Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2020
Oldalszám: 248 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-4930-88-4
Témakör: Kommunikáció, Társadalomtudomány

Eredeti ár: 3200 Ft
Webshop ár: 1920 Ft

KOSÁRBA
A pletyka természete

A három leggyakoribb pletykatéma: a szex, a hatalom és a pénz

http://tudas.hu/
2020-6-19

A pletyka haszna abban áll, hogy a terjesztésével monitorozható a többiek véleménye, sőt, bizonyos értelemben befolyásolható is – mondta elsőként a Tudás.hu-nak Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, akinek Bodor-Eranus Elizával együtt írott könyve, A pletyka természete a napokban jelent meg a Typotex Kiadónál.

 

A pletykálás általános társadalmi jelenség, nem csupán öreg nénikék locsi-fecsije egy padon. Hogyan értékeli ezt a szociálpszichológia és mit tesznek hozzá más tudományágak?

A pletyka jóval ősibb jelenség – több tízezer éve keletkezett –, és jóval egyetemesebb, a világ minden közösségében megtalálható, semhogy egyszerűen csak legyinthessünk rá. Minden embert érint, hiszen vagy mondja, vagy hallgatja, vagy róla szól – ez alól nincs kivétel. A szociálpszichológia azt vizsgálja, hogy milyen jellegzetességei vannak a személyközi interakciókban, a beszélgetésekben. A szociológia a hálózati aspektusokat tanulmányozza: ki számít véleményvezérnek egy közösségben, kiről esik a legtöbb szó, ki az, aki kiszorul a pletykából. Az antropológia segítségével a pletyka működésének a finom részleteit lehet feltárni egy adott közösségen belül. Multidiszciplináris megközelítéssel pedig – amiben a természettudományok képviselői is részt vesznek – azt tudjuk szimulálni, hogy miképpen változik a pletyka hatására a közösség véleménye, milyen becsléseket tesznek az egyének a terjesztés kockázatáról, mikor ítélik a pletykát hasznosnak, és hogyan hat ez a terjesztési folyamatokra.

Nem zörög a haraszt…

Mit tapasztalnak a kutatók, melyek a leggyakoribb pletykatémák?

A három leggyakoribb pletykatéma a szex, a hatalom és a pénz – tipikusan a fizetés, például egy vállalaton belül. Ezen felül sok pletyka szól a stílusról (hogyan öltözik a főnök, vagy a szomszéd), a kompetenciáról (ért-e valóban a kolléga a szakterületéhez), az integrációról (mennyire illeszkedett be az új osztálytárs a gimnáziumi közösségbe), és a devianciáról (az osztályvezető iratszekrényében mindig van tömény, a dossziék mögé dugva).

Van-e a pletykának „költsége” és mi a haszna?

 

A pletyka költségéről akkor beszélünk, amikor a pletykát mondó ember kockáztat: kitárulkozik, kiadja magát a másiknak, anélkül, hogy pontosan tudná, mi is lesz a hallgatóság véleménye.„Micsoda dolog, hogy már megint le akarja cserélni az autóját az igazgató” – erre lehet felháborodás is a válasz, de lehet az is, hogy „Az ő pozíciójában ez szerintem teljesen normális.” Vagyis, aki előrukkol a pletykával, nem tudhatja, hogy a közönség álláspontja mennyiben hasonlít az övéhez. A pletyka így bizonyos értelemben a hírnévről, a megbecsültségről, a reputációról szóló licitnek is felfogható. Haszna abban áll, hogy a pletyka terjesztésével monitorozható a többiek véleménye, sőt, bizonyos értelemben befolyásolható is.

Mindig van benne igazságmag? „Nem zörög a haraszt…..”?

A pletyka magva a név, a szereplő, akiről szól.Ahogy a katonaságnál szokás mondani: mindegy, mi áll a parancsban, az a lényeg, hogy ki adta ki. Minél meglepőbb a pletyka, annál izgalmasabb, és annál jobban terjed. Például, ha feddhetetlennek hitt vezetőnkről kiderül, hogy nem teljesen törvényes módon készíti a havi elszámolásokat, az egy jól terjedő pletyka.Ám, mivel tökéletes ember nincs, bárkiről lehet olyan történetet kreálni, amely az illető valamelyik hiányosságát pécézi ki, és veszi célba. Tegyük fel, ha az imént említett vezetőnek csak egy elírása volt, arról is lehet így beszélni, aztán a kicsiny hógolyóból lavina is válhat, ha olyan a helyzet.

Pletykafészkek mint kulcsszereplők

A pletyka egyben norma-karbantartás? Hiszen a pletykát terjesztő kimondva-kimondatlanul ítélkezik. Kinek az erkölcse, normája szerint mond ítéletet?

Mindig az adott csoport az, amely meghatározza, hogy mit fogad el és mit ítél el a mindennapi közös tevékenység során. Az is lehet norma, hogy húsz perc késés reggel belefér, kutyának sem tűnik fel, mindenki így csinálja – de az is, hogy este hét óra előtt akkor sem szokás hazamenni, ha letelt a munkaidő, mert az nem veszi ki jól magát a főnök szemében, aki nyolcig van bent. Ha a csoport közösen szemet huny egy normaszegés felett (az irodaszerből mindenki visz haza ezt-azt, kell az iskolás gyereknek, kedvenc könyveinket a tárgyaló mellett fénymásolgatjuk),akkor abból lassan norma lesz, pontosabban: a normaszegés normájává válik. Ezért nem szólnak rá a gyalogosok a társaikra, amikor elindulnak mellettük a zebrán akkor is, ha piros a jelzés.

Kik a pletykahálózat kulcsszereplői?

A terjesztés szempontjából beszélhetünk csomópontokról, akik sok kapcsolattal rendelkeznek, és késztetést is éreznek a pletyka terjesztésére, így szívesen keresnek fel többeket (akár telefonon, vagy a közösségi médiában), és aktívak a pletyka (át)alakításában, eljuttatásában. Kulcsszereplőnek hívhatjuk azokat is, akik fontosak a közösségnek, akikre felnéznek, mert az ő tetteik, szokásaik, normaszegéseik mutatják meg, hogy mik a „miheztartás” paraméterei. Ha a kollégák fele késik, akkor sokan rá fognak erre szokni, de ha csak a főnök, akkor ez korántsem biztos: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.

A pletyka úgy terjed, mint a járvány?

Nem. A járványok is sokféleképpen terjednek, de a vírus sokkal kevésbé alakul át, mint a pletyka. A pletyka terjedését meghatározza a közeg is, és a társadalmi változások is.A járvány ráadásul mindig átlépi a kisközösségi határokat, míg a pletyka kifejezetten csoportban terjed.A bulvárhíreket akkor sem tekintjük pletykának, ha nagyon hasonlítanak a pletykához. De a nyomtatás miatt olyan formát kapnak, amely jócskán megnehezíti az átalakítást.

Lehet a pletyka hasznos is? Segítheti, mondjuk egy cég működését, a döntéshozatalt?

Abszolút. A vezető egyik kulcsfeladata, hogy uralja a cég kommunikációs terét is, különben olyan információk fognak terjedni, amelyek árthatnak a vállalati céloknak.Ha viszont a vezető képben van azzal kapcsolatban, hogy mi foglalkoztatja a beosztottak gondolkodását (vagyis: mi terjed), akkor ezt figyelembe véve tudja alakítani a saját kommunikációját, sőt, a folyamatokat is.Felszámolva azokat a csatornákat, amelyek károsak, vagy senki nem használja őket, és megerősítve azokat, amelyek a hatékonyságot támogatják.

Hatalmi eszköz

Válhat hatalmi eszközzé?

Hogyne, hiszen a tudás hatalom, és üzleti, vezetői körökben nem mindegy, ki értesül először a kulcsinformációkról, kitől hallja azokat, és mennyi bennük az igazság. Az információnak a terjesztése és a visszatartása is meghatározza a többi szereplő viselkedését – azonban a közösségi média és az instant elérés korában ez nem olyan egyszerű, mint húsz-huszonöt évvel ezelőtt volt.

Visszahat a résztvevő személyekre?

Aki hall egy pletykát valakiről, annak a gondolkodása átalakul az illetőre vonatkozóan, még akkor is, ha nem ért egyet a hallottakkal.Meghallgathatjuk a pletykát, felháborodva cáfolhatjuk is, de soha nem leszünk már olyanok, mintha nem hallottuk volna. Még akkor sem, ha úgy tesz az ember…

Önök a könyvükben Csányi Vilmos etológus agymetaforáját is idézik. Hogyan formálja az individuális pletyka a csoporttudatot, a közösséget, amelyen végighalad?

Ha valódi közösségről van szó, akkor a pletyka szolgálhatja az összetartozást, a csoport kohézióját, mert előbb vagy utóbb akad valaki, aki kiigazítja a pletyka pontatlan elemeit. A pletyka a csoport érdekeit szolgálja, szemben a rágalommal, az intrikával, a rémhírrel vagy a pánikkal.

Mi nem pletyka?

A rágalom vagy az intrika például semmiképpen nem az, ugyanis szándék áll mögötte, mondhatni stratégia: általában egy ember feltett szándéka egy másiknak a befeketítése.Emiatt nem spontán terjedésről beszélhetünk, hanem klasszikusan rágalomhadjáratról, ami akár eléri a célját akár nem (például a rágalom céltáblája elhagyja a közösséget), mindenképpen ártalmas. A pletyka nem ártani akar, csupán terjedni – igaz, ez sem kevés!

Hogyan hatott a pletykára az információs rendszerváltás?

Visszahozta a hajdani egyidejűséget és egyterűséget az életünkbe, amit egykor az archaikus közösségekben tapasztalhattunk meg, amikor mindenki összegyűlt a tisztáson vagy a főtéren. Vannak olyan digitális platformok, ahol mindig találhatunk csoporttársakat, és jó eséllyel lesz közöttük olyan, akinél rákérdezhet az ember egy őt érdeklő pletykára. A digitális technika felgyorsítja a terjedést, és valamelyest csökkenti a pletyka-átalakulást, hiszen egyetlen gombnyomással nagyon sok emberhez lehet eljuttatni, változatlan formában. Azonban mégsem lett jellemző, hogy a pletyka az élőbeszédből átköltözzön a digitális térbe – ennek egyik oka a bizalom hiánya, a másik, hogy aki a pletykát mondja, az látni szeretné, hogy aki hallgatja, milyen arcot vág, mennyire lepődik meg, mennyire hitetlenkedik.

Eláraszt minket a szó. Milyen árfolyama van a pletykának, a hírnek, a véleménynek, a fake news-nak a világhálón?

A pletyka tiszavirág életű, ezért napi árfolyama van, legfőbb szervező elve az aktualitás, értéke az időben csökken.A fake news viszont új jelenség, legalábbis az elérést illetően: sajnos sok emberrel el lehet hitetni a legnagyobb képtelenségeket is. Az ostobaság nem új jelenség az emberiség történelmében, de az információs technológia hatása miatt megszaladásról beszélhetünk, vagyis soha nem látott mértékben tapasztalhatjuk a butaság terjedését.

Székely Anna

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK