A Nobel-díjas Leon Max Lederman azt írta: „Newton azok közül a ritka zsenik közül való, akik megszabták az emberi gondolkodás kategóriáit, de maguk nem férnek bele semmilyen emberi kategóriába.” Kevéssé ismert, de Newtont tudományos munkájának elismeréseként kinevezték a királyi pénzverde felügyelőjének, ami egy zsíros állás volt. Nem számítottak arra, hogy Newton dolgozni is fog főfináncként, aminek aztán több pénzhamisító, köztük nemes urak nyaka látta kárát.
Az idei évünk egy része a világűr körül forgott itthon, miután kiderült, hogy van egy magyar űrhajós, akit tényleg fel is fognak lőni oda. Általában lefekvéskor szoktak a gyerekeim keresztkérdéseket feltenni a bolygókról, csillagokról, az élénk lelkesedést pedig tovább fokozta egy őszi rendezvény, amin a tizenkét éves fiamnak több más gyerekkel együtt volt lehetősége online kérdezni Kapu Tibor űrhajóst. Ezért amikor megjelent Simon Tamás Égi útikalauz csillagközi navigátoroknak című könyve, kaptam az alkalmon, és elkértem az egyébként könyvfaló hatodikos gyerekemnek.
A tudományos újságírók között közhelyszerű, hogy a csillagászat és az űrkutatás messze a legnépszerűbb tudományos téma. Jöhetnek járványok, klímaváltozás, őssejtek, génmódosítás, bármi, ha a szerkesztő kitesz egy cikket a Hubble űrteleszkóp friss felvételeiről, a SpaceX éppen fellő vagy visszahoz egy rakétát, aszteroida közelíti meg egymillió kilométerre a Földet, vagy bejelentkezik valamelyik rover a Marsról, az olvasók ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy rákattintsanak. Nehéz megállapítani, hogy mi e (szinte gyermeki) rajongás oka.
Kevés nagyszerűbb dolog akad ezen a világon, mint az éjszakai csillagos eget bámulni – pláne, ha az ember tudja is, mit lát odafenn. Csak tiszta égbolt és minél kisebb fényszennyezés kell hozzá; a feltűnőbb égitestek még a város közepén, az utcák kivágatában is látszódnak. És jól jön még egy olyan remek könyv, mint ez, amely a kíváncsi kiskamaszok (ők az elsőrendű célcsoport) és a nagyobbacska olvasók számára is érthetővé teszi, miért oly lenyűgöző az égi látkép, és segít elgondolkodni azon is, mennyiben szabja meg létünket a kozmosz rendje.
„Rajtunk nem fog semmilyen érdeklődés, ezért a temetőt járjuk, hisz teniszre, uszodára, művészetre vagy cserkészetre nem telik. – A temető a szegények mozija – mondta anya.” Fejezetek Ula életéből. Egy szegénysorba született lengyel tinédzserlány nem éppen idilli emlékképeinek darabjai. A Csontok, amiket a zsebedben hordasz 14 éves narrátora soha nem lehetett igazán gyerek. Bár még csak középiskolás, de többnyire ő gondoskodik a két kisebb testvéréről, intézi a bevásárlást és a napi teendőket.
Bár a lengyel irodalom elsősorban a líra miatt nagy kedvencem (Szymborska, Zagajewski, Krynicki, Herbert stb), de jó néhány olyan prózai szerzőjük is van, akit nagyon kedvelek (hogy mást ne is említsek, itt van például Tokarczuk vagy Twardoch is). Éppen ezért gondolkodás nélkül belevágtam a fiatal Łukasz Barys vékonyka kötetébe is, amely az utóbbi évek egyik nagy szenzációja volt Lengyelországban. A Csontok, amiket a zsebedben hordasz kísérletet tesz arra, hogy ötvözze magában egy felnövéstörténet, egy szociografikus tanulmány és egy misztikus történet elemeit, hogy közben még ki is tekintsen a 20. századi lengyel történelemre.
”Mostanra egészen ironikusnak tűnik, hogy talán az írás akadályozott meg abban, hogy családom legyen, mintha túlságosan erős lett volna a védelem, a képzelőerőm erősebb volt, mint a valóság észlelésének képessége.” Hogyan egyeztethető össze az anyaság és az írás? Hogyan lehet feldolgozni azt a helyzetet, amikor az alkotáshoz szükséges csend és nyugalom helyébe az állandó készenlétben állás, a kialvatlanság és a felnőtt interakciók teljes hiánya lép?
Hogyan teremtünk? Miért teremtünk? Mit teremtünk, és aztán mire használjuk? Milyen viszonyban lesz az új világ a már meglévőkkel? Hogyan alakulnak ki egy általunk kitalált fantáziavilág törvényei? Ki irányít, az alkotó/kitaláló, vagy a mű, amelyet létrehozott? Meddig tart a létrehozás, és honnan kezdődik egy ismeretlen világ felfedezése? És mi köze mindennek a valósághoz? A jelzett kérdésekre igyekszik választ adni a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a Typotex Kiadó által gondozott Új világok teremtése című kötet.
Manapság nagyon sok szó esik a vízről. A felgyülemlett problémákat egészen másképpen látják a hidrogeológusok, a meteorológusok, a mérnökök vagy a politikusok. Az elmúlt évszázadok során sikerült olyan rendszereket kialakítanunk, amelyekkel a földfelszínen és a felszín alatt található vízkészleteinket mind mennyiségi, mind minőségi szempontból veszélybe sodortuk. Sajnos a megoldási lehetőségekről kevés szó esik, pedig léteznek ilyenek, csak éppen kényelmetlennek érezzük ezeket, és a kényelmünket a biztonságunk érdekében sem szeretnénk feláldozni.
Typotex Kiadónál megjelent Sugárvédelem a gyakorlatban című szakkönyv korszerű, alapos áttekintést ad az ionizáló sugárzások elleni védelem legfontosabb elméleti kérdéseiről és gyakorlati módszereiről. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Sugárvédelmi Szakosztály támogatásával, sugárvédelmi szakemberek által írt kötet minden olyan témát érint, amellyel a sugárvédelemmel foglalkozók találkozhatnak munkájuk során.
