A francia művészettörténész élete hattyúdalaként is felfogható könyv egy rádiós adássorozat szövege. Első betűjétől az utolsóig valódi remekmű, akárcsak azok a freskók és festmények, melyek a Festménytörténetek hosszú regiszterét képezik. Arasse kötete nem egyszerűen esszé vagy elemzés, hanem önéletrajz is. A halálos beteg tudós egyáltalán nem didaktikus módon emlékezik meg kedvenc képeiről, azok alkotóiról, de munkatársairól és mestereiről is, miközben egy-két emlékezetes múzeumi látogatás, restaurálás, gyermekkori emlék is előkerül. Személyes alkotás, annyiban mindenképpen, hogy Arasse kifejezetten festészettörténet tár elénk, és nem művészettörténetet. Az fogott meg benne, ami annak idején Földényi Melankóliájában: a visszafogott és precíz zsenialitás, a grandiózus témában való tudományos jártasság, illetve a többi művészeti ág kellőképpen indokolt bevonása.

A lényeg a részletekben rejlik – állítja a szerző. Ez az alaptétele az ún. tárgyközeli festészettörténetnek, ami a könyv szinte összes fejezetét átszövi. Fő témai a perspektíva, emlékezet és meggyőzés viszonya, illetve az anakronizmusok. Írásaiban – melyek Németh szövegeivel szemben néha bizony megkövetelik az előismereteket – előkerül Walter Benjamin, Freud mester, de Michel Foucault is, hiszen Arasse termékeny gondolatokkal egészíti ki a francia filózofus Las Meninas-elemzését, ami azóta is Velazquez képének leghíresebb elemzéseként funkcionál.

Megdöbbentő felfedezései közül legjobban szédületes Mona Lisa-szövege, és az Angyali üdvözletek komparatív vizsgálata tetszett. Utóbbi esetében az olvasóbarát stílus még a teológiai eszmefuttatásokon is átlendített. De Arasse-nak végülis mindegy, olyan oktató lehetett, aki a látszólag legérdektelenebb képről is úgy tudott beszélni, hogy lebilincselte hallgatóit. Kiderül, mi a probléma Szent Sebestyén köldökével, Mona Lisa mosolyával, egy királyi pár tükörképével, és megismerhetjük a legpofátlanabb (és legtrükkösebb) festőt, Benvenuto Garofalót is. Arasse könyve felér egy érdekfeszítő nyomozással is, képtelen voltam letenni.

A kiadás

És végül magáról a kiadásról. A Typotex Kiadó sorozata jó megjelenésű, és jól megszerkesztett. Egy helyen vettem észre, hogy két kép szövegét összecserélték, de ezen kívül nem fedeztem fel bántó hibát. A két könyv képmelléklete gazdag, és remek segítség, hiszen mindkét szerző könyvében található olyan fejezet, aminek valódi értelmezéséhez egyébként több albumot kéne egyszerre lapozgatni. A könyvek borítója ötletes (a puha fedél részben kivágott, alatta egy festmény), ráadásul Németh esetében pont jól takarja a festmény fontos részleteit. Ami negatív, hogy könnyen összegyűrődhet, szamárfüles lehet a borító, ezzel pedig lőttek a maximális esztétikai élvezetnek, így nem ajánlott sok mással együtt bevágni a hátitatyóba.