
Oldalszám: 248 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-4930-88-4
Témakör: Kommunikáció, Társadalomtudomány
Eredeti ár: 3200 Ft
Webshop ár: 2400 Ft
KOSÁRBA
Szvetelszky Zsuzsanna – Bodor-Eranus Eliza: A pletyka természete
Az ősi legenda szerint egy pletykás ember azt a tanácsot kapta, hogy vigyen egy kacsát a mezőre, tépje ki a tollait, majd szórja szét azokat. Amikor végzett, bizonyos idő elteltével az illetőnek össze kellett volna szednie a tollakat. Hősünk persze elbukott, mivel azokat addigra széthordta a szél, az anekdota pedig eképp, talán mondanom sem kell, az igazság fontosságához való ragaszkodást példázza. Teszi ezt annak ellenére, hogy egészen ködös forrástól idézek, és magam is csak Béla bácsiig tudom visszavezetni a szálakat, akit meg a becses olvasó nem köteles ismerni. Azt viszont érdemes tudni róla, hogy egyszer állítólag jelzálogot vett fel a házára, mert a fia adósságokba verte magát, nem? Ha Önnek most felcsillant a szeme, akkor maradjunk a pletykálkodás témájánál.
Ahol nincs információ, ott keletkezik, vallja a Szvetelszky Zsuzsanna – Bodor-Eranus Eliza szerzőpáros, akik könyvükben a pletyka témáját nem csupán górcső alá vették, hanem becserkészték, gombostűre szegezték, végül pedig kőkemény statisztikákkal megtámogatva utolsó atomjáig ki is elemezték. A két kutatóban ötvöződik a közgazdasági szemlélet a vállalati kommunikáció területének mélyreható ismeretével, és ezt nem is félnek tudományos alapossággal demonstrálni. Ebből kifolyólag, aki könnyed csevejre számít a pletykáról (mint ahogy én tettem), könnyen csalódás érheti. A Typotex Kiadó kiadványa a pletyka definiálását követően sorra veszi a különböző szakterületek megközelítéseit, magasiskolai minőségű részletezést kínálva mindegyikről. Azt gondolom, ezen fejezetekből talán érdemes az egyes szakirányok felől érkezőknek mazsolázniuk, hogy specifikus ismereteiket bővítsék, hasonlatosan azokhoz a tankönyvekhez, amelyeknek a téma oktatói bizonyos részeit jelölik meg kötelezően feldolgozandónak. Én igazi eminensként borítótól borítóig fogyasztottam a könyvet, ám az a tudásmennyiség, amit beleszőttek a szerzők, lassú emésztést kívánt meg tőlem. Amennyiben ez minőségi kritika, akkor személyem felé irányul, aki nagyobbat merített, mint amivel határidőre meg tudott birkózni.
Azt semmiképp sem szeretném sugallani, hogy A pletyka természete inkoherens szerkezetű lenne. Rendkívül logikusan, egymást kiegészítve kerülnek elemzésre az egyes megközelítésformák, átfedéseik pedig nagymértékben segítik a fontosabb információk rögzülését. Az alapok mélyreható tisztázásán túllendülve (nézőpont kérdése, szerintem ez az első százötven oldalt jelenti) kitárgyalásra kerülnek a pletykálás főbb okai és témái, hatásai, illetve – amennyiben ez a cél – elkerülési módjai. Nem olyan egyértelmű azonban, hogy a pletyka elől ki kell-e térni; mi több, esetenként lehetetlen is lenne. Hiszen az is részese a pletykának, aki a témát adja ahhoz, még ha beleszólása nincs is a dologba. A pletyka szerepe ugyanis bizonyos közösségi normák megerősítése, ami kívülállóként már csak azért is hálátlan helyzet, mert az illető távolodik a csoporttól, míg az többnyire ellenében zár össze. Ahogy a fülszöveg fogalmaz:
„A pletyka olyannyira szerves része a közösségnek, hogy önmagában nem megfigyelhető – vagyis a pletykakutatás paradoxonja abból áll, hogy ennek során nem a pletykát, hanem magát a közösséget, annak informális közösségi hálózatait tárjuk fel.” Valamint: „Mivel senki sem tud úgy pletykát terjeszteni, hogy közben magáról ne adna át információt, a pletyka önfeltárásra is alkalmas.”
A pletyka tehát kétélű fegyver, aminek alkalmazása önmagában se nem jó, se nem rossz; kialakítja, majd életben tartja ezeknek fogalmát, adott esetben dinamikusan változtatva azon, hogy melyik melyik. Gondoljunk csak bele: addig hívja elvtelen zsarnoknak a főnököt helyettese a háta mögött, amíg végre el nem foglalja a helyét és az azzal járó csinos titkárt / titkárnőt. Onnantól jó eséllyel kívül kerül az általa favorizált addigi kommunikációs csatornákon (folyosói pletyka), és újabbakat létesít (például a hivatalos vállalati kommunikáció megerősítése).
A könyv irodalmi példákat is említ, ami azon túlmenően, hogy újabb kontextusban legitimálja választott tárgyát, engem arról is meggyőzött, hogy a szerzők tényleg minden aspektust vizsgálni kívántak, ezáltal igyekezvén kiszolgálni az összes fontosabb aspektus képviselőjének érdeklődését. Aki ezekben nem ismer magára, annak tényleg már csak a Bors marad, ami viszont – mint azt most már tudjuk – önmagában még nem elítélhető.
Kapcsolódó recenziók
- A pletyka természete (Dr. Osman Péter, http://www.innovacio.hu/, 2021-2-23)
- A pletyka tudományos rehabilitációja (Baksa Máté, Magyar Tudomány, 2020-11-15)
- Ősi szokásunk, a pletyka (Majláth Ronald , Magyar Hang, 2020-10-23)
- Szex, pénz, hatalom – Erről pletykálunk a legtöbbet (Oláh Andrea , https://noivalto.hu/, 2020.08.21. )
- A PLETYKA TERMÉSZETÉRŐL (Maczkay Zsaklin, http://konyvkultura.kello.hu/, 2020.09.10)
- A három leggyakoribb pletykatéma: a szex, a hatalom és a pénz (Székely Anna, https://tudas.hu, 2020.06.19)
- Szvetelszky Zsuzsanna – Bodor-Eranus Eliza: A pletyka természete (Forrai Márton, http://ekultura.hu/, 2020-8-25)
- A tudományról szóló pletykánál érdekesebb a pletykáról szóló tudomány (Grozdits Hahó, https://librarius.hu, 2020-7-08)
- “Pletyka nélkül a legtöbb világtörténelmi esemény is egész máshogy végződik” (Hercsel Adél, https://nlc.hu/, 2020-7-14)
- A pletyka mindent túlél (Csepregi Evelyn, https://nepszava.hu, 2020-7-1)
- A három leggyakoribb pletykatéma: a szex, a hatalom és a pénz (Székely Anna, http://tudas.hu/, 2020-6-19)
- ÉS AZT HALLOTTA, SZOMSZÉD, HOGY MEGJELENT SZVETELSZKYÉK ÚJ KÖNYVE A PLETYKÁRÓL? (Dippold Ádám, https://qubit.hu/, 2020-6-24)
- Vajon felesleges időtöltés-e a pletyka, vagy igenis hasznos? (Ruff Orsolya, https://konyvesmagazin.hu/, 2020-6-17)
- Kapaszkodj meg, most hallottam, hogy… (Laik Eszter, Könyvhét folyóirat, 2020-6-11)