0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Az égből leeső dolgok sakkban tartanak minket? (2018.01.04)

  Biztonságra való törekvés ide vagy oda, néha mégis úgy tűnik, hogy az ember soha nem volt ennyire kiszolgáltatva az őt körülvevő világnak. Igaz ez akkor is, ha az a világ technikailag fejlettebb és éppen ezért – látszólag! – biztonságosabb és élhetőbb, mint bármikor korábban. Sok mindent elhitetnek velünk, és közben mi is sok dolgok akarunk hinni. Ezek között bőven akad olyan, ami hosszú távon kárunkra van. Talán soha korábban nem volt az ember(iség) ennyire felkészületlen a halál tényével szemben. Pedig soha nem volt még akkora tudásunk ebben a témakörben, mint amit a tudomány felhalmozott: tudásunk lehet, de magyarázatunk még mindig nincsen. A régi megoldások mára megkoptak, s a többség nem talált helyettük újat. Ezért van, hogy a halálról megpróbálunk megfeledkezni.

review_pic
A gyilkosok nem akarnak azonosulni a gyilkossággal - Łukasz Orbitowski a Margón (2018.01.03)

Egy másik lélek címmel jelent meg  Łukasz Orbitowski lengyel író regénye, mely egy megtörtént esetet, egy kilencvenes években, Bydgoszcz-ban elkövetett gyilkosság történetét meséli el. A Margó zárónapján Sopsits Árpád filmrendező beszélgetett a szerzővel a Teslában. A regény alapja valóban nem fikció, annak megírása azonban Orbitowski írói intenciója szerint történt: Író vagyok. Hazudok, fikciót hozok létre. A történetem egy fiúról szól, aki megölte egy társát. Kitaláltam a családját, a barátját, a barátjának a családját. És természetesen a barátok, családok, rokonok, szomszédok közti konfliktusokat, melyek, bár Orbitowski szerint az Egy másik lélek fikciós terének alkotóelemei, nagyon is valóságosnak tűnnek. Az író bevallotta, élete során sok jellegzetesen külvárosi tapasztalatot gyűjtött, amiből regényéhez meríteni tudott.

review_pic
Egy másik lélekkel jött Budapestre a lengyel ír (2018.01.03)

– Úgy látom az életet, mintha egy vagonba zárva száguldanánk a teljes sötétségben egy ismeretlen cél felé – mondja Łukasz Orbitowski a Kazinczy utcában. Łukasz Orbitowski azért jött el a Margó Fesztiválra, mert a napokban jelent meg az Egy másik lélek[Inna dusza] című kötete magyarul a Typotex Kiadó gondozásában. Az idén negyvenéves szerző regénye 2015-ben jelent meg hazájában, s akkor, ott nagy figyelmet és több irodalmi díjat is kapott. A fantasy- és horror-szerzőként beskatulyázott író ebben a regényben, a ráaggatott meghatározásokat levetkőzve, a kilencvenes évek második felének Lengyelországról – és azon belül néhány fiú sorsáról – fest megrázó képet.

review_pic
Egy izgalmas nyomozás Marie Curie médiabotránya után (2018.01.03)

A tudományos élet ikonja, az első nő, aki Nobel-díjat kapott, mindjárt kettőt is, és később a lánya is folytatta a családi hagyományt. A Curie-k igazi tudósok voltak, a kísérleteiknek és két kislányuknak éltek, boldogan és puritánul. Pierre halála után (közlekedési baleset, amelynek körülményei máig tisztázatlanok) Marie sohasem ment férjhez, folytatta a munkáját, nevelte a gyermekeit, példás életet élt. Ki gondolta volna, hogy 1911-ben az újságok címlapjára került, mert egy nős férfival folytatott szerelmi viszonyt, és a korabeli sajtó úgy fel feltüzelte ellene az embereket, hogy szó szerint megostromolták a házat, amelyben a családjával élt, és majdnem ráment a cirkuszra a második Nobel-díja?

review_pic
Marie Curie, a tüzelő nősténymacska… (2018.01.03)

Nem először fordul elő, hogy a Typotex Kiadó olyan tudós-életrajzzal lép színre, ami felrúgja és meg is tapossa azt a szépen összerakott – és nyilván hiányos – képet, ami bennem kialakult. És milyen jól teszi! Albert Einstein életrajza – tényszerűségével együtt – egyszerre volt meghökkentő és megdöbbentő: És most itt a következő olyan nagyság, akit inkább szoborként, magas talapzaton tudunk elképzelni: MARIE CURIE Sőt, nem „csak úgy” Marie Curie élete és munkássága, hanem Marie Curie szerelmei! Ráadásul nem egy szikár, tudományos igényű biográfia, hanem egy tényeken alapuló rekonstrukció, egy irodalmi mű. Egy regény! Marie Curie (1867-1934), leánykori nevén Skłodowska csodálatos nő volt. Elsőként lett nő létére Nobel-díjas, és ráadásul máig az egyetlen olyan nő, aki a legnevesebb tudományos elismerésben kétszer is részesült.

review_pic
Fecsegős – Ignacy Karpowicz: Szálkák (2018.01.02)

Szerencsére van egy Karpowicz nevű kortárs lengyel szerző, és van nekünk egy Typotex nevű kiadónk, nekik meg egy Körner Gábor nevű, igen tehetséges fordítójuk. Rettentő hálás vagyok azért, hogy ilyen könyveket adnak ki (a Typotex), mert amúgy soha nem találkoznék pl. Karpowicz szövegeivel. Mindkét magyarul korábban megjelent kötetéről írtam már, az Égiek és földiekről itt, a Csodáról pedig itt. A Szálkák voltaképpen nem szól másról, mint hogy néhány, homo- és heteroszexuális lengyel értelmiségi sorsa és érzelmei összekeverednek egymás és a szüleik irányában, és akik jellegzetesen lengyel, egyszerre nagyon katolikus és konzervatív beágyazottságuk kereteit feszegetve furcsa élethelyzeketben furcsa párbeszédeket és gondolatmeneteket bonyolítanak le. Nem hangzik valami izgalmasan, ugye? Olvastatja magát.

review_pic
Éjszaka Európában (2017.11.24)

A Párizs-Amszterdam éjszakai vonat egyetlen történetet hordoz, mely bármily szerteágazó is, valahogy mégis egybeolvasztható a vonat konkrét fizikai valóságában.  Az Éjszaka Európában a Párizs-Amszterdam útvonalon haladó vonatra hív meg bennünket egy a szokásosnál is fülledtebb nyári estén. A kötet öt novellája a vonat öt kabinjába enged bepillantást, a különálló történeteket csupán a tér és idősíkok egybeesése köti össze – no meg persze a ritka átkacsintások egyikből a másikba. Az egyik novellából a kabinajtón kirohanó Adrienne a másik novella folyósóján szalad végig. Az ugyanazon a folyósón, csomagjai alatt fújtató lány az egyik novellában csak háttérzaj, de a következőben már a történet fókuszába kerül.

review_pic
Félreértett végakarat (2017.11.21)

Ha Andruhovics alkotása pusztán ezt a hátborzongató lélektani látleletet bocsátaná a befogadó rendelkezésére, már megérné a könyvet elolvasni. A regény azonban mindennek a gyökerére is rávilágít: vázolja Sztefa Anger doktor családjában elfoglalt bizarr helyzetét, s ezzel magyarázatot ad arra a súlyos önértékelési zavarra is, amely azt eredményezi, hogy Sztefa légvárakat építve csak a saját nézőpontját tartja elfogadhatónak. Az Édes Anna ellenpárjaként beharangozott Felix Austria című ukrán regényben bizonyos értelemben valóban felfedezhető a Kosztolányi-mű alaphelyzetének inverze.

review_pic
Ex libris (2017.11.21)

Mi sem állhatna távolabb az ismertetett filozófiai magatartásformáktól, mint a prófétaszerep. Ahogy az ettől való elhatárolódást mutatja Lev Sesztov korai tanulmányainak gyűjteménye is (a legkésőbbi szöveg 1910-es), melyben minden próféta, köztük maga Dosztojevszkij, a jövendöléseiben folyton téved. „De omnibus dubitandum” – a kétely misszióját töltik be ezek az írások, azt tanúsítva, hogy ha van is fejlődés a történelemben, annak az „iránya merőleges az idő vonalára”. A filozófia ezért végig úgy jelenik meg, mint a senkire nem kötelező igazságokról való tanítás. Filozofálásra pedig két dolog miatt adhatja valaki a fejét: vagy egy rendszer felépítésének művészetéért, vagy pedig végső mentsvárat keresve benne. Nem kérdéses, hogy Sesztov számára ez utóbbi irányzat (Pascal, Nietz­sche, Kierkegaard) tűnik egyedül elfogadhatónak.

review_pic
A szavak szépséges bescsülete (2017.10.24)

Borges Homokkönyvének főhőse minél tovább lapozza, olvassa, birtokolja mágikusan végtelen könyvét, annál több barátot veszít, annál magányosabb és embergyűlölőbb lesz. A novella végén kétségbeesetten rejti el a Nemzeti Könyvtár könyvei közt az átkozott kötetet. Orosz István új könyve épp ennek az ellentettje: olvasása során egyre több barátot, felfedezhető szépséget találunk. Olyan írások gyűjteménye a kötet, amely kapcsolatokról mesél és kapcsolatokat teremt. Elsősorban régebbi és új barátai régebbi és új kiállításainak megnyitó szövegeit adja közre. A megnyitók, mint a homokszemei, eltűnnek az időben. Kevesen őrzik meg, mit mondtak, és mit mondtak róluk egy-egy vernisszázson. Orosz nem ilyen. Gondosan dokumentálja minden szövegét, így fennmaradhattak beszédei a 80-as évektől napjainkig.