a tanulás alapjainak megértésében. Agyunk születésünktől fogva olyan tehetséggel rendelkezik, amelyet még a legjobb mesterségesintelligencia-szoftver sem képes utánozni: ez a tanulás hatékonysága. A csecsemők gyorsabban és mélyebben tanulnak, mint a mai legerősebb gépek. Ez a figyelemre méltó képesség pedig tovább fokozható az iskoláztatással. Az oktatás megsokszorozza agyunk amúgy is jelentős képességeit – de lehet-e javítani rajta?
A barátok jobban befolyásolják életminőségünket, mint gondolnánk. Robin Dunbar világhírű brit antropológus és evolúciós pszichológus könyve a minket körülvevő rokoni és baráti kapcsolati háló rétegeiről, a szűkebb-tágabb baráti körök méretének elménk által szabott határairól folytatott több évtizedes kutatást foglalja össze. A népszerű elmélet szerint mintegy 150 embert tudunk ismerősként fejben tartani – ez az úgynevezett Dunbar-szám. Olvass bele! Milyen támaszt várhatunk a barátainktól, és mennyi ideig marad meg egy barátság energiabefektetés nélkül? Miben más a rokonok szerepe?
Mi a múzeum? Hogyan változott meg a szerepe napjainkban? Képesek vagyunk-e nemcsak nézni, hanem látni is, amikor ellátogatunk egy-egy kiállításra? Ezekre a kérdésekre próbál választ találni Földényi F. Lászlónak a Typotex Kiadónál idén megjelent új kötete, a Múzeumi séták 1992–2019. Mint a könyv végén, a Múzeumok, művészeti helyszínek, épületek mutatójából kiolvasható: Földényi F. László az elmúlt huszonhét évben a világ majd százötven híres múzeumában megfordult, némelyikben többször is.
Schein Gábor a 90-es évekbeli magyar irodalmi mezőt vizsgálva mutat rá, hogy egyfelől a digitalitás megjelenése, másfelől a hatalomelosztás egész rendszerének átalakulása (saját szavaimmal: a nyugati típusú piacgazdaság megjelenése) újrarendezte a társadalom és így a kultúra viszonyait — csakhogy erről az irodalmi mező szereplői nem voltak hajlandóak/képesek tudomást venni.
Az Égből hullott három alma kezdőmondata olyan jó, hogy még Márquez is megirigyelné: „Pénteken, nem sokkal dél után, amikor a nap átbukott a zeniten, és méltóságteljesen a völgy nyugati széle felé gördült, Szevojanc Anatolija lefeküdt meghalni.” Narine Abgarjan könyvét mágikus realizmusnak mondják, nem is teljesen légből kapott a címke, ám az áradó, mesélős próza, vagy az egyszerű, örök érvényű mondanivaló miatt talán közelebb áll a hagyományosabb népmesékhez.
Ha külföldi szépirodalomban biztosra akarok menni, akkor egész egyszerűen leemelek a polcról egy kötetet Jón Kalman Stefánssontól. Az északi irodalom színe-java összességében a szívemnek igen kedves szeglete, de Stefánsson ezen belül is a legértékesebb kincs. Izlandon a létezés valahogy máshogy működik, mint a világ bármely más részén. A kietlen táj a jéghegyekkel, a zord időjárás, vagy éppen a mélységes tenger mind olyan tényezők, melyek a hétköznapi ember figyelmét ráirányítják a ‘kint’-ről a ‘bent’-re.
Nagyon megható olvasmányélmény, mikor a szerző a saját életét veszi alapul műve megírásakor. Cecilie Enger regényében nagyon különleges módon ragadta meg édesanyját: a hosszú élete során másoknak adott ajándékain keresztül. Vajon mit árulnak el rólunk ajándékaink, ajándékozási rítusaink? Mi a nagyobb öröm, adni vagy kapni? Létezik őszinte, viszonzást nem váró ajándék, vagy ez a gesztus mindig magában hordozza a kapni vágyást is? Mennyiben határozzák meg életünket a kötelességből adott vagy kapott meglepetések? Egyáltalán meglepetések-e ezek?
A műszaki tudományon belül a hazai repülés elismert alakja, Háy György 1979-től kezdve harminc éven át a Magyar Légiközlekedési Vállalat (Malév) pilótájaként, kapitányaként gyakorlatilag az összes Malév által használt orosz és amerikai géptípust vezette. Ma is vallja, hogy csodálatos világba lép be, aki a repüléssel kezd foglalkozni. A járműgépészmérnök végzettségű szerző repülőbiztonsági szakértőként is dolgozott, folyamatos szakirodalmi munkát is végzett, és még ma is végez.
Interjú a szerzővel Két izgalmas nő a XIX. század végéről-XX. század elejéről, akik Cecilie Enger A fehér térkép című regényének főhősei. A történelmi regények közül különösen nagy kedvenceim azok, amelyekben olyan valós személyek szerepelnek, akiknek a regény előtt még a létezéséről sem tudtam. Ilyen például Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs is, két izgalmas nő a XIX. század végéről-XX. század elejéről, akik Cecilie Enger A fehér térkép című regényének főhősei. Kik voltak ők és miért érdemes olvasni róluk?
Miért tűnik el a világból a vágy, a sóvárgás? Ugyanazért, amiért a versek is. A teljesítményalapú, digitalizált fogyasztói társadalom kiirtja az erotika írmagját is, száműzi a képletből a Másikat, csak a nárcisztikus Én marad a gödör alján. A sztárfilozófus Byung-Chul Han először tartott előadást Budapesten. „Nem nagyon hagyom el a lakásomat. Csak ritkán utazom, azt sem szívesen” – így kezdte német nyelvű előadását a CEU Nádor utcai előadótermében az egyébként Berlinben élő, dél-koreai származású filozófus, Byung-Chul Han.
