
Megjelenés: 2007
Oldalszám: 285 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-9664-51-7
Témakör: Művészetelmélet
Sorozat: Képfilozófiák
Elfogyott
Leonardo titka marad Mona Lisa mosolya
A
2003-ban elhunyt Daniel Arasse nem sokkal a halála előtt havonta
tartott előadásokat a France Culture-ön, vagyis a francia Bartók
rádióban. Felvillanyozó és nemritkán provokáló előadásai a Typotex
Kiadó Képfilozófiák sorozatában jelent meg. E sorozat első darabja egy
olyan munka, Pavel Florenszkijé, amely nemcsak az ikonfestészetet, de
Andrej Tarkovszkij filmjeit is segít megérteni, nem csupán
művészettörténet, nem csupán az ikonfestészetről értekező magvas
tanulmány, hanem filozófia alapmű is a lélekről, a megtérésről; a nagy
orosz misztikusok művei mellé tehető.
A sorozat harmadik kötete,
Németh Istváné a holland festészetről, kicsit kilóg a sorból. Arasse
műve is olvasható ugyanis művészetfilozófiai értekezésként. Izgalmasan,
a banalitásokat kerülve beszél a perspektíva kialakulásától az
absztrakt festészetig számos jelentős műtörténeti korszakról. Nem
művészettörténész, mondja, hanem festménytörténész. Az az ember volt,
akinek hinni lehet, vagyis nem egyszerűen tekintélyes
művészettörténész, hanem az, akinek adnak a szavára. Előadásainak
jelentős részében hevesen diskurál a legnagyobb művészettörténészekkel,
így például Erwin Panofskyval, a perspektíváról. Arasse azt állítja, a perspektívát, a klasszikus
perspektívát, amely olyan, mintha egy szemmel néznénk bele egy
jegenyesorba, a reneszánsz festők találták fel. Azt fel kellett
találni, ki kellett találni, akár Danténak a poklot.
Ha Arasse
azt állítja, hogy a híd a reneszánszban a másvilágra vezető hidat
jelentette, akkor azt nem csupán egy citátummal tudja igazolni, hanem
idézetek, utalások tucatját sorakoztatja fel.
Nem lehet, nem is érdemes, az egész Festménytörténeteket elmondani. Ízelítőül csak az egyik kedvenc festményéről, a Mona Lisáról szóló epizód ismertetésére teszek kísérletet, hogy megszerettessem ezt
a remek könyvet, amely nem esszégyűjtemény, nem száraz előadások
halmaza, hanem kalandregény. A festmények a hősök, és Arasse az, aki
megmenti őket.
Úgy is mondhatnánk, ahogy Greenaway visszahelyezte jogaiba a Da Vinci kód után Az utolsó vacsorát, úgy tárta fel valódi szépségeit a Mona Lisának Arasse. (A legjobb
magyar tanulmány a műről egyébként Karátson Gábor Így élt da Vinci
című, elméletileg kamaszolvasóknak íródott munkájában olvasható.)
Mona
Lisa – kezdi Arasse – egy kereskedő kétgyermekes felesége, két fiút
hozott a világra, amikor Giocondo a képet rendelte. Da Vinci sohasem
szállította le. Pedig a kép elkészült. Arasse szerint a képet a
megrendelő nem is fogadta volna el, megütközött volna azon, hogy kedves
nejének ki van szedve a szemöldöke, ahogy az utcalányoknak, és nem
hagyta volna szó nélkül azt a megoldatlannak tetsző mosolyt sem, amely
miatt annyira sokan szeretik asszonyát. Arasse arra is megtanít, hogy
hogyan kell nézni egy képet, rávilágít, hogy mennyire nem figyelünk oda
a részletekre. Egy biztos, előadása után hosszabb ideig álltak az adó
hallgatói a Mona Lisa előtt. Ha nem is annyi ideig, mint Arasse.
A
háttér nagyon furcsa. Arasse előszedte Da Vincinek az Arno partján,
lóháton készült vázlatait. Nem elég, hogy a háttér nem olyan, mint a
Raffaello-portrékon, nem terebélyes fák láthatók a képen, nincsenek
kismadarak, de a háttér nem is a korabeli Toscana. Egy történelem
előtti vidék. Emberkéz nyomát nem látni. Csak a hölgy feje melletti híd
árulkodik az ember jelenlétéről. A jobb oldalon látható tavat, amely
Arasse szerint – és ezt igazolják a vázlatok – a Trasimeno-tó Firenze
közelében, összeköti egy kis patak az Arno folyóval. A valóságban nem.
Arasse szerint ez is azt jelenti, Da Vinci egy régi kort festett. Bár
látszik, hogy Mona Lisa egy balkonon ül, és kezét egy karfán nyugtatja,
olyan, mintha egy barlang szélén ülne. A híd az elmúlás szimbóluma,
átvezet a valóságból az időtlenbe, a születés előtti, a halál utáni
időbe. A hegyek kaotikusak, a táj bal fele nem folytatódhat a jobb
felében, nincs olyan elképzelhető vonulat, ami folytonossá tenné a
hegyvonulatot. És a hegyek törésében ott van: Mona Lisa. A mosolya –
ennek a kétgyermekes, boldog nőnek a mosolya – az, ami összeköti a két
szétcsúszott tájat, ami a diszharmónia ellenére a képet harmonikussá
teszi. Mona Lisa elfordul, vagyis mozgásban látjuk.
Az átmenet –
mondja Arasse – a mosollyal valósul meg a táj két fele közt. A táj: az
időtlenség. Történelem előtti és utáni állapotot is tükrözhet. Mona
Lisa szépsége tünékeny szépség. A festés pillanatában érvényes csak.
Mona Lisa a fiatalság szimbóluma, az elvesző, elillanó női szépsége. A
táj és a nőalak egészen más időben él. A két idő közti feszültség adja
Arasse szerint a festmény szépségét. A Mona Lisa, mondja, nem más, mint
meditáció az időről.
Nem tudom, hogy igaz-e. De tulajdonképpen nem is érdekes. Hiszen lenyűgöző gondolat
Kapcsolódó recenziók
- Szemérmetlen mosoly, avagy a boldog aranykor festménye – Leonardo da Vinci és Mona Lisa Gioconda (dr.Gerevich József, http://piktor.cafeblog.hu, 2017-4-26)
- Mona Lisa nem létező szemöldöke (Vass Nóra, www.spanyolnatha.hu, 2016-2-9)
- Térképek festményeken (, Könyvtári Éjszaka 2009 "Ég és Föld", 2009)
- Daniel Arasse: Festménytörténetek (Gyenge Zoltán, Élet és irodalom, 2012.01.20.)
- A szép és az okos (, Könyvolvasó, 2010. 03. 31.)
- Daniel Arasse: Festménytörténetek (Hegedűs Tamás, http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok, 2009-07-28)
- Festménytörténetek (, Exit, 2009-02-27)
- Képolvasatok - a részletektől az egészig (Balázs Sándor, Új Könyvpiac, 2008. december)
- Autóstoppos arkangyal (Dékei Kriszta, Magyar Narancs, 2008. szeptember 25.)
- Leonardo titka marad Mona Lisa mosolya (Kolozsi László, Zóna.hu, 2008-8-3)
- Daniel Arasse: Festménytörténetek (Bernard Comment, Litera.hu, 2008-8-13)
- Sikamlós festmények titkos utalásai (florescu, Könyvesblog, 2008. augusztus 18.)
- Festménytörténetek (Borbély Szilárd, Élet és Irodalom - Ex libris, 2008. május 9)
- Élménytörténetek (Németh János, Élet és Tudomány, 2008. április 25.)
- Megyünk-e, mint világ, „elébb"? Arasse (Tandori Dezső , Könyvhét , 2008 március)
- Orbis Pictus/A látható világ elmesélve (Kerekes Tamás, nolblog/marlonbrandy, 2007-10-18)