Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Égből hullott három alma (2019.07.05)

Ez a könyv mesés és különleges, a szó legjobb értelmében. Tele van ízekkel, fűszerekkel, illatokkal, olyan, mint a gyerekkorban falun, nagyszülőknél eltöltött hét, amikor vagy a papával vagyunk a kertben, növényekkel és állatokkal körülvéve, vagy a mamával a konyhában sütemények, tészták, levesek forgatagában. A Márquezzel való párhuzam adja magát, mert itt is régi családi és falusi történeteket olvasunk, az emberek vannak a középpontban, és ahogy megélik az életüket, ahogy próbálnak boldogulni, boldognak lenni, miközben a valóságban időről időre megjelenik a csoda. A kötet egy regényt és egy novellafüzért tartalmaz, a helyszín, Maran, egy örmény hegyi falu köti össze őket, illetve az ott élő emberek. A regény három nagy részből áll, ez az égből hullott három alma, annak, aki látta, aki mesélte, és aki hallgatta.

review_pic
Lúzer lennék? (2019.07.05)

A Typotex Kiadó elkötelezetten adja ki azokat a magyar piacon hiánypótló műveket, amelyek elgondolkodtatnak, meghökkentenek, látszólagos reménytelenségük ellenére reményt adnak a ma emberének túlélni a mindennapok fásultságát, rendkívüli helyzetek méltánytalanságát. Ez a kötet is azok közé tartozik, Jonas Lüscher Kraft című műve. A helyzet bármelyik országban előfordulhatna, ahol európai társadalmi berendezkedés a minta: Richard Kraft, német professzor, aki már Valaki az egyetemi katedrán, életközepi válságban szenved. Rájön, hogy eddigi élete, nagy reményei, fellángolásai mind előbb-utóbb csődöt mondtak. Nagy ideái ellenére nem sikerült többedjére sem olyan párt választani magának, akivel kedvvel és együtt gyűrhetnék a lepedőt és a mindennapokat, szakmai élete nulla, oké, olyan nulla, amiről csak ő tudja, hogy az, de akkor is.

review_pic
Kraft (2019.07.05)

Mindig azt szoktam hangoztatni, hogy én 200 oldal alatt nem tudok mit kezdeni a regényekkel. Jonas Lüscher alig lépi túl ezt a határt, de ebbe a párszáz oldalba annyi mindent belesűrített, olyan elképesztő esszenciát kaptam tőle, ami igazi meglepetés volt számomra. A regény jelene megközelítőleg napjainkra tehető (de elég sűrűn vissza-visszatekintünk a közelmúltba is), amikor is Kraft, a német professzor régi barátjától, a magyar származású Pánczél Istvántól e-mailben értesül egy pályázatról, amelyet Leibniz Theodiceájának háromszázhetedik évfordulójának alkalmából írtak ki. „Miért jó minden, ami van, és miért tudunk mégis javítani rajta?” – erre a kérdésre kell válaszolniuk a pályázóknak, majd a Stanford Egyetemen kell prezentálni a szöveget. Maximum 18 perc áll rendelkezésre, a díj pedig egymillió dollár.

review_pic
Kraft: Egy írástudó árulása a 21. században (2019.07.05)

Már persze, ha egy írástudónak van még mit elárulnia… önmagán kívül. Jonas Lüscher regényében ráadásként magyar szál is akad…  A Kraft című regényt – iróniájával, bujkáló humorával, kiábrándultságával együtt – tekinthetjük látleletnek. Mert az. Is. Az olvasó, ha belehelyezkedik a Jonas Lüscher által megteremtett világba, akkor egy csöppet sem fogja jól érezni magát. Nem is ez a cél. A főhős, Richard Kraft, az egykor csillogóan ígéretesen induló bölcsész(*) Amerikába utazik, hogy részt vegyen egy versenykonferencián, mely azt hivatott bizonyítani, hogy a világban minden a legnagyobb rendben van, és az emberiség fejlődése – van ilyen egyáltalán? – jó irányba tart. S hogy egy kiábrándult (európai) bölcsészprofesszor miért vállalkozik ilyesmire?

review_pic
Előre, varsói kurvák, gengszterek (2019.07.04)

Nyilván szubjektív értékelési szempont, de két olyan jellegzetesség van, amelyek ha megtalálhatóak egy irodalmi műben, akkor az meglehetős fórral indul e recenzió írójánál. Az egyik az „elit-” és a „tömegkultúra” elkülönítésének tudomásul nem vétele. Ha egy szöveg fittyet hány a „magasművészet” és a „kommersz” közé húzott demarkációs vonalra, és akár még a trasht is beengedi a könyvborítók közé – mint például Térey János Káli holtakja vagy Rakovszky Zsuzsa Történések című kötetének záró ciklusa –, az mindig izgalmas játékteret nyit a műben, és növeli az autentikus korrajz esélyeit. A másik pedig a történelmi-kulturális határhelyzetek megragadása – a história olyan pillanataié, amelyek átmenetet képeztek egy már lezárult éra, valamint a rá következő korszak kiteljesedése között.

review_pic
Az író nem paradicsomleves… – interjú Szczepan Twardoch lengyel íróval (2019.07.04)

A lengyel irodalom fenegyereke olyan témákhoz nyúl, melyekhez más, így nem mer vagy nem akar. Felborzolja a kedélyeket és felcsigázza a kíváncsiságot. Szczepan Twardoch Budapesten járt… Szczepan Twardoch A király című regénye a második világháború előtti Varsóban, az ottani zsidó gengszterek világában játszódik. Kegyetlen, izgalmas, provokatív és elgondolkodtató mű, mely egyrészt lelkesedést vált ki, másrészt viszont csípi némelyek szemét. Az író a Typotex Kiadómeghívására vett részt a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Legutóbbi ittjártakor, 2016-ban a Morfium című regényről beszélgettünk (Segítség a legális Morfium fogyasztóinak), most az A király (lengyelül: Król) ürügyén.

review_pic
A király (2019.07.04)

Nekünk, könyvbarátoknak, mindig is voltak és lesznek kedvenc könyveink, nem is kevés. Időnként változik ez a lista, újak taszítják le a trónról a régieket, de némelyik olvasmány még a kedvencek között is kiemelt helyen szerepel. Ezek azok a művek, melyeknek olvasása olyan élménnyel gazdagít minket, amiket sosem tudunk feledni. Persze a részletes cselekmény talán elhalványul, de az az érzés, amit a könyv olvasása váltott ki belőlünk, mélyen bennünk marad. Nekem is van néhány ilyen „kedvenc a kedvencek között” könyv, amit véglegesen a szívembe zártam. Az egyik ilyen Szczepan Twardoch első magyarul megjelent regénye, a Morfium. Zseniális alkotás. Bíztam benne, hogy mihamarabb olvashatunk még a szerzőtől újabb alkotásokat, és néhány hónapja szerencsére meg is érkezett a könyvesboltokba A király.

review_pic
Ki a király? (2019.07.04)

Szczepan Twardoch, miután a Morfiumban leszámolt a lengyelek számára oly’ fontos Isten-haza-becsület hármasával, újabb, A király című regényében úgyszintén érzékeny témát érint, miközben a morfiumot kokainra cseréli. Előrebocsátom, hogy koránt sincs könnyű helyzetben a kritikus, ha szpojlerezés nélkül kíván szólni a könyvről – azért teszek egy kísérletet. Varsóban vagyunk (vagy időnként Tel-Avivban?) a második világháború előtti időszakban, egész pontosan 1937-et írunk (vagy eltelt azóta ötven év?). Németországban Hitler ekkor már bőven hatalmon van, Lengyelországban is egyre erősödik az antiszemita légkör, mindenütt ott hemzsegnek a „zsebhitlerek”, az egyetemeken bevezetik a padgettót, a hadseregben listázzák és ki akarják zárni a zsidó katonákat.

review_pic
Képzelet szaggatta történelem (2019.07.04)

Rajongás ide vagy oda, a tizenhét éves, vézna és jelentéktelen srácnak az apja halála miatt érzett ambivalens érzései azért mégiscsak rányomják a bélyegüket a „naplóvezetési szokásaira”. A több évtized elteltével, kivándorlása utáni új lakhelyéről, Tel-Avivból írott sorokra nemcsak az emlékezet hézagos vagy nem megbízható mivolta jellemző, hanem az elképzelt s egyben vágyott eseményeknek, valamint a valóban megtörtént tényeknek az emlékező tudatában való összeütközése is.

review_pic
Nincs isten, mert ember sincs - ilyen volt a zsidó alvilág 1937-ben (2019.07.04)

A Typotex Kiadó újabb újabb remekművet adott ki Szcepan Twardoch tollából, A király címmel. Nincs mit szépíteni a dolgon: Varsó a második világháború előestéjén, az alvilág, és azon is belül a zsidóalvilág  szemszögén átszűrve, ami gyakran erőszakos, néhol pikáns, máskor rettenetes és gátlástalan, de mindenképpen hatékony. A varsói zsidók között is létezett bűnözői életforma (hol nem?), akik mindenre fel voltak készülve, zsebükben a politikai és gazdasági hatalom, rendőrök félrenéznek, ha útjuk kereszteződik, de arra, ami feléjük közeledik a németek jóvoltából, senki sem lehetett felkészülve.A könyv főhőse Mojzesz Bernsztajn, akinek egyszerű, zsidó apja képtelen a védelmi pénzt kifizetni a környéken uralkodó maffiaszerű bandának.